Ukrajna számára egyre nagyobb kihívást jelent a magyar szeparatizmus

Ukrajnának nemcsak az ország keleti részén vannak geopolitikai kihívásai, ahol a kijevi kormány megpróbálja visszaszerezni az ellenőrzést a szeparatista területek felett, hanem Kijevnek a Budapesttel meglévő kapcsolatai szintjén is, tekintettel a kétoldalú diplomáciai feszültségek fokozódására, mely helyzet okai között vannak

az ukrajnai oktatási törvények, de Budapest Ukrajnával szembeni egyes politikái is.

Rendkívül releváns szerepe van Orbán Viktor magyar kormányfő idén nyári tusnádfürdői nyilatkozatának is, aki gyakorlatilag azt mondta, hogy Ukrajnának nem lehet euro-atlanti jövője, miközben Európa – véleménye szerint – primitív politikát folytat Oroszországgal szemben.

„Az az álláspontom, hogy az EU – elnézést a kifejezésért – primitív politikát folytat Oroszországgal szemben, azt mondva, hogy Oroszország veszélyt jelent. Mert, valóban, az EU-ban vannak olyan tagországok, melyek tényleg veszélyben érezhetik magukat Oroszország miatt. A balti országokról beszélünk, Lengyelországról beszélünk, a történelem és a földrajzi közelség igazolja ezt, de az EU-országok többsége nem érzi ezt a veszélyt, a kockázatot. Sem a szlovákoknak, sem a cseheknek és nekünk sincs okunk azt hinni, hogy Oroszország valamilyen veszélyt, valamilyen kockázatot jelenthetne ránk nézve. Tehát nagyon világos, hogy a balti országoknak, Lengyelországnak és más országoknak többletbiztosítékokat kellene kapniuk a NATO-tól, az EU-tól, hogy biztonságban érezzék magukat, de a többi országnak lehetőséggel kellene rendelkeznie arra, hogy fejlessze kétoldalú kapcsolatait Oroszországgal. Tehát

az Oroszországgal szembeni primitív politika helyett

sokkal kidolgozottabb, sokkal jobban meghatározott politikával kellene rendelkeznünk Oroszországgal”, mondta Orbán Viktor.

„Meg kell majd néznünk, hogy mi történik az orosz–amerikai kapcsolatokkal, mit kezdenek majd az amerikaiak ezekkel a kapcsolatokkal. Nagyon világosan meg kell értenünk: Oroszország olyan országnak érzi magát, mely nincs biztonságban, ha nincsenek ütközőövezetek körülötte. Tehát Oroszország folytatni fogja ezeknek az ütközőövezeteknek a létrehozását. Ez történt Ukrajnában, de az ukránok világosan és egyértelműen kimondták, hogy nem akarnak ehhez az ütközőövezethez tartozni, nagyobb mértékben közelednének az EU-hoz, a NATO-hoz és fel akarnak építeni egy modern Ukrajnát.

Én nem hiszem, hogy valóságalapja lenne Ukrajna bármiféle törekvésének, hogy az EU, vagy a NATO tagja legyen.

Nagyon világos, hogy az oroszok célja a régebbi helyzet helyreállítása és az Ukrajnán belüli befolyásuk megőrzése. Tehát ebben a kontextusban kell egy kicsit vizsgálnunk az orosz–amerikai kapcsolatokat”, tette még hozzá a magyar kormányfő, aki azonban úgy tűnik, figyelmen kívül hagyta az ez év júliusában tartott EU–Ukrajna csúcstalálkozó következtetéseit.

Persze, Ukrajna EU- vagy NATO-tagsága mindaddig holtponton van, amíg továbbra is létezik az ország keleti felében lévő konfliktus, még ha jegelt állapotban is, de Kijev részesülhet egy puha csatlakozásban, ami a vámuniót, az európai energetikai piacot vagy a digitális uniót jelenthetné, mely aspektusok viszont teljesen hiányoznak Budapest politikai diskurzusából (Az ukrán nyelvtörvények elfogadásáig a magyar kormány számos módon, a kétoldalú kapcsolatokban és az Európai Unió szintjén is támogatta Ukrajna közeledését – a szerk.).

Kijevnek az új oktatási törvényre vonatkozó döntése vezetett a diplomáciai feszültségek fokozódásához.

Budapest ezt követően közvetlenül ellenezte Ukrajna csatlakozását az euro-atlanti struktúrákhoz,

de egy sor korábbi eseményt Ukrajna a magyar szomszédok ellenséges akcióinak tekintett.

Kijev megpróbált kikerülni az oktatási törvény által okozott szorult helyzetből, és egy sor tárgyalást kezdeményezett minden egyes állammal külön-külön. Lengyelországgal már 2017 őszén konszenzusra jutott, mely konszenzus a két ország oktatási miniszterei által aláírt kétoldalú nyilatkozathoz vezetett.

A tárgyalások jelenleg is folynak más államokkal is, melyek etnikumai Ukrajnában élnek, mint például Romániával és Magyarországgal, de Kijev Budapesttel folytatott párbeszéde egyre feszültebbé válik, miután a magyar kormány létrehozott egy Kárpátalja fejlesztéséért felelős miniszteri (valójában miniszteri biztosról van szó, a továbbiakban a szerző következetesen ezt a hamis eszköztárat használja – a szerk.) tisztséget, kiváltva az ukránok elég határozott reakcióját, akik magyarázatot követeltek Magyarországtól. Az új miniszter, akinek többek között az is a feladata, hogy új óvodákat létesítsen a Kárpát-medencében, gyakorlatilag

azt a jogot követeli magának, hogy Kijev engedélye nélkül adminisztrálja az Ukrajna részét képező nemzeti terület egy részét.

A gesztus annál inkább kihívó, hogy Budapest az állami költségvetés pénzét használná fel, megkerülve az európai finanszírozásokat és fejlesztési projekteket.

Papp Lászlót, Magyarország kijevi ügyvivőjét augusztus elején berendelték az ukrán Külügyminisztériumba, ahol átadtak neki egy levelet, melyben Kijev magyarázatokat követelt Orbán Viktortól, mind a tusnádfürdői nyári egyetemen tett kijelentései, mind a magyar kormány által létrehozott új tisztség miatt.

A magyar diplomácia válasza – nyilvánvalóan – váratott magára, Budapest azonban módosította e minisztérium elnevezését, de változatlanul megőrizte a feladatait. A Kárpátalja fejlesztéséért felelős jövőbeni miniszternek nagyon valószínű módon megtiltották volna a belépését Ukrajnában, ezzel szemben a budapesti kormányzati tárca nevének megváltoztatásával Kijevnek már nem lenne jogi kerete ehhez a gesztushoz.

De egyre nyilvánvalóbbá válik a magyar–ukrán feszültségek fokozódása, amit az ukrán Külügyminisztérium álláspontja is kifejez, mely a Papp ügyvivővel folytatott találkozót követően kiadott közleményében megemlítette: „Az ukrán fél által a meglévő gondok megoldása érdekében mutatott konstruktív megközelítés dacára, Magyarország legutóbbi akciói a bizonyítékok arra, hogy a konfrontációt választották az együttműködés helyett, és a közvetlen beavatkozást Ukrajna belügyeibe.”

Mindezeket figyelembe véve Ukrajna úgy véli, hogy

Magyarországnak az oktatási törvényekkel kapcsolatos vita fenntartása lehet az érdeke a kétoldalú kapcsolatban,

elkerülve egy esetleges konszenzust, mely csökkenthetné mindezeket a stratégiákat.

A szomszédos országokban élő magyarok autonómiája már régóta az Orbán-kormány emblematikus politikája lett, akinek a pártja máris magáénak tudhatja szavazataik egy részét, például az erdélyi magyarokét, Románia a Moldova Köztársasággal kapcsolatos saját politikája következményeként elismerve a kettős állampolgárságot, vagy a kárpátaljai magyarokét, aki a már említett ukrán egyet nem értés ellenére már rendelkeznek a magyar hatóságok által kibocsájtott útlevéllel. Orbán Viktor tusnádfürdői nyilatkozataira visszatérve és tekintettel Magyarország fentebb ismertetett ukrajnai tevékenységeire, Kijev nemcsak az Orosz Föderáció regionális érdekei szócsöveként tekint Budapestre, hanem olyan szereplőként is, melynek saját stratégiai céljai eléréséhez érdeke felszámolni azt a képet, hogy Ukrajna egy agressziónak kitett állam, egy áldozatállam.

Ha bebizonyosodik, hogy Budapestnek ezt a politikáját felforgató akciókkal is támogatják, akkor felmerül a jogos kérdés, hogy

a bukaresti és a kijevi kormányoknak, de akár a pozsonyinak és a belgrádinak is, nem kellene-e közös választ adniuk a magyar revizionista érzelmek eszkalálódására.

Ilyen szempontból lényeges a szlovák Külügyminisztérium álláspontja, mely arra hívta fel a figyelmet, hogy „nem mindig az autonómia a legjobb megoldás egy kisebbség számára; ellenkezőleg, néha a feszültségek folytatásához és destabilizáláshoz vezethet”.

(A szerző annak a newint.ro kiadványnak a „vezérigazgatója”, melynek honlapja korábban a Global News Intelligence, szinte kizárólag magyarellenes „elemzésekre” szakosodott Dragoş Tîrnoveanuhoz köthető, csak egy telefonszámot és egy elektronikus levélcímet tartalmazó impresszummal rendelkező szervezethez (?) vezetett. Ennek logója viszont nagyon emlékeztet a Külügyi Hírszerző Szolgálat, a SIE logójára. Ismeretlen okból ezt mára eltüntette/eltüntették, de nem volt(ak) elég körültekintő(ek), mert a böngésző-lap fülén még mindig kivehető – igaz, nagyon apró méretben – a SIE-re emlékeztető logó… – a szerk.)

Az alcímeket a szerkesztőség adta.