Nem vénnek való párt – film Iliescuval és Năstaséval

Reagál a régi gárda.

Késő, Iliescu és Năstase urak, késő!

Félelemből, közömbösségből, miért, miért nem, de hallgattak. Túl sokat és túl mélyen. Les jeux son faits.

A regionális fejlesztésért felelős európai biztos, Corina Creţu nemrég bejelentette, hogy idén Victor Ponta pártja, a Pro Románia színeiben indul egy európai parlamenti helyért. Az európai képviselő azonnal hozzátette, hogy meggyőződéses (európai) szociáldemokrata volt és marad és – továbbra is – tisztelni fogja pártja azon tagjait, akikkel együtt lépett be a politikába, még a 90-es évek elején. „Arra kérem őket, értsék meg, hogy döntésem egyértelmű elhatárolódás a párt jelenlegi vezetőségétől, mely – nagyon jól tudják – az utóbbi években leszólta a munkánkat és az erőfeszítéseinket, azokét, akik kívülről próbáltunk meg segíteni Romániának, ami az ellenem és az európai bizottsági kollégák elleni támadásokban és sértegetésekben csúcsosodott ki”.

A bejelentés után nem sokkal Adrian Năstase is reagált, kifejezve a pészédés (PSD = Szociáldemokrata Párt – a szerk.) vezetőség viselkedése miatti meglepettségét, mely „ennyire könnyen lemondott Corina Creţuról”, aki bármely őt támogatni akaró párt számára „egy asset, egy haszon, egy kedvező hatású elem”. „1990 óta ismerem. Pályájának legnagyobb része a PSD-hez kötődik. (…) Véleményem szerint Corina Creţu átállása Victor Ponta pártjához negatív aspektus a PSD-re nézve, olyan veszteség, melyet nehezen tudok számszerűsíteni”, vélekedett Năstase.

Még a „régi bútordarab”, a PSD főatyuskája, Ion Iliescu is kimozdult az utóbbi évekbeli (a párt tevékenységével szembeni) letargia komfortjából,

annál is inkább, mert – ez közismert – Corina Creţu kétségtelenül az ő politikai tanítványa volt.

Iliescu, persze, ezúttal is többek között érintette a témát, Romániának az EU struktúrájába történő teljes körű integrációja szélesebb körben való taglalásának részeként, közvetlenül a kormány által az Európai Unió Tanácsa soros elnökségének hivatalos átvétele alkalmából a Román Athéneumban szervezett esemény után.

Amúgy már korábban is látható volt Corina Creţu elszakadása a PSD-től, a közte és a párt vezetősége között kialakult nézetkülönbségek miatt.

„Az európai parlamenti képviselői tisztség nem lehet jutalom néhány politikusnak vagy a klienseiknek, hanem az a polgárok és az európai nemzetek szolgálatában végzett példás politikai karrier beteljesedése. Itt az ideje, hogy a politikai elitek újra találkozzanak a polgárokkal, a közéleti témák alapján…”, állította Iliescu.

Persze, mindez jó, nemes és szép. De azért még lenne egy kérdés:

hol voltak ezek a vezető urak mostanáig?

Hol vitatkoztak az utóbbi két évben, mióta folyamatosan távoznak/kirúgnak régi politikusokat a Kiseleffről (a PSD központi székházénak helyszíne – a szerk.), mert merészeltek más véleményen lenni, mint a vezetőség?

(A kérdés Corina Creţura is érvényes, aki szintén mélyen hallgatott, amikor Bukarestben Európa-ellenes állásfoglalásnak adtak hangot egyesek vehemensen. A már idézett Iliescu szavaival élve: „Az Európai Unió nem lehet bűnbak a tehetetlenségeink, kudarcaink, egyik-másik bukaresti vagy a brüsszeli politikai vezető önzése és felelőtlensége miatt.”)

Mit féltek elveszíteni, elszalasztani, meg nem kapni ezek az emberek, hogy ilyen sokáig mélyen hallgattak?!

Soha életemben nem hittem volna, hogy olyan vezetők, mint ez a kettő, akiket szinte a párt 24. órájában aktiváltak újra, magukba fojtják a szavaikat olyanokkal szemben, akiknek fogalmuk sincs arról, mit akar, mit jelent, mivel eszik vagy isszák a PSD-t – másképp mondva: kiket képvisel ez a párt, miként, hogyan kellene megőriznie a választói tömegek bizalmát, kisszerű választási megvesztegetések (műanyagvödrök, savanyúsághoz szükséges durva só) és a „bőség szarujából” folyó és a „Siralom völgyébe” vezető tej- és mézhullámokról szóló szemenszedett hazugságokon kívül.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.