Nem ártana a valóságot is észrevenni a nagy nemzeti melldöngetés közepette.
Mielőtt az állam intézményei által a Centenárium alkalmából szervezett különféle bulikon tapsolnánk, jó lenne figyelmesebben megnéznünk, hogy milyen nyilvánvaló „sikereket” értünk el az utóbbi 100 évben: az európai szégyenrangsor élén tanyázunk a civilizált társadalmat meghatározó elemi dolgok terén.
Elsők vagyunk néhány olyan területen, melyek inkább az afrikai és latin-amerikai országokhoz visznek közelebb bennünket, mint az EU-tagállamokhoz. Ahelyett, hogy ezeket az ügyeket tűznék napirendre, amelyek nem igazán válnak a becsületünkre és ahelyett, hogy realista megoldásokat keresnének ezekre, az állam vezetői paraszting-, dinnyefesztiválokkal, meg más hasonló huncutságokkal ünneplik a Centenáriumot. Egy másik kérdés, amelyet szintén kerülnek a román társadalomban, az akadémiait is beleértve, az a két világháború közötti romániai valóságra vonatkozik, mely időszakra most romantikus nosztalgiával tekintünk, de amely hazánkat, akárcsak most, az utolsó helyre helyezte Európában a korabeli civilizációs standardokat meghatározó fontos ügyekben.
Románia 1937–1938-as kiadású statisztikai évkönyve szerint hazánkban 1930-ban nagyjából 112 ezer halálesetet regisztráltak a 0 és 5 év közötti gyermekek körében, 585 ezres születésszám mellett. Gyakorlatilag minden ötödik megszületett gyermek egy éves koráig meg is halt. További 65 ezer gyermek 5 éves koráig halt meg és további 25 ezer 12 éves koráig. Románia a legmagasabb gyermekhalandósági arányú országok közé tartozott. Románia a gyermekhalandóság tekintetében 2017-ben az utolsó helyen van az Európai Unióban: tavaly 1400 gyerek halt meg egyéves kora előtt.
Románia másik „sikerterülete”, szintén 1930-ból: az írástudatlanság. 18 millió lakos mellett több mint 6,5 millió írástudatlan volt. Szó szerint írástudatlan, mert akkoriban a funkcionális analfabetizmust még nem vizsgálták, de minden bizonnyal akkor is elég sokan voltak azok, akik nem értették, amit olvasnak. A mába visszatérve: 2017-ben Románia az első helyen van Európában az írástudatlanság terén, most pedig a funkcionális analfabéták aránya az, melyben „sikerül” elütnünk az EU más államaitól.
Itt csak két aspektust emeltem ki. Más területeken is egyértelműen mi vagyunk Európa negatív bajnokai. Ebből azt fontos leszűrnünk, hogy ha csak ostoba melldöngetésre használjuk fel a Centenáriumot, és azzal dicsekszünk, hogy milyen nagy nemzet vagyunk, akkor ezzel csak továbbra is változatlanul hagyjuk ezeket az állapotokat, újabb száz évre szőnyeg alá söpörjük a problémákat ahelyett, hogy tükörbe néznénk és őszinték lennénk önmagunkhoz, az őseinkhez, de az utódainkhoz is, akik talán megérdemelnének egy jobb jövőt.
Marosvásárhely az első olyan romániai város, ahol az utcai szemétkezelésben robotokat alkalmaznak. Furcsa és idegen... megszokható?
Az alábbi gondolatok arra szolgálnak, hogy a pár napon belül ünnepelni kívánó magyar és egyéb-féle emberek ne veszítsék el se a türelmüket, se a hangulatot, se az eszüket.
A Helikon női háttérországáról és a 19. századi férfieszményekről is szó volt a Babeș-Bolyai Tudományegyetem történészkonferenciáján.
Ilyen, amikor az egyik állami intézmény akadályozza a másik működését, az államkasszából kieső pénzt pedig ártatlan polgárok zsebéből pótolják.
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
A kormány ugyanis, ha nem tudta volna, kétmilliárd lejnyi bérhátralékkal tartozik nekik, amit ők maguk pereltek össze maguknak. És akkor a lehetséges kamatokat még nem is vettük számításba…
Nagy romboló erejű robbanóanyagot és annak működésbe hozásához szükséges gyutacsokat találtak Szerbiában a Magyarországot Szerbiával összekötő gázinfrastruktúra közvetlen közelében – tájékoztatta Aleksandar Vucic szerb elnök Orbán Viktor miniszterelnököt.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
Összesen 13 ezer lej értékben tulajdonított el vagyontárgyakat három Hargita megyei fiatal egy kézdivásárhelyi vállalat telephelyéről, közülük kettőt már őrizetbe vettek – közli a Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság.
Halálosan megfenyegette és megtámadta az aradi székhelyű Maros-ártér Tájvédelmi Körzet parkőreit egy fatolvajokból álló csoport.
A húsvétvasárnapi szabadtéri ételszentelés legfelemelőbb pillanatai közé tartozik a magyar és a székely himnuszok eléneklése.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Marosvásárhely az első olyan romániai város, ahol az utcai szemétkezelésben robotokat alkalmaznak. Furcsa és idegen... megszokható?
Az alábbi gondolatok arra szolgálnak, hogy a pár napon belül ünnepelni kívánó magyar és egyéb-féle emberek ne veszítsék el se a türelmüket, se a hangulatot, se az eszüket.
A Helikon női háttérországáról és a 19. századi férfieszményekről is szó volt a Babeș-Bolyai Tudományegyetem történészkonferenciáján.
Ilyen, amikor az egyik állami intézmény akadályozza a másik működését, az államkasszából kieső pénzt pedig ártatlan polgárok zsebéből pótolják.
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.