Ha már Năstase és Iliescu is bőgeti a szirénát, akkor talán tényleg baj van a román politika fősodrában.
Reagál a régi gárda.
Félelemből, közömbösségből, miért, miért nem, de hallgattak. Túl sokat és túl mélyen. Les jeux son faits.
A regionális fejlesztésért felelős európai biztos, Corina Creţu nemrég bejelentette, hogy idén Victor Ponta pártja, a Pro Románia színeiben indul egy európai parlamenti helyért. Az európai képviselő azonnal hozzátette, hogy meggyőződéses (európai) szociáldemokrata volt és marad és – továbbra is – tisztelni fogja pártja azon tagjait, akikkel együtt lépett be a politikába, még a 90-es évek elején. „Arra kérem őket, értsék meg, hogy döntésem egyértelmű elhatárolódás a párt jelenlegi vezetőségétől, mely – nagyon jól tudják – az utóbbi években leszólta a munkánkat és az erőfeszítéseinket, azokét, akik kívülről próbáltunk meg segíteni Romániának, ami az ellenem és az európai bizottsági kollégák elleni támadásokban és sértegetésekben csúcsosodott ki”.
A bejelentés után nem sokkal Adrian Năstase is reagált, kifejezve a pészédés (PSD = Szociáldemokrata Párt – a szerk.) vezetőség viselkedése miatti meglepettségét, mely „ennyire könnyen lemondott Corina Creţuról”, aki bármely őt támogatni akaró párt számára „egy asset, egy haszon, egy kedvező hatású elem”. „1990 óta ismerem. Pályájának legnagyobb része a PSD-hez kötődik. (…) Véleményem szerint Corina Creţu átállása Victor Ponta pártjához negatív aspektus a PSD-re nézve, olyan veszteség, melyet nehezen tudok számszerűsíteni”, vélekedett Năstase.
annál is inkább, mert – ez közismert – Corina Creţu kétségtelenül az ő politikai tanítványa volt.
Iliescu, persze, ezúttal is többek között érintette a témát, Romániának az EU struktúrájába történő teljes körű integrációja szélesebb körben való taglalásának részeként, közvetlenül a kormány által az Európai Unió Tanácsa soros elnökségének hivatalos átvétele alkalmából a Román Athéneumban szervezett esemény után.
Amúgy már korábban is látható volt Corina Creţu elszakadása a PSD-től, a közte és a párt vezetősége között kialakult nézetkülönbségek miatt.
„Az európai parlamenti képviselői tisztség nem lehet jutalom néhány politikusnak vagy a klienseiknek, hanem az a polgárok és az európai nemzetek szolgálatában végzett példás politikai karrier beteljesedése. Itt az ideje, hogy a politikai elitek újra találkozzanak a polgárokkal, a közéleti témák alapján…”, állította Iliescu.
Persze, mindez jó, nemes és szép. De azért még lenne egy kérdés:
Hol vitatkoztak az utóbbi két évben, mióta folyamatosan távoznak/kirúgnak régi politikusokat a Kiseleffről (a PSD központi székházénak helyszíne – a szerk.), mert merészeltek más véleményen lenni, mint a vezetőség?
(A kérdés Corina Creţura is érvényes, aki szintén mélyen hallgatott, amikor Bukarestben Európa-ellenes állásfoglalásnak adtak hangot egyesek vehemensen. A már idézett Iliescu szavaival élve: „Az Európai Unió nem lehet bűnbak a tehetetlenségeink, kudarcaink, egyik-másik bukaresti vagy a brüsszeli politikai vezető önzése és felelőtlensége miatt.”)
Mit féltek elveszíteni, elszalasztani, meg nem kapni ezek az emberek, hogy ilyen sokáig mélyen hallgattak?!
Soha életemben nem hittem volna, hogy olyan vezetők, mint ez a kettő, akiket szinte a párt 24. órájában aktiváltak újra, magukba fojtják a szavaikat olyanokkal szemben, akiknek fogalmuk sincs arról, mit akar, mit jelent, mivel eszik vagy isszák a PSD-t – másképp mondva: kiket képvisel ez a párt, miként, hogyan kellene megőriznie a választói tömegek bizalmát, kisszerű választási megvesztegetések (műanyagvödrök, savanyúsághoz szükséges durva só) és a „bőség szarujából” folyó és a „Siralom völgyébe” vezető tej- és mézhullámokról szóló szemenszedett hazugságokon kívül.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Nem vehet már részt az egyszerűsített honosításban az Eurotrans Alapítvány a Krónika értesülései szerint. Az RMDSZ szervezete a jövő évi működési költségek támogatásához szükséges kérelmet benyújtotta a magyar kormánynak, választ egyelőre nem kapott.
A PSD ismét megkaparintotta nagy nehezen a hatalmat, de a háttérben már készülődik a disznófejes AUR.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.
Jelentkezett a Román Lottótársaság központi székhelyén hétfőn az a nyertes, aki az október 22-i Loto 6/49 sorsoláson elvitte az első kategóriás, 17 760 754,40 lejes (több mint 3,32 millió eurós) főnyereményt.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.