A kelet-európai szolidaritás is európai

Az Orbán Viktort bűnösnek és veszélyesnek kimondó szavazás semmivel sem összehasonlítható intézménnyé változtatta az Európai Parlamentet: félig egósimogató szalon, félig bürokratikus labirintus, félig képzeletbeli dráma. Aki kitart azon meggyőződése mellett, hogy nem létezik három félből álló egész, az éber, de tájékozatlan.

A számtant és a jóérzést még időben megnyomorították, hogy jobban kezelhessék az Orbán-ügyet.

Egy olyan eljárásügyi ürüggyel, mely átlátszóbb, mint annak az irodának a levegője, ahol a döntést meghozták, megváltoztatták a szokásos szavazási módozatot, és egy bizarr változattal helyettesítették: az Orbánt inkrimináló jelentést a mellette vagy ellene szóló szavazatok számának kétharmadával kellett elfogadni. A tartózkodásokat nem vették figyelembe. Másképp mondva, csökkentették azt a mércét, mellyel Orbán bűnösségét mérték, hogy a vádlottból szumó méretű bűnöst gyártsanak.

A megelőző csalás megakadályozta azt a kudarcot, amelyhez a normális szavazási módszer vezetett volna,

és azt aztán a demokratikus hősiesség bizonyítékaként ünnepelték. A nevetséges extázis napja volt. A jogállamiság, az európai értékek és a demokrácia csaló ügyvédek alkalmazására kényszerült. Sőt, az Azonnali Orbán-veszély egy perverz kitaláció. Éppenséggel ez a kollégák által talpnyalással felmagasztosított peckes csinálmány jelent azonnali és rendszerszintű veszélyt a demokráciára. De nézzük meg közelebbről ennek a nemlétező, az Európai Parlamentben megbuherált szavazással megbélyegzett tárgynak a részleteit.

Miben áll Orbán bőséges bűnössége? Egyszerű! Mindenki tudja, még egy tévé előtt felejtett csecsszopó is! Orbán a demokrácia kitartó ellensége. Íme, a bizonyítékok: az Orbán-kormány megtagadja a migránsok befogadását, azt állítja, hogy kötelessége megvédeni az államhatárait, nem fogadja el a progresszista dogmatizmus eluralkodását az egyetemeken és a sajtóban, a nemzeti kultúra és identitás hirdetője, a keresztény hagyományt kincsnek tartja, nem pedig véteknek, és meggyőződése, hogy a család nem egy frissítésre váró alkalmazás. Ráadásul Orbán egy támogatásokkal hűségessé tett sajtógépezetet ellenőriz és a médiaszolgák által generált propagandával szédíti a népet.

Amikor a magyar szocialisták tették pontosan ugyanezt egy olyan miniszterelnök vezetésével,

aki a pártgyűlés kellő közepén mondta, hogy az embereknek folyamatosan hazudni kell, akkor minden rendben volt. Az európai értékek jól voltak és az EU nem talált okokat a polgári álmatlanságra.

Az Európai Parlament által elfogadott jelentésben szereplő összes vád szigorúan pontos. Orbán a lehető legbűnösebb. Egyetlen kis megjegyzéssel, mely nélkül összevissza tévelygünk majd, egyik bűnösről a másikra. A vádirat nem egy olyan személy törvénysértéseit tartalmazza, aki a demokrácia ellensége, hanem egy olyan politikus tetteit és véleményeit, aki nem akar liberális-progresszista lenni. Orbánt azért vádolják és büntetik, mert nem liberális, így aztán nem tagja a sikk és EU-konform többségnek. Az orbánfóbia és általában véve a Trumpot és Salvinit, a lengyeleket és a Brexit szerzőit támadó globális rágalmazás elegáns csaláson alapul: csak az demokrata, aki liberális.

Tehát a demokrácia állítólag egyenlő a szabad migrációval,

a nemzeti és vallási identitás felszámolásával, a progresszista dogmatizmussal és a család destrukturálásával. Csak az demokrata, aki sikeresen kipipálja ennek az örökké okosabbak és erkölcsileg fejlettebbek által támogatott programnak a fényes pontjait. Ugyanezen logika mentén, csak annak van joga ételt készíteni, aki vegán és csak az győzhet, aki öngólokat rúg.

Ebben áll a nagy trükk és ugyanitt van annak a világnak az etikai szélhámossága, mely fokozatosan elnyeli értékeinket és mentális egészségünket: a liberalizmusra redukált demokráciában és a tévedhetetlen dogma rangjára emelt liberalizmusban. Már nem Orbán és a szomáliaiakat még nyomokban sem tartalmazó portája a gond. A gond a demokrácia mélyreható lejáratása a liberális dogma kikényszerítésével.

A dogmatikus liberális visszaélések listája már nem fér el egy lábjegyzetben.

Mindenütt, ahol – még – léteznek a szabadság klasszikus meghatározásánál leragadt európaiak és amerikaiak, a liberalizmus prelátusai rasszistákat, homofóbokat, szexistákat, populistákat és megannyi más fenevadat számlálnak, akiket háziasítani kell, ha meg nem megy, akkor elkerítésre és megbélyegzésre méltók. A demokráciát, ahogy az a Nyugaton megszületett és ahogy azt megélték, Keleten pedig várták, most szlogenek és különleges jogok fix repertoárára cserélik. A bukott csőcseléknek szóló üzenet groteszk: Amikor ti még barlangokban és putrikban éltetek, mi már a pederasztiát gyakoroltuk a palotában! Itt az ideje, hogy felzárkózzatok! Ez a demokrácia!

Lehet, hogy így van. Végső soron mit veszíthetnénk, a bennünket a hagyományokhoz, szülőkhöz, múlthoz, kultúrához, hithez, görögökhöz, zsidókhoz, rómaiakhoz, családhoz, tisztességességhez és más hiányosságokhoz szégyenletesen kötő rozsdás láncokon kívül, mely hiányosságok ma nevetségessé tesznek minket a liberálisok szemében? De ha ez így van, és ha ennyi ember ébred arra, hogy lehagyja őket az új patríciusi réteg erényes sebessége, akkor miért kell zsarolni?

Miért van szükség megbundázott szavazásokra, kiátkozásokra és a Nyugaton a sajtót és az iskolákat helyettesítő maoista indoktrinációra?

Ismerjük az érzést. A félelmet. Pontosan ugyanolyan, mint a kommunisták alatt, de javított változatban. Aki nem liberális progresszista, az fasiszta. Tolerancia? Szintén úgy, mint a kommunistáknál, bárkinek joga van a saját szavaival elmondani azt, ahogy mi gondolkodunk. Annyi a különbség, hogy eltűnt a fizikai erőszak. Ha visszahívnák a pokolból, ahol most ő az úr, Sztálin szégyenlősen és irigykedve pirulna. Minek a Gulág? Mennyi idő és muníció, mennyi láger és tömegsír, miközben mindent békésen is el lehetett volna intézni, a jó világ tapsa közepette, a haladás, a multikulturális sokszínűség és az európaiak nélküli Európa nevében.

Akik ellenvetéssel élnének, mert eszükbe jut, hogy Orbán mégiscsak magyar és ezt nem szabad neki megbocsátani,

azoknak egyetlen válaszom van: Trump is amerikai. Van egy ősi bajunk Magyarországgal kapcsolatosan. Most teljesen másról van szó: a liberális fanatikusok bajáról Magyarországgal, Lengyelországgal, Olaszországgal és azokkal az európaiakkal, akik nem liberálisan szavaznak. Nem kevésbé ostoba az a gondolkodás, mely szerint Orbánt taktikai szempontból kell megbüntetni, mert így könnyebben a vádlottak padjára ültethetjük a Szociáldemokrata Pártot (PSD).
Akinek ilyen számításai vannak, az a lepattanós igazságszolgáltatást helyezi a csont nélküli elvek helyébe. A PSD nem lesz kevésbé korrupt és antidemokratikus, ha Orbán Viktor liberálisabb lesz. A PSD jogi-történelmi minősítéséhez nincs szükség kölcsönbűnökre. Másképp mondva, jobban kellene ragaszkodnunk a tolvajainkhoz. Az elkapott tolvaj egy tisztességesen kivizsgált kereskedő.

És még fontosabb, a saját üzenetünket kellene küldenünk Brüsszel felé: a kelet-európai szolidaritás is európai.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.