Ragadós lett a szentgyörgyi példa a Székelyföldön, Háromszék után csütörtökön este Csík is berobbant a román focielitbe.

Pedig a Székelyföldi Labdarúgó Akadémiára épülő FK csupán a harmadik liga V. csoportjában szerepel, és már három éve nagyon szeretne a Liga 2-be jutni, de egyelőre nem sikerült neki. A Román Kupában viszont idén nagyon beindult, miután az előző körökben már kiejtett két másodosztályú ellenfelet, a Bákói Aerostart és a Petrozsényi Energiticianult, most

hollywoodi forgatókönyvekbe illő dráma végén elejtette az igazi nagyvadat, a román foci egyik kirakatcsapatát, a Bukaresti Dinamót.

Hogy ez mekkora siker, azt jól mutatja, hogy utoljára húsz éve jutott Liga 3-as együttes a kupa negyeddöntőjébe, akkor a Temesvári UM-nek sikerült ez a bravúr.

Ez pedig akkor is óriási skalp, ha az egykori belügyi klub hetven éves történelme legmélyebb válságát éli: a kiesés ellen küzd a Liga 1-ben, ahol két hónapja nem nyert mérkőzést, a közelmúltban három hét alatt kétszer váltott edzőt. Mircea Rednictől a feltámadást várták a piros-fehérek vezetői, ehhez képest elbukott egy olyan városban, ahol eddig az 1993-as kupanyolcaddöntő volt a helyi foci csúcseredménye.

Most viszont minden szinten mindent megtett Csíkszereda a sikerért. Vezetősége a zsebébe nyúlt, mobil világítást bérelt, hogy a televíziók által diktált esti  időpontban is hazai pályán rendezhesse meg a mérkőzést. Valentin Suciu edző másfél év alatt másodszor írta be magát a székely foci történelmébe, miután tavaly tavasszal a Liga 1-be vitte a Sepsi OSK-t.

A csapat pedig mindent megtett, hogy felnőjön nagynevű ellenfele szintjére, és a kritikus pillanatokban helyén volt a játékosok szíve.

Elbírták, hogy a második félidő elején bombagólokkal megszerzett kétgólos előnyük percek alatt elúszott. Elbírták, hogy a hosszabbításban fordított a Dinamo, és öt perccel a ráadás végé előtt kiegyenlítettek. Elbírták, hogy ifikorú tartalékjaik még sose játszottak ilyen szintű és ilyen téttel rendelkező meccset. Elbírták, hogy első három 11-esükből kettőt kihagytak, majd a nyolcadik és kilencedik körben is hibáztak.

Elbírták, hogy a továbbjutásukat érő védésnél idő előtt kiugró Bordás kapus miatt a játékvezető az ünneplést félbeszakítva újrarúgatta a szétlövés huszadik kísérletét. 

Tegyük hozzá, hogy a továbbjutáshoz kellett a Dinamo is. Amelynek jó néhány játékosa szemmel láthatóan úgy játszott, hogy tudja: a télen mehet, amerre akar. Amely képtelen volt kihasználni meccslabdáit, Grozav nagyképűn fölépanenkázott 11-ese volt erre a legjobb példa. Amelyben Delorge kapott egy újabb esélyt a végén, és még rosszabbul rúgta, mint elsőre.

Amelyben Mutiu kapust és Nistort leszámítva nem volt komolyan vehető focista. Az ötven fős vendégtábor dühe elől végül szabályosan ki kellett menekítenie a csendőrségnek a csapat buszát. Nem adták fel, a hazaúton Sepsiszentgyörgyön is megállították kedvenceiket egy kis számonkérésre.

A csíki stadionban hivatalosan 1200-an, valójában közel kétezren voltak tanúi a focicsodának. A kerítésen kívül állók, az állóhelyekre beszivárgók és persze a kék-fehér hokimezt ezúttal piros-feketére cserélő kemény mag pedig a meccs nagy részében teljesen elnyomta a magyarokat most is lelkesen szidalmazó Dinamo-tábort: ha már a jégen évek óta nem ellenfél a Steaua, most végre újra verbálisan alázhattak egy bukaresti csapatot. Nem fogták vissza magukat,

a vendégek romániázására azonnal „Ria-ria Hungária” volt a válasz, az utolsó 11-es megismétlésénél pedig már keményen tolvajoztak és cigányoztak.

Az FK Csíkszereda mellett csupa első ligás csapat jutott a legjobb nyolc közé: az FC Hermannstadt, a CSU Craiova, az Astra Giurgiu, a Viitorul, a Dunărea Călărași, a Kolozsvári CFR és a Sepsi OSK. Márciusban valamelyikük újabb történelmi meccset játszik Csíkszeredában, immár az elődöntőbe jutásért. A vérmesebb csíki szurkolók a kocsmaasztal mellett már FK–Sepsi döntőről álmodoztak.