Az új nyugdíjtörvény nagyon kedvező a nyugdíjasoknak. A nyugdíjak 2022-ig gyakorlatilag megkétszereződnének. Míg jelenleg az állami nyugdíjrendszer a GDP-nek csak 6,7 százalékát jelenti, négy év múlva a kétszeresére nő. Honnan lesz erre pénz?

Ha nem tartható a fizetések becsült, az inflációt 10 százalékkal meghaladó növekedési rátája, ha nem sikerül elérni a 7,2 milliós becsült alkalmazotti küszöböt, akkor a majdani kormánynak kell majd finanszíroznia a hiányt. Egyre nagyobbat.

A szakszervezetek jó arányt értek el az Országos Háromoldali Tanácsban (CNT). A bruttó átlagbér 45 százaléka lesz a referenciapont. Az új nyugdíjtörvény értelmében a nyugdíjpont 2019. szeptember 1-től 1.265 lej, 2020. szeptember 1-től 1.775 lej, 2021. szeptember 1-től pedig 1.875 lej lesz.

Számos társadalmi kategória az új törvény boldog nyertese lesz. A több gyermekes nők esetében csökken a hozzájárulási időszak; az 1989 előtti dokumentumaikat nem találók kapnak egy biztos 10 százalékos pótlékot; a különleges körülmények között dolgozók hamarabb nyugdíjba mehetnek.

Egyik kedvezmény a másik után a több mint 5 millió nyugdíjasnak, miközben az alkalmazottak 6,3 millióan vannak.

Persze, voltak olyan kormányzatok is, melyek idejében a nyugdíjasok száma meghaladta az állami rendszerbe befizető alkalmazottakét. De itt most nem a Boc-féle katasztrófáról, vagy a Cioloş-féle közömbösségről beszélünk.
A kormány által nemrég megvitatott új törvény szerint, a referenciapont 2022-től kezdődően évente az infláció átlagos rátájával nő, amihez hozzáadják még a megvalósult bruttó átlagbérkereset valós növekedésének 50 százalékát. Jó, nagyon jó. De honnan lesz erre pénz?

Az új nyugdíjtörvény egy sor 2022-ig nehezen megvalósítható célt tartalmaz. Vagy az átlagbér haladja meg az ezer eurót, vagy az alkalmazottak száma a 7,2 milliót, ahogy azt még itt-ott pusmogják. És még ez sem lesz elég. Csillagászati lesz a költségvetési erőfeszítés.

A költségvetésre gyakorolt hatás 2020-ban 24,8 milliárd lej lesz (a nyugdíjrendszer állami támogatása), ami – a szakértők szerint – 2022-re 81 milliárdra nő. Gyakorlatilag arról van szó, hogy a kalkulusnál vagy arra számítottak, hogy Románia jelen pillanatban csaknem 200 milliárd eurós GDP-je megkétszereződik, vagy létre tudnak hozni csaknem egymillió új munkahelyet. Ezek egyike sem valósul majd meg. Akkor viszont az állami költségvetés finanszírozza majd az állami nyugdíjrendszert. Honnan veszik majd erre a pénzt? Az oktatástól nem nagyon, mert erre különleges törvény vonatkozik; az egészségügytől sem igen, így a beruházások képezik az egyetlen lehetőséget.

Nem lesznek autópályáink, de a nyugdíjak jók lesznek.

Haladunk Nyugat felé. Temesvártól kezdve bárhova eljutunk Európában kocsival.

Nem hiszem, hogy a jelenlegi kormánykoalíció csak a túszul ejtett szavazóinak hűségét akarta megtartani. Ez túl cinikus lépés lenne. A Szociáldemokrata Párt–Liberálisok és Demokraták Szövetsége (PSD–ALDE) tandem (biztosan nem ez lesz a második párt neve) megnehezíti a helyzetét, miközben az ellenzék halovány és programnélküli.

És akkor mit akarnak a hatalmon lévők? Nyugdíjas-országot? Olyasmit tudnak, amit mi nem? A természeti források fedezik majd a nem-dolgozást? Nábobokból álló országgá válunk?

Az a véleményem, hogy ebből a képletből

hiányoznak a munkát serkentő elemek és a nehéz napokra szóló megtakarításra való nevelés.

Minden európai országban vannak magán nyugdíjalapok is. Németországban a szociális nyugdíj nem haladja meg a 300 eurót, az 1.200 euróig (az átlagnyugdíj mértéke) terjedő különbözet a magánrendszerből származik.
Nálunk, semmi. Sem nevelés, sem szabad II-es pillér, melynek jelentős tőzsdei nyeresége volt idén. Ázsiaiakat fogunk majd hozni, hogy megdolgozzanak a nyugdíjunkért?

Európa egyre jobban elöregszik. De az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmussal vagy No-Schengen féle napfordulókkal nem vert országokban szilárd szociális infrastruktúra létezik. A törvények a fogyasztást segítik, hogy növekedjenek az állami költségvetések.

A bánsági gondolatmenethez visszatérve, „ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát”, vagyis annyi nyugdíjat kap. Csakhogy Olguţa grácia (Lia Olguţa Vasilescu munkaügyi miniszter – a szerk.) nagyobb jövedelemmel ajándékozta meg az időskorúakat, mint amennyit az állami költségvetés elbír.

Csak a szavazatok kedvéért, vagy olyasmit tudnak, amit mi nem,

nevezetesen azt, hogy négy év alatt megkétszereződik a románok jövedelme? A Brüsszel, a nagy korporációk, a hivatalosságok által bevezetett totális ellenőrzés miatt ez nem lehetséges. Ők olcsó munkaerőt akarnak. Nos, akkor mi lesz? Ki fizeti majd a nyugdíjunkat?

U. i.: 20 éve befizetek egy magán nyugdíjalapba, hogy öreg koromra tisztességes nyugdíjam legyen. Erre tanítottak a németek. A románoknak még az egy ezreléke sem fizet be magánnyugdíjra.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.