A Román Akadémia elnöke kapott egy pofont az Elie Wiesel Intézet igazgatójától

Alexandru Florian, az Elie Wiesel Intézet vezérigazgatója nyílt levélben bírálta Ioan-Aurel Pop (ő egyben a Román Akadémia patrióta elnöke is) és Ioan Bolovan történészeket, amiért az általuk gondozott Románia illusztrált története című kötet új kiadásában hamis információk és súlyos kihagyások vannak, ami Romániában élő zsidók elleni 20. századi pogromokat illeti.

A kötet 2018-ban jelent meg, új címe Románia és a Moldovali Köztársaság illusztrált nagy története. A levélben Florian megjegyzi, hogy 2016-ban az Intézet megtette észrevételeit az első kiadással kapcsolatban, és a szerkesztők (vagyis a fent említett két történész) ígéretet tettek, hogy az új kiadásban „több részletet közölnek a romániai zsidók helyzetéről”.

Tény, hogy az új kiadásba belefoglaltak néhány vonatkozó részletet: például az 1941-es bukaresti pogromot, illetve a dél-bukovinai zsidók deportálását.

Azonban az 1941. júniusi tragikus jászvásári (Iași) eseményekről ugyanazok a torz információk kerültetk a kötetbe: „1941. június végén 500 besszarábiai és bukovinai zsidót végeztek ki, akiket azzal vádoltak, hogy tüzet nyitottak a román és német katonákra” (572. oldal). A valóságban igazi pogrom zajlott Jászvásáron, amikor a román hatóságok, a lakosság és a német csapatok segítségével körülbelül 13 000 zsidót gyilkoltak meg.

Ugyanezen torzító megközelítés okán hiányzik a román és/vagy német hatóságok felelősségének leírása, ami a transzdnyeszteri ukrán zsidók kiirtását, illetve a romén fennhatóság alatt levő területeken élő romák deportálását illeti.

Ami II. Károly uralkodására vonatkozóan fontos lett volna megemlíteni a zsidók társadalomból való kiszorítási folyamatának lépéseit, például azt, ahogy a Goga-Groza-kormány és a Miron Cristea ortodox pátriárka által vezetett kormány által kidolgozott és alkalmazott zsidótörvény rendelkezéseit, miáltal 225 222 zsidó vesztette el az állampolgárságát, vagy a Ion Gigurtu vezette kormány által kidolgozott törvényt, amely három kategóriájú zsidót határozott meg, akiket különböző fokú korlátozások sújtottak.

A kötetben aránytalanul viszonyul egymáshoz, hogy az 1903-as kisjenői (Chișinău) pogromnak egy oldalt szánnak a szerzők, míg a dorohoi-i (1941. január), bukaresti (1941. január) és jászvásári (1941. június) pogromokat csupán futólag említik, egy-egy mondatban, „véres események” vagy „incidensek” címszó alatt. Az ogyesszai mészárlás viszont teljes mértékben kimaradt a kötetből.

Az igazgató levele végén felhívja a történészek figyelmét arra, amit a kötet előszavában írtak, hogy a kommunista időszak történészeinak munkái mennyire károsan manipulálták a köztudatot, továbbá arra is, hogy egy felelősségtudattal rendelkező történész nem csak a történelmi sikerekről számol be, hanem a borzalmakról is.