A cikk szerzője messzire kalandozik az ostoba kis incidenstől, remek kis sztorikkal és „nemzetkarakterológiai” következtetésekkel szolgálva.
Azt hittem, viccről van szó, amikor az egyik újságban azt olvastam (itt beszámoltunk az esetről – a szerk.), hogy egyik kolozsvári iskola angoltanárnőjét bepanaszolta egy diák anyja, mert állítólag káromkodott az osztályban: a „foot” szóról van szó.
A közerkölcsre nagyon odafigyelő újságok megírták, hogy a szó „láb”-at jelent, de mivel az angolban az „oo”-t „u”-nak ejtik, teljesen más jutott el a gyermekek füleihez, mint kellett volna (a román „fut” szó „baszás”-t jelent – a szerk.). A sajtó arról is beszámolt, hogy a felháborodott anya „pénzügyileg potens” és ezért az iskola vezetősége a tanáriban leszidta a szegény tanárnőt. A tanfelügyelőség megerősítette, hogy létezik ilyen panasz. Tehát ez nem vicc.
Ezt a sok évszázaddal ezelőtt idelátogató idegen utazók is megfigyelték. Egy bizonyos Erasmus Heinrich Schneider von Weismantel, aki 1713 környékén jutott el a moldvai tájakra azt mondta, hogy „egy minden rosszra hajlamos népre” bukkant, mert úgy tűnt, hogy „jó szervezettséggel, jó fegyverzettel, pénzzel, derék vezetőkkel és alávetettekkel” sem rendelkezik. E hiányosságok dacára, folytatta az utazó, a románokban mégis van „egy született ügyesség arra, hogy elsajátítsanak valami jót is”, pontosabban: „ezeknek az embereknek nem esik nehezükre megtanulni idegen nyelveket, csak ne szenvedjenek hiányt jó útmutatásban”. Továbbra is megmaradt az a percepció, hogy „jók vagyunk idegen nyelvekből”, de úgy tűnik, valami megváltozott.
Először is a szülőkről van szó. A kolozsvári diák anyja által okozott galiba arról árulkodik, hogy a román iskolában teljesen különleges szerepe van a családnak. A tanárokkal való konzultálás, az „osztálypénz” kivételével, kvázi nem létezik. Az osztályfőnökök arra kényszerítik őket, hogy legyenek szponzorai annak az iskolának, ahova a csemetéjük jár és ennek alapján
Van még valami, amit figyelembe kell vennünk. Ezt akkor értettem meg, amikor elolvastam Neculai Constantin Munteanu reakcióját a kolozsvári incidensre. A Szabad Európa újságírója elmesélt egyik, a nyolcvanas évek elején elkövetett viccét, amikor Michael Foot brit politikust megválasztották a laburisták élére. A hírt beolvasták az adó mikrofonjába, mert NCM fontosnak tartotta kifejezni „reményét, hogy Michael meglátogatja majd Ceauşescut és a románok azzal fejezik majd ki lelkesedésüket, hogy azt kiabálják majd: Ceauşescu-Michael Foot. […] A siker óriási volt és a hallgatóink, eszem a szívüket, pontosan megértették, mit akarok mondani. És nagy dolog volt elmondani […] kilencszer, az ismétlésekkel együtt, hogy Ceauşescu-Michael Foot”.
Nos, igen, úgy tűnik, manapság nemcsak a szülők angoltudása hiányzik, hanem a kommentátorok iróniája és humorérzéke is. Valójában ezek is egy bizonyos képzettségi szint jelei.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
A rendszer rossz, ez tény. De nem lehet mindent a rendszerre kenni. Talán a sofőrök egyéni hozzáállásával is baj van, méghozzá nem is kicsi.
Az iráni háború által okozott üzemanyagársokk új lendületet adhat az elektromos autók piacának, de nem mindenhol ugyanúgy, valódi mentalitásváltást pedig valószínűleg csak egy hosszasan elhúzódó olajválság idézhet elő.
Ezúttal az elnyomott tömegekről és a hétköznapi hősökről értekeztek az MCC kolozsvári központjának történész meghívottjai.
Megtalálták, de sajnos már nem volt életben a Gyergyóalfaluból eltűnt 63 éves férfi – közölték Gyergyóalfalu község Facebook-oldalán a hétfői nagyszabású keresőakciót követően.
Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő, a Magyar Polgári Erő ügyvivő elnöke bocsánatkérést vár Zelenszkijtől, és felszólítja az Ukrajna területén élő kisebbségek jogainak biztosítására.
Nagyon hamar beigazolódtak azok az előrejelzések – egyesek szerint akkor még spekulációk –, amelyek 9–10 lej fölé vizionálták az üzemanyagok literenkénti árát.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.