Égig ért az ének
pazs
2018. augusztus 20. hétfő, 02:39
Az erdélyi magyar rockzene legendás együttese, a Metropol Group nemzedékeken átívelő koncerttel avatta fel a Bánffy-udvar színpadát.

Van néhány olyan dal, amelyet mindenki ismer, csak épp azt nem tudják, hogy ezt a Metropol írta – egyezünk meg a mellettem álló kollégával a Metropol Group vasárnap esti koncertjén, amely az idei Kolozsvári Magyar Napok könnyűzenei koncertfelhozatalát nyitotta meg a Bánffy-palota udvarán. A patinás – és az alkalomra magyar történelmi címerekkel kidekorált – belvárosi helyszín, amely jó eséllyel pályázik a sajnálatos módon megboldogult egykori fesztiválkocsma, a New York kávéház szerepére, ezúttal a legifjabbaktól a legidősebbekig több nemzedék tagjait is bevonzotta.

A felállás persze elég különösre sikerült, tekintve, hogy a színpad előtti küzdőtéren a gyerekek buliztak arra a zenére, amely nem is a szüleiknek, hanem inkább a nagyszüleiknek a fiatalságához tartozott, míg az apukák és anyukák a Kincses Kolozsvár Egyesület rendezvényein már állandó szolgáltatónak számító fóti kézműves sörfőzde nedűivel a kezükben, némi óvatos duhaj távolságtartással rázogatták a fejüket a felcsendülő, hetvenes-nyolcvanas évekbeli slágerekre – míg a nagypapák és nagymamák hátrébb húzódva, a padok és asztalok biztonságos kényelméből élvezték a produkciót.

A cikket kezdő megállapítás egyébként a Rum-blues  című nótával – amely annak idején nem nyerte el az illetékes elvtársak tetszését, mivel állításuk szerint az alkoholizmust népszerűsítette a szocialista ifjúság körében („Ó, a rum, a rum segít”, mi tagadás, valóban) – kapcsolatban hangzik el, de vonatkozhat a Szükségem lenne, a Nektek szól vagy az Égig érhetne az ének című klasszikusokra is, az utóbbi afféle himnuszává vált az idén ötven éves (bizony, bizony!) évfordulóját ünneplő, nagyváradi illetőségű rockzenekarnak.

És jön az Otthon, a Három fiú, a Segítség, az Árnyékok ágya, az Egyszerű dal – csak nézzük és hallgatjuk ezeket a régi rockereket, Virányi Attilát a basszusgitárral és a fehér törülközővel a nyakában, Orbán Andrást, több sláger szerzőjét vagy a „friss szerzeményt”, az aranytorkú Dobos Józsefet, és többen arra gondolunk, hogy ha a mai ifjú és ambiciózus könnyűzenészek némelyikében legalább fele annyi spiritusz lenne, mint ezekben a megőszült, megpocakosodott öregfiúkban, akkor nyugodtak lehetnénk afelől, hogy nincs veszve a rock'n'roll Erdélyországban.

„Csak négy akkord, ó, ez egy egyszerű dal” – éneklik, és valóban, öt évtized távlatából sincs itt sem több, sem kevesebb ennél. És ez pont elég.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/27838
Közös elnökségi ülést tartott Kolozsváron az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt.
Amiben az a zavaró, hogy nem hódítók győzik le az embert, hanem a nemzeti középszerűség maroknyi serege. Andrei Pleșu írása.
Nem csak Bályokon lesz vadászat a hétvégén: a Cibles-völgyben nem szórakozásból, hanem a sertéspestis miatt ölik le az összes vaddisznót.
Leonard Azamfirei szerint erőltetett volt összemosni az új angol kar és az évek óta követelt magyar kar ügyét.
A közelgő pápalátogatás fokozatosan beizzítja az ortodox nackóhadsereget. Hasítanak rendesen.
Magánlakásokat is kínálnak a zarándokoknak Jászvásáron.
Ha még sokat húzzák-nyúzzák, nem lesz, akit felelősségre vonni. Iliescu az ügy sztárvádlottja.
A legtöbben helyeslik. És persze Bukarestről is megvan a véleményük.
A SRI szerepe eddig sem volt tisztázott az ügyben, az alkotmánybíróság erre rátett még egy lapáttal.
Erdélyi statisztikai szolgálat indult, mely nemcsak a bennünket érintő adatokat, hanem az erdélyi magyar intézményeket is felsorakoztatja.
És ezúttal nem mi, magyarok fenyegetjük a hazát. Sőt, dicséretet is kapunk.
Beindult a nemzeti médiagépezet a közelgő pápalátogatással kapcsolatban. Méghozzá furmányos összeesküvés-elméletekkel.
Ráadásul az intézmény nevét is megváltoztatják a magyar oktatók konzultálása nélkül.
Magyar Házzá alakítja az Iskola Alapítvány a szecessziós palotát, benne a tíz éve közösségi térként működő Moszkva kávézóval.