Lehet vitatkozni az okokon, lehet fanyalogni, de tény: a magyar kormány székelyföldi támogatásai jobb életminőséget eredményeznek.
Milyen csodákra képes a magas szintű jó román–magyar kapcsolat! A romániai Sportminisztérium, miután tíz éven keresztül elutasította a Sepsiszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal kéréseit és érveléseit, most méltóztatott átengedni a városi hatóságoknak a román állam tulajdonában lévő Szemerja lakótelepi stadiont és sporttelepet.
hanem etnikai-választási számítások és érdekek. Mert nehéz elkerülni a kérdést: miért éppen most enged Románia kormánya az RMDSZ kéréseinek? Csak azért, mert nem képes rá, vagy nem is akarja, hogy a Sportminisztériumnak legyen egy sporttelepe Sepsiszentgyörgyön?
Az egyik válasz, mert valószínűleg több is van, a HarKov-ban (a kifejezést Hargita és Kovászna megyék nevének összevonásával hozták létre – a szerk.) a sport, de a kultúra, a kisvállalkozások, az ingatlanok terén is tapasztalt tényhelyzet furcsaságára vonatkozik: Magyarország kormánya komoly versenytársává vált a románnak a Székelységben, a román állam tudtával és bevallott támogatásával. Lefordítom azoknak, akik úgy tesznek, mintha nem értenék: nem tudom, hogy a sporttelep átadása Sepsiszentgyörgy megyei jogú városnak mást is jelent annak beismerésénél, hogy az állam képtelen jó gazda lenni. Miről lehet még szó? Talán bizonyos illiberális választási érdekekről, melyeket az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt (PSD), Orbán Viktor és Liviu Dragnea közötti jó kapcsolatok emelnek ki?!
Felébredtek a kormányzati román hazafiak és komoly csapást mértek a Magyarország által Hargitában és Kovásznában felépített fociakadémiákra, sportpályákra és -csarnokokra, azt mondva a Városházának: fogjátok ezt a sepsiszentgyörgyi stadiont és kenjétek a hajatokra, mert nekünk már nem kell!
A következőket mondta korábban Antal Árpád polgármester, és jól mondta: mi, székelységiek olyanok vagyunk, mint az elvált szülők gyermekei, de nem panaszkodunk, mert néha ez jó, amikor anya nem ad, akkor apa vásárol, ha pedig esetleg mind a ketten adnak, akkor az még jobb… Nagyjából ez történt most; látva, hogy milyen sokat beruház a magyar állam, vagyis mondjuk úgy, hogy anya az ország szívében lévő két megyébe, végre az apának, a román államnak is sikerült reagálnia. A reakció arányos volt a Romániát vezetők fejében lévő sötétséggel: mi nem vagyunk képesek, nesztek az egész és tegyetek, amit akartok! Nagyjából 5 hektárnyi telekről és mindarról van szó, amit egy megyei szintű sporttelep jelent. Ki és kivel tárgyalta ezt végig a román állammal? És főleg, mit kap cserébe a döntést meghozó hatalom Magyarországtól és az RMDSZ-től?
Választ könnyű adni, az igazat sokkal nehezebb megsejteni, mert – íme – több arca van. A román állam, a nem hatékony, Európa-ellenes, funkcionális analfabéta és a valóságtól elszakadt illiberális kormányán keresztül
Nemcsak a nyugalomért és a szavazatokért adós nekik, hanem azért is, mert semmilyen reményt nem kínált nekik, sohasem próbálta megérteni, mi a helyzet ezekkel az emberekkel, őszintén, a kisujját sem mozdította értük, ezzel szemben etnikai-választási alamizsnákat osztogatott – ami megszokott fizetőeszköz a Romániát ezekben az években kormányzó politikai pártok vezetői számára, akiket az esetek többségében a politikai bábu RMDSZ támogatott, egy etnikai párt, mely csakis nyerhetett az összes poszt-decemberi (1989 utáni – a szerk.) kormánnyal szembeni állandó zsarolásból.
Tehát ezektől az elvált szülőktől valójában több focipályánk, több sporttermünk, talán több jégkorongpályánk is lesz Sepsiszentgyörgyön és Kovászna megyében. De ez egy pillanatig sem jelenti majd, hogy a román állam ráébredt volna a valóságra, hogy ura a helyzetnek HarKov-ban, hogy megérti a kovásznai és hargitai románok és magyarok igényeit és reményeit, vagy azt, hogy a magyar kormánynak más érzelmei is lennének, mint választásiak a romániai kettős állampolgárságú magyar lakosok iránt. Távol állunk ennek az álomnak a megvalósulásától; a román vezetők, egyrészről, illetve a magyar kormánnyal szövetségre lépett RMDSZ, másrészről, továbbra is tévedésben lesznek: választási érdekből továbbra is manipulálni fogják az egyik és a másik fél etnikai érzéseit és nemzeti identitási igényeit, sem egyik, sem a másik nem lévén érdekelt a székelységi román–magyar kérdés tartós megoldásában.
A Dăncilă-kormány által Sepsiszentgyörgy megyei jogú városnak ingyen (?!) felkínált szemerjai focistadionra és sporttelepre visszatérve, reméljük, hogy
Ha már van egy csapatunk, mely a negyedik az ország első ligájában, akkor segítsük talpon maradni és örvendjünk mindnyájan a sikerének és mindannak, amit egy európai szintű sporttelep jelent. Azt akarom mondani, hogy a város Polgármesteri Hivatala megnyert – csak az RMDSZ, Orbán Viktor és a Dăncilă-kormány tudja hogyan – egy csatát, de nagy erőfeszítéseket kell majd tennie, hogy megfeleljen a megye román és magyar sportkedvelői elvárásainak. Már persze, ha sportról van szó és nem valami másról…
Amúgy csak egy megállapítás: a bennünket irányító románoknál még a nemzeti büszkeségnek sincs egyértelmű iránya. Ezeknél a románoknál minden megvásárolható, minden eladó, ha pedig a román állam rovására folyó politikai alkukban a szomszédságban önkényesen kormányozó illiberális magyarok a partnerek, akkor annál jobb.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
Románia kiutasíthatja az orosz nagykövetet, ha újabb orosz drónok hullanak az országra. A személyi igazolványáért ment a plázába egy férfi, öt év börtön lett a vége.
1920. június 4-én írták alá a versailles-i Grand Trianon kastélyban azt a békeszerződést, amely alapjaiban formálta át Magyarország sorsát. A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából Köő Artúr történészt, Trianon-kutatót kérdeztük.
… a konstancai orosz főkonzul elhordta az irháját, de az orosz zászlót ott hagyta emlékül az épület tetején… és egy PSD-s polgi nagylelkűen kölcsönadja saját úszómedencéjét a helybeli gyerekeknek.
Felrobbant egy tengeri drón pénteken a konstancai kikötőben; a robbanás hangja a környező lakónegyedekben is hallható volt.
Ilie Bolojan ügyvivő miniszterelnök kinevezte Lőrincz Helgát az RMDSZ javaslatára az Országos Tulajdon-visszaszolgáltatási Hatóság (ANRP) elnökévé.
Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.