Személy szerint nem vagyok motorbuzi… hopp, ez nem túl píszí, javítom… szóval nem rajongok annyira a motorral működő két-, három-, négy-, sokkerekű gépekért. Ám amikor megtudtam, hogy a kolozsvári Sétatéren régi motorbiciklik divatbemutatója lesz, gondoltam, ezt biza megnézem magamnak.
Mert a régi motorbicikli nem feltétlenül olyan, mint egy régi házastárs, inkább olyan, mint az óbor. Más hülyeségek is eszembe jutottak, miközben kisétáltam a Sétatérre, és… nos, lehet, hogy így utána sem váltam motorfétisimádóvá, de tény, hogy remek darabok illegették magukat a kifutón.
Olvasson még:
- Bréking: egy Dubajban rekedt Szeben megyei népművészeti együttes a miniszterelnök gépén repül haza…
- Varga László Edgár: Egy dohányipari óriás a füstmentes jövőért, avagy miért nincs Önnek semmiféle választása
- Hírek szerdán: Szebeni műemlék hídon akciózott Dorel, a mekkmester. A medvék már Bukarestben vannak
Ettől a csodától máris eltátottam a számat. Ez, kérem szépen, egy EMW. Igen, a keletnémet BMW. Pontosabban, BMW volt, és akkor keresztelték át, amikor a Szovjetunió megszállta a Német Demokratikus Köztársaságot. Később ebből a gyárból gurultak ki a Wartburgok is. Nyilván nem két keréken.
Talán (nem) meglepő módon mások is kíváncsiak voltak a félmúlt fémbestiáira. Gyakorlatilag nyüzsgött a nép a motorok között.
Kicsik, nagyok, nők, férfiak, igen gyakran szexi bőrcuccokban, ami a motorosok egyenruhája, ugye. Hopp, ez itt már egy igazi BMW. A nyugatnémet fajta.
És bizony, nem csak a gyerekek érezték hirtelen azt az ellenállhatatlan vágyat, hogy ezeket a gyönyörű fémidomokat végig kell tapogatni. Persze, a felnőttek szokás szerint álszemérmesek voltak.
Akkor dobbant nagyot a lóerők túlfűtött erotikájától megrészegedett szív, amikor hirtelen egy igazi országúti bombázóval találkozott, mint ez a Honda Silver Wing.
Ez volt az a pillanat, amikor megértettem, mit is jelent a mondás: … és a nyoolcadik napon Isten megteremtette a Silver Winget.
Szegény ember mindig vízzel főz. De akármilyen (narancs)sárga, akármilyen keszeg, azért ez a motor a mi kutyánk kölyke. A Mobra, hát persze.
Még akkor is, ha a dekadens, kapitalista Nagy Testvérre festett Muttley könnyesre kuncogja magát, amikor ránéz.
Ez pedig már az indusztriális esztétika világa. Vagy egyszerűbben: motorpornó!
Teljes mértékben megértettem, miért írta ki az egyik gépcsoda tulajdonosa, hogy márpedig ez a motor az ő szerelme.
Voltak olyan darabok is, amelyek inkább valamiféle kiselejtezett Transformerre emlékeztettek. Hol van itt már az esztétika, a nikkel erotikája?
Egy biztos: a motor nem játék. Ahogy Erdély sem. Legalábbis ez az én olvasatom.
Végül, csodálat ide, szerelem oda, ezt az oldalcsónakos dinoszauruszt hoztam volna el. Nézzék, milyen csodapuska is van rajta. Mi ez, ha nem Minority Safe Pack?