A tanítónő, aki kisebbségieknek szánt román tankönyveket ír, de nincs joga oktatni

Az ominózus kormányrendelet visszavonását követően a tanítőnének éretelemszsrűen újra joga van oktatni – a szerk.

„A gyermekek három hétig vártak egy romántanárra, mert nekem már nincs jogom tanítani őket. De a diákjaim egyetlen órára sem maradtak tanár nélkül, mert én ott voltam és némiképp illegális módon megtartottam nekik a románórákat”, mesélte az EduPedu.ro-nak egy nagyváradi tanítónő. Három tankönyvet írt a román nyelvű kommunikálásról a magyar tannyelvű iskoláknak, a legutóbbit pedig éppen a Valentin Popa által vezetett Oktatási Minisztérium engedélyezte. Egy szintén a mandátuma alatt, a tanév kezdete előtt alig 20 nappal elfogadott rendelet azonban úgy határozott, hogy a tanítónőt románnyelvi gimnáziumi, vagy középiskolai tanárra kell cserélni. Végül a rendeletet eltörölték.

Hogyan fejtette ki hatását a gyermekek osztályaiban az a rendelet, mely egy hónapig eltiltotta a tanítónőket a román nyelv tanításától?

Valeria Zahu tanítónő elmondta nekünk, mit jelent a gyermekeknek egy törvény által okozott zűrzavar.

„A gyermekek három hete várnak egy román nyelv- és irodalomtanárra és egyetlen órát sem tartottak azzal a tanárral. Én reggeltől délutánig az osztályban ülök és a román nyelv- és irodalomtanár megjelenésére várok. Jött egy tanárnő, tartottam neki egy bemutatóleckét, megmutattam neki a tankönyveket tartalmazó honlapot, a tanrendet, hogy áttanulmányozhassa, bemutattam neki a gyermekeket, ő is bemutatkozott, de másnap már nem jött, mert benyújtotta a lemondását. Aztán jött egy másik tanárnő, de ő sem jött vissza újra, mert azt mondta, hogy nincs kinevezése az oktatáshoz”, mondta a múlt hét végén az EduPedu.ro-nak Valeria Zahu tanítónő a nagyváradi Szacsvay Imre Általános Iskolából.

A magyar tannyelvű iskoláknak szánt román nyelvi tankönyvekből háromnak társszerzője, melyek mindegyikét engedélyezte az Oktatási Minisztérium és közzétették azokat a hivatalos manuale.edu.ro honlapon. A tanárnő elmesélte, hogy ha betartotta volna az augusztus 23-i rendeletet, akkor a diákok 12 román nyelvórát veszítettek volna: „De a diákjaim egyetlen órára sem maradtak tanár nélkül, mert

én jelen voltam és némileg illegális módon megtartottam a román nyelvórákat. Ezért teljes mértékben vállalom a felelősséget”.

„Azokat a tanítókat, akik eddig román nyelvet oktattak a kisebbségieknek, külön kiképezték erre: pedagógiai középiskolát végeztünk, majd kiegészítő képzésben részesültünk, képzőkké váltunk, majd egyetemet is végeztünk, mert ilyen lett a korszak és szinte mind kijártuk a tanítóképzőt. Elsajátítottam a román nyelv kisebbségieknek való tanításának módszertanát, gyermekirodalmat tanultam, nyelvtant, tehát arra képeztem magam, hogy I-IV. osztályos kisebbségi tagozatra járó gyermekeknek oktassak. Miközben nem hiszem, hogy a tanáraimat felkészítették arra, hogy ilyen korú gyermekeknek oktassanak. Ráadásul az óvodás és kisiskolás gyermek pszichopedagógiáját is tanultuk, ami lehetővé teszi számunkra, hogy előkészítő osztályban is tanítsunk”, magyarázta Valeria Zahu tanítónő.

A szülők által felvetett egyik fő gond az, hogy azoknak

a román nyelv oktatására szakosodott tanároknak a többsége, akiknek az általános iskolákban kellene tanítaniuk, nem beszélik a kisebbségek nyelvét.

„Miként kommunikál a tanár egy egész osztálynyi diákkal, akik nem tudnak románul?”, kérdezte a tanítónő, aki megjegyezte, hogy nem kiscsoportos foglalkozásról van szó, ahogy az a magán nyelviskolákban zajló kurzusok esetében történik.

Aztán hogyan lesz képes az egyik napról a másikra az előkészítőtől a IV. osztályig tartó képzésbe beállított gimnáziumi vagy középiskolai tanár megtanítani nekik az ábécét, megkülönböztetni a hangot, megmutatni nekik a nagy-, a kisbetűk formáját, felkészíteni őket egy olyan tantárgyból, amelyből majd vizsgázniuk kell anélkül, hogy bármilyen képzést kapott volna e korcsoportra vonatkozóan, folytatja a tanítónő.

Elmesélte, hogy a kisebbségi gyermekek egyik jellemzője, hogy „a családban nagyon keveset beszélnek románul. A többség nem nagyon ismeri a nyelvet, inkább csak azok, akik vegyes csoportban voltak az óvodában, de ők kevesen vannak. A többiek nagyon szegény szókinccsel indulnak és így mi apró dolgokkal kezdünk: nagy hangsúlyt helyezünk a szókincs fejlesztésére, hogy a diákok képesek legyenek egyszerű kérdésekre válaszolni, hogy aztán a II. osztályra eljussunk a rövid szövegek leírásáig és elolvasásáig”.

Az Oktatási Minisztérium képviselői által a tanítók romántanárokra cserélésével kapcsolatosan felhozott érvek egyike az volt, hogy

a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok jobban tudnak angolul, mint románul, az angolt pedig szaktanár oktatja.

De „angolból nincs vizsga a VIII. osztály végén, tehát nem mondhatjuk, hogy olyan nagyon látványos eredményeink vannak idegen nyelvből, tekintettel arra, hogy azt nem teszteljük”, mondta Valeria Zahu.
A tanítónő elmondta, hogy a most VI. osztályos gyermekek nemzedékével kezdve éppen azért változott meg a kisebbségek esetében a román nyelv oktatásának tanrendje, hogy idegen nyelvként tanítsák. „De az Oktatási Minisztérium nekünk semmilyen eredményt sem közölt a II., a IV. és a VI. osztályban végzett felmérésekről. Ha azt láttuk volna, hogy az eredmények gyengébbek, mint az előző években, akkor azt mondtuk volna, hogy helyes dolog a váltás. De nem ismerjük a felmérések eredményeit”, hangsúlyozta Zahu.

Arra a kérdésre, miként kommentálja a lemondott Valentin Popa miniszter legutóbbi kijelentését, („Hargita megyében voltam az évnyitón és bementem három ötödikes és hatodikos osztályba és megpróbáltam román nyelven párbeszédet folytatni a diákokkal, de egyáltalán nem jártam sikerrel. A diákok akkor sem válaszoltak, amikor távoztam és elköszöntem, csak miután lefordították nekik és az osztályban lévő tanárnő után elismételték a köszönést” – Valentin Popa, a szerz. megj.), a tanítónő a következőket mondta: „Nem tudom, mit mondjak.

Nem nagyon hiszem, hogy ezek a gyermekek még köszönni sem tudnak.

Valóban, vannak ilyen, meg olyan térségek. Nem vitatom, hogy falun sokkal nehezebb ott, ahol a gyermek csak az iskolában, az ott erre fordított 4 órában hallja és használja a román nyelvet. Meghívom a minisztert az én órámra, a III. osztályba, hogy lássa az eredményeket”.

„Nekünk az fáj nagyon, hogy ezt a rendeletet az ebben a folyamatban érintettekkel folytatott nyilvános konzultálás nélkül fogadták el. Azokkal, akik pedagógiai középiskolában tanultunk és jártunk és komoly képzést kaptunk, minden tantárgyunk közös volt a román tannyelvű tagozattal, a román nyelvet és irodalmat is pontosan ugyanúgy tanultuk, mint a román tagozatosok. Most ez a rendelet megkérdőjelezi az oklevelünket, semmissé teszi a tanulmányainkat”, folytatta Valeria Zahu.

A kisebbségi gyermekek általános iskolai órarendje:

A 9/2018. sz. kormányrendelet kisebbségek oktatását felkavaró cikkelye:

17. Az oktatási törvényben a 263. cikk. (7) bekezdése után új, (7ˆ1) bekezdés következik, a következő tartalommal:
„(7ˆ1) Az általános iskolai oktatásban, a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató osztályokban a tantervben szereplő a román nyelv- és irodalomórákat felsőfokú szakképesítéssel rendelkező tanárok oktatják.”

Háttérinformációk:

* A PSD–ALDE-s kormány 2018. augusztus 23-án fogadott el egy olyan rendeletet, melynek értelmében a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákoknak a IV. osztályig bezárólag gimnáziumi és középiskolai tanároktól kell tanulniuk a román nyelvet, nem a tanítóktól.
* Ez a döntés a tanév kezdete előtt húsz nappal született meg, a tanárok pedagógiai képzése és vita nélkül.
* A döntés kiváltotta a szülők és a tanárok tiltakozását, a PSD-vel kötött parlamenti megállapodás RMDSZ általi felfüggesztését, végül pedig Valentin Popa miniszter lemondásához vezetett, aki megtagadta a vitatott rendelkezés visszavonását.
* Itt lehet olvasni az oktatási miniszter lemondásához vezető rendelet kulisszatitkairól és arról, hogy ki a valódi szerzője a kisebbségeknek szóló románnyelv-oktatás új szabályainak.

Az alcmeket a szerkesztőség adta.