Magyarország támad, Románia kussol

Bukarest olyan birodalom, mely úgy viselkedik, ahogy az Osztrák Birodalom viselkedett a székelyek 255 évvel ezelőtti lemészárlása idején, állítja a magyar kormány egyik tagja. Ez a legutóbbi a magas rangú magyar tisztségviselők sértő kijelentéseinek és cselekedeteinek hosszú sorából, melyek bármiféle válasz nélkül maradtak a Liviu Dragnea által ellenőrzött és az RMDSZ támogatásától függő román kormány részéről. Paradox módon a budapesti kormány eközben igazi párhuzamos államot épít ki Erdélyben: gazdasági és mezőgazdasági projekteket finanszíroz, masszívan bevásárol a sajtóból, oktatásba, vallásba és kultúrába fektet be.

Az utóbbi években jelentős méreteket öltött a magyar állam nyílt szerepvállalása Romániában.

A budapesti miniszterek és parlamenti képviselők részéről több tucatnyi kijelentés érkezett, melyek a trianoni szerződéssel meghúzott határok revíziójára uszítanak, vagy a Székelyföld területi autonómiáját támogatják – amit tilt Románia alkotmánya. Lásd Semjén Zsolt kormányfő-helyettes nyilatkozatát.

Budapest nem állt meg a nyilatkozatoknál: Szili Katalin, Orbán Viktor kormányfő különmegbízottja közvetítésével jött létre 2018 elején a romániai magyarok három pártjának együttműködése, melynek eredményeként kidolgoztak egy közös nyilatkozatot, amelyben Székelyföld területi autonómiáját kérik. Arról az utóbbi években folyamatos sértésről nem is beszélve, hogy formálisan megtiltották a magyar diplomaták részvételét a december 1-i fogadásokon.

Sőt: Magyarország semmibe veszi a román államot Markó Attila volt képviselő befogadásával, akit távollétében előzetes letartóztatásba helyeztek. „Magyarország kormányfője, Orbán Viktor védelmét élvezi, tehát a magyar állam területén tartózkodik. Úgy ítélték meg, hogy az igazságszolgáltatási lépések olyan természetűek, hogy erős állami reakciót válthatnak ki, mert megsértették a tulajdonjogot és a tisztességes peres eljáráshoz fűződő jogot és ezért úgy döntöttek, hogy védelemben részesítik. Miben áll ez a védelem? Megengedik neki, hogy a magyar területen maradjon”, mondta Markó ügyvédje 2015-ben a Digi24.ro-nak.

Orbán Viktor kormánya ezzel párhuzamosan óriási összegeket költ Erdélyben gazdasági, kulturális projektekre, oktatásra és vallásra.

Ez a FIDESZ azon vállalt politikájába tartozik, hogy helyreállítsa a Trianon előtti nagy magyar nemzetet, még akkor is, ha ez bizonyos együttműködési szabályok megsértését jelenti a szomszédokkal szemben. Magyarország nem véletlenül provokálja egyre gyakrabban az olyan jelentős magyar kisebbséggel rendelkező környékbeli államokat, mint amilyen Ukrajna, Románia vagy Szlovákia.

Rendkívül fontos: az Orbán-kormány egyik fő célkitűzése a magyar nyelvű sajtó feletti ellenőrzés átvétele volt. Az eredmény? Az egyik RMDSZ által rendelt közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy a romániai magyarok gyakorlatilag teljesen felhagytak azzal, hogy a román nyelvű tévékből tájékozódjanak. Az utóbbi másfél évtizedben radikálisan megváltoztak az erdélyi magyarok médiafogyasztási szokásai: míg régebben 25 százalékuk követte figyelemmel a magyar nyelvű tévéadásokat, ez az arány 75 százalékra nőtt, míg a román nyelvű műsorok nézettsége 50 százalékról 10 százalékra csökkent. Itt további részleteket lehet találni.

Budapest agresszív szomszédsági politikájának van néhány magyarázata:

a gyorsuló elnéptelenedés által jellemzett demográfiai katasztrófa és a lakosság elöregedése, a politikai közeledés Oroszországhoz, a FIDESZ igénye arra, hogy külső forrásokból jusson szavazatokhoz, plusz egyéb belpolitikai megfontolások.

Hogyan fogadta Románia a Magyarország felől érkezett barátságtalan cselekedetek, nyilatkozatok és gesztusok lavináját? Mintha a román állam már nem is létezne. A Külügyminisztérium néhány, inkább csak félénk reakciója kivételével a bukaresti kormány nincs jelen a pályán. Figyelem: itt többek között az állami támogatásra vonatkozó nemzeti és európai szabályok lehetséges megsértéséről, vagy olyan cselekedetekről beszélünk, melyek gazdasági egyensúlyhiányokat okozhatnak a Budapest által finanszírozott ágazatokban.

Miből fakad a bukaresti hatalomnak ez a bénultsága?

Van néhány egyértelmű magyarázat. Először is, a PSD számára létfontosságú az RMDSZ parlamenti támogatása, még együttműködési paktum is van közöttük. Márpedig Kelemen Hunor alatt az RMDSZ már nem romániai pártként viselkedik, hanem a FIDESZ romániai fiókszervezetévé vált. Tehát a PSD–ALDE-s többség már nem engedheti meg magának, hogy felemelje a hangját a magyar kormánnyal szemben, mert ezzel az RMDSZ parlamenti támogatását kockáztatja.

Másodsorban Liviu Dragnea Orbán Viktort tekinti politikai és ideológiai modelljének. A német sajtó nem véletlenül kezdte „Mini Orbánnak”, a budapesti vezető másolatának nevezni a Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetőjét.

Dragneát egyaránt vonzza a magyar kormányfő politikai sikere, mint ahogy rafinált ideológiai receptje is: Európa-ellenesség és nacionalizmus, amennyi csak belefér. De Orbán Viktor gazdasági receptje is csábító Liviu Dragnea számára, aki el is kezdte alkalmazni a Budapesten már kipróbált megoldásokat: a bankok, a multik, az energetikai cégek megadóztatása, plusz a külföldi tőke és a nyugdíjrendszer II. pilléréhez tartozó alapok elleni támadás.

És mindezekre a PSD, egy olyan párt részéről kerül sor, mely évekig az ultranacionalista kártyát játszotta ki, sőt, Mihai Răzvan Ungureanu kormányát úgy buktatta meg, hogy egy magyar nyelvű oktatással kapcsolatos lépés volt a fő vádpontja. Ritkán látható ekkora váltás a szélsőséges magyarellenességről a budapesti tekintélyelvű és illiberális rezsimmel vállalt cinkosságra.

Van egy másik kiegészítő ok is:

a román állam tényleges képtelensége arra, hogy kezelje a romániai magyar etnikumú állampolgárok valós igényeit,

főleg a két viszonylag elszigetelt megyében – Hargitában és Kovásznában. Az utóbbi években egymást követő kormányok – ugyanúgy, mint az ország legnagyobb részében – képtelenek voltak közlekedési infrastruktúrával kapcsolatos, energetikai (csak kis mértékű a gázhálózat kiépítettsége), távközlési projekteket megvalósítani HarKov-ban (a román szélsőségesek által „gyártott” kifejezés, hogy ne elkerüljék a Székelyföld név használatát – a szerk.). A helyiek egészségügyi és oktatási szolgáltatásokhoz való hozzáférésre vonatkozó jogos igényeit is folyamatosan semmibe veszik a bukaresti kormányok – sőt, még olyan tudatlan miniszterek által gerjesztett akadályok is megjelennek, mint amilyen Valentin Popa tervezete volt (itt részletek olvashatók a magyar nyelvórák oktatásával kapcsolatos botrányról). Plusz még az erőből fellépés a helyi jelképekkel szemben és általában véve a romániai magyarok ellenőrzésére alkalmazott erőpolitika. Így aztán nem csoda, hogy a helyiek reménykedve tekintenek a magyar kormány befektetéseire.

2020 közeledtével, amikor a trianoni szerződés aláírásának századik évfordulója lesz, a magyar kormány még agresszívebb viselkedése várható. Főleg a bukaresti hallgatás közepette. Egy Ukrajnával és Romániával kapcsolatosan egyre provokatívabb, de Moszkvával és a moldovai köztársasági szeparatistákkal cinkosságot vállaló Magyarországgal bonyolult évtized vár ránk a térségben.

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.