Megéri? Két román püspök ér egy Szent Lászlót Nagyváradon

Sajátos magyar-román egyezség született Nagyváradon a szimbolikus térfoglalás és térvisszafoglalás tárgyában: az önkormányzat arról döntött, hogy két román püspök szobrát állítják fel a város főterén, a románok által Egyesülés térnek nevezett Szent László téren. Cserében az ígéretek szerint a város alapítója, Szent László magyar király szobra is állhat majd – igaz, nem a város jelenlegi központjában, hanem az egykori centrumban, a várban. Ott, ahol 1660-ig már állt egy impozáns lovas szobra, amit aztán a várost elfoglaló törökök eltüntettek.

Az Erdon.ro beszámolója szerint a várost kétharmados többségben irányító nemzeti liberális párt által nyomasztó fölényben uralt képviselő-testület megszavazta, hogy a főtéren Roman Ciorogariu ortodox és Demetrie Radu görögkatolikus püspök is szobrot kapjon. Előbbi az ortodox Holdas templom, utóbbi a görögkatolikus Szent Miklós Székesegyház előtt állhat majd. Mindkét templom barokk stílusban épült.

Az RMDSZ egyik tanácsosa ki akarta egészíttetni a határozatot azzal, hogy akkor a várban állítsák fel a városban mai napig jelentős kultusz övezte Szent László szobrát is.

Ilie Bolojan polgármester ez elől nem zárkózott el, sőt. Mint mondta,

a római katolikus püspökség már korábban kérelmet nyújtott be a szobor várban való felállítására, amire az önkormányzat már elvi beleegyezését adta.

Egy, az 1660-ig állt alkotáshoz hasonló, impozáns lovas szoborról van szó.

Csakhogy: miután a várfalakon belül álló épületeket és tereket sikerült példásan restaurálni, az önkormányzat most a falak és a bástyák felújítására készül. De amint ezek a munkálatok is elkészülnek – mondja a polgármester – semmi akadálya nem lesz a szobor felállításának.

Ez azért nem holnap lesz: egyrészt azért, mert a jellegzetes, vörös téglából épült falak és bástyák több mint száz éve állnak elhanyagoltan, és pusztulnak folyamatosan, másrészt azért, mert a felújítás még csak a pályázati szakaszban tart. Vagyis hosszú évekbe telik, mire ismét régi pompájukban csilloghatnak.  

A város főterén már állnak szobrok: az egyik mérsékelten sikerült, inkább Don Quijotét idéző alkotás Mihály Vajda egykori havasalföldi és moldvai fejedelmet (románul Mihai Viteazul) ábrázolja, lóháton. Hogy miért, azt senki sem tudja, mivel a városhoz semmi köze sincs. Emellett a Szent László plébániatemplom mellett áll Pio atya egész alakos szobra – ami ürügyként szolgál a városvezetésnek arra, hogy magyar püspök szobra ne kerüljön a térre, mondván: katolikus alak már áll ott, ezért jöhet az ortodox és a görögkatolikus.

Talán nem meglepő, hogy a két román püspök azért érdemel jelenleg szobrot, mert mindkettő szerepet játszott Erdély, a Partium és az akkor 92 százalékban magyar többségű Nagyvárad Magyarországtól való elszakításában.

Radu az 1818. december elsejei, Erdély Romániához csatlakozását egyoldalúan kimondó gyulafehérvári román nagygyűlésen Erdély elszakításának egyik kezdeményezője volt. Ciorogariu Trianon után az első nagyváradi ortodox püspökként került be a város történetébe.

A várost 1092-ben megalapító, majd később a váradi várban eltemetett Szent Lászlót valószínűleg nem kell bemutatni.