A Grindeanu-kormány 2017. január 31-én kiadta a 13. számú sürgősségi kormányrendeletet, melyben – többek között – a hivatallal való visszaélés büntethetőségének megszüntetése is szerepelt, amely tiltakozási hullámot váltott ki a kormány és a Szociáldemokrata Párt (PSD) ellen.

Több százezer ember vonult utcákra, hogy tiltakozzon Liviu Dragnea és PSD-s szárnysegédei azon kísérlete ellen, hogy megszabaduljanak az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) által összeállított aktáktól, melyekben hivatallal való visszaéléssel vádolják őket. A Grindeanu-kormány meghátrálásra kényszerült és el kellett fogadnia a 13. sz. sürgősségi kormányrendelet összes rendelkezéseit megsemmisítő 14. sz. sürgősségi kormányrendeletet.

A tüntetők fontos csatát nyertek meg, de két év után szinte elvesztettnek tekinthető az igazságszolgáltatással kapcsolatos háború.

Hogyan történhetett ez meg?

A PSD harci taktikát váltott és lépésről lépésre sikerült uralma alá hajtania az ország szinte valamennyi intézményét, azoknak pedig, melyeket nem tud ellenőrizni – mint például az Elnöki Hivatal –, minimálisra csökkentette a jelentőségüket a döntéshozatali folyamatban. A fő harcmezőt a Parlamentbe helyezték át, ahol a Şerban–Iordache–Nicolicea hármas irányítja a játékot. A gyakorlatilag nem létező ellenzék mellett az igazságszolgáltatásról a Parlamentben elfogadott törvények átvették a 13. sz. sürgősségi kormányrendeletben szereplő témák többségét. Az igazságszolgáltatáson belüli hatalmi intézmények alárendeléséért folyó harcok szintjén a PSD – az Alkotmánybíróság (CCR) hathatós segítségével – elérte azt, amit akart: Kövesi leváltását a DNA éléről. Ugyanezt a modellt követve fogják megpecsételni Augustin Lazăr sorsát is a Főügyészség élén.

A másik oldalon a 2017. januári–februári tüntetők elhasználódásig használták az egyetlen rendelkezésükre álló fegyvert: az utcai tüntetéseket.

Jelentősen csökkent ezek amplitúdója, gyakorisága és azok, akiknek a politikai intézmények szintjén át kellett volna venniük a programjukat vagy rosszindulatúnak, vagy nem hatékonynak bizonyultak és bizonyulnak továbbra is. Iohannis és az őt elsősorban támogató párt, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) nem tudják teljes mértékben átvenni az utca független és politikailag nem alárendelt igazságszolgáltatásra vonatkozó követeléseit. A PNL esetében e szervezet büntetőügyeseinek ugyanazok az érdekeik, mint Liviu Dragneának és a PSD-nek. Ők is szájkosarat akarnak tenni az igazságszolgáltatásra, ellenőrzésük alá akarják azt vonni. A (jelenleg liberális) volt demokrata-liberálisok (PDL) olyan DNA-t akarnak, amilyen Traian Băsescu idejében volt, a régi liberálisok pedig nem tudják elfelejteni azokat az időket, amikor a nagy Szociál-Liberális Szövetség (USL) idejében Kövesi lefejezése érdekében szervezkedtek a PSD-s bajtársakkal. Ami az államfőt illeti, a dolgok egyszerűbbek:

mivel egy második mandátumot akar, szüksége van a PNL támogatására, a párt büntetőügyeseit is beleértve,

így az utca programjának átvétele azzal az igényével ütközik, hogy maga mögött tudhassa e párt kampánylogisztikáját. Ebből a csapdából nem tudott vagy nem akart kilépni (talán üdvös lett volna egy tárgyalás a támogatásáról az Mentsétek meg Romániát Szövetséggel (USR), vagy az Igazság, Egység és Szolidaritás Pártjával (PLUS)).

Az USR és Dacian Cioloş pártja azok a politikai szervezetek, melyek programjukban átveszik a 2017. januári-februári tüntetők óhajainak többségét, de nem képesek eléggé beindítani a motorjaikat, pontosabban egyaránt alternatívát kínálni a PSD-vel és a PNL-vel szemben is. Például egy olyan árnyékkormányt felállítva, mely megmutathatná a választóknak, hogy kik lesznek egy USR–PLUS kabinet jövőbeni tagjai és milyen kormányzati lépéseket fognak tenni. Több mint biztos, hogy a jelenlegi miniszterekkel való bármiféle összehasonlítás és az USR–PLUS javaslatai ez utóbbiaknak kedveznének (nemcsak a románnyelv-tudás esetében)… A két párt sajnos még a politikai kamaszkorukban vannak és még egy európai parlamenti választási szövetségről sem tudtak megállapodásra jutni, mely szövetség aztán maga köré gyűjthetné a 2017. januári-februári tüntetések nyomán kialakult ellenálló csoportosulásokat, elnökválasztási jelöltet állítva és felkészülve a 2020-as választási évre.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.