Mit mondott Wess Mitchell Dragneának, és mit kockáztat Románia?

A büntetőeljárásról szóló törvényt, azokkal a módosításokkal, melyek megszabadíthatják a luxuskorruptakat a büntetőügyektől, sőt egyes jogerős ítéletektől is, a Parlament pontosan azon a napon fogadta el végleges formájában, amikor az amerikai diplomácia vezetőjének helyettese Bukaresten tartózkodott és

arra figyelmeztette a hazai vezetőket, hogy ne hátráljanak meg a korrupcióellenes harcban.

A PSD vezetője, Liviu Dragnea a képviselőházi szavazás előtt találkozott Wess Mitchell-lel, az amerikai külügyminiszter helyettesével, de a washingtoni diplomata érvei nem tudták meggyőzni. Wess Mitchell a Bukaresti Tudományegyetemen mondott beszédében a korrupcióellenes „maratoni futás” feladásának veszélyéről beszélt, azt magyarázva, hogy azokat a törésvonalakat, melyek így keletkezhetnek olyan „ellenséges erők” használhatnák ki, mint Oroszország vagy Kína: „A maga módján Oroszország is, Kína is le akarja győzni a Nyugatot: Oroszország széttöredezve, Kína a helyébe lépve”, mert „pontosan a Romániát alkotó politikai, gazdasági és társadalmi konstrukció a célpontjuk”.

De Liviu Dragneának más elsődlegességei vannak és valószínűleg hízelgőnek tartotta, hogy ugyanazon a napon, amikor az amerikai vezető arra próbálta rávezetni a román vezetőket, hogy „nem most kellene” feladni a nagy korrupció elleni harcot, a New York Times

a PSD-s vezetők „párhuzamos államról” szóló diskurzusát Donald Trump FBI-nyomozók elleni kirohanásaihoz hasonlította.

Dragnea azt hiszi, hogy – persze az arányok megőrzésével – ugyanolyan erőssé válhat, mint Trump, ha megszabadul a büntetőügyeitől. A PSD + ALDE (Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) parlamenti többsége az RMDSZ segítségével módosította az igazságszolgáltatásról szóló törvényeket és most a büntetőeljárásról szóló törvényt vették elő. Ez nemcsak Liviu Dragneának sürgős, hanem más, különféle színezetű képviselőknek, szenátoroknak, polgármestereknek vagy helyi kiskirályoknak is.

Ezeket a változásokat egy olyan Alkotmánybíróság egyre torzultabb nagyítóján keresztül figyelik, mely folyamatosan kisiklik, annak a levantei hagyománynak megfelelően, amellyel mindenki élt, aki eddig megfordult a hatalomban. A jogállamiság az egész térségben terjedő illiberalizmus modellje szerint mállik szét a PSD–ALDE-s többség alatt. Liviu Dragneát, bár a környezete már nem nézi ugyanolyan jó szemmel a tevékenységét, továbbra is támogatják, hogy sikerüljön végigvinnie az igazságügyi ellenreformját, amelyre mindenkinek szüksége van a környezetében. Végül majd ejteni fogják, ahogy az minden PSD-vezetővel történt az utóbbi csaknem 30 évben.

Közben viszont Románia leszalad a sínekről és – szinte észre sem véve – elveszti az EU-csatlakozás minden előnyét,

az európai pénzeket, melyeket nem akar felhasználni, mert nehéz a párt zsebébe áthelyezni, de – talán – még a következő uniós költségvetésből származó pénzeket is. Az amerikai bizalom sem végleges, amelyre a PSD-s vezetők annyira számítanak. Miért bonyolítaná helyzetét az AEÁ egy periférián elhelyezkedő országgal, ahol minden viszonylagos és szinte bármi megváltozhat egy büntetőügyekkel terhelt alak intésére? Csak azért, mert van egy instabil határa Oroszországgal, melyet – amúgy – Románia nem is akar biztonságosabbá tenni? Az amerikai diplomácia vezetőjének helyettese arra hívta fel a románok figyelmét, hogy a korrupcióellenes harc mellett kitartva felszámolhatják a belső és külső „sebezhetőségeket”. Másképp mondva, egy korrupt államban sokkal könnyebben be lehet avatkozni külföldről, az ajtókat pedig gond nélkül képesek kinyitni azok, akiknek érdekük fűződne a destabilizáláshoz. A PSD-seket és az ALDE-sokat csak a saját sorsuk érdekli, Orbán Viktorra néznek és azt látják, hogy kényelmesen meg tudja őrizni a hatalmát, holott szétzúzta a civil társadalmat, az igazságszolgáltatást és a sajtót, hogy az EU nem büntette meg igazán és az amerikaiak sem fordítottak hátat neki. Liviu Dragnea azt hiszi, hogy megszabadulhat az ügyeitől és nyugodtan követheti majd ugyanezt az utat. Nem ismeri eléggé a történelmet, nem érti a földrajzot és őt nem is érdekli, ha Románia kudarcot vall a kontinens perifériáján.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.