Viorica Dăncila kormányfő a parlament díszülésén vette sorra azokat a kisebbségi jogokat, melyeket szerinte a gyulafehérvári nyilatkozat maradéktalanul teljesített, beleértve a sokszor idézett harmadik pontot is, melyet általában a száz éve beváltatlan autonómiaígéretként értelmezünk.

Úgy vélekedett:

• minden népnek joga van ma Romániában a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által;
• minden nép az őt alkotó egyének számának arányában kap képviseleti jogot a törvényhozó testületekben és a kormányzati szervekben;
• a gyulafehérvári elvek teljesülését igazolja az a tény is, hogy a bukaresti parlamentben 18 nemzeti kisebbség képviselői, és az RMDSZ törvényhozói is jelen vannak.

„Az általam vezetett kormány nevében garantálom minden más etnikumú állampolgárnak, hogy a továbbiakban is minden jogot és tiszteletet megkapnak, függetlenül azoktól a provokáló nyilatkozatoktól, amelyeket egyes idegen hivatalosságok intéznek időnként Románia ellen. Bármilyen etnikumúak is lennének, és bármilyen nyelvet is beszélnének, a román állampolgárok Romániához tartoznak, és nem kell megbélyegezni őket holmi külföldről érkező felelőtlen nyilatkozatok miatt” – szögezte le Viorica Dăncila miniszterelnök, aki ezúttal is igencsak küszködött a szövege felolvasásával.

Bár az RMDSZ nevében felszólaló Novák Csaba Zoltán szenátor a kisebbségek szempontjából árnyalta ezt a képet, a díszülés inkább a kormánytöbbség és az ellenzék kakaskodásáról szólt, mintsem valódi párbeszédről.

Pedig ideális esetben a díszülés remek alkalom lett volna arra, hogy az ünnepi higgadtságban minden érintett kifejtse, mit gondol a beteljesült és be nem váltott ígéretekről.