Amint arról beszámoltunk, történelemhamisító és diszkriminatív óriásposzter került ki csütörtökön Kolozsvár főterére: a fotón látható üzletek homlokzatáról kiretusálták a magyar cégneveket. Az óriásposzter a kolozsvári városnapokra készült, a kolozsvári városháza megbízásából.
A botrány rövid kronológiája: a Musai-Muszáj kezdeményező csoport felfedezte a bunkó hamisítást, és felszólította a városházát, hogy május 18-a, péntek 15 óráig távolítsa el történelemhamisító és diszkriminatív posztert, ellenkező esetben a feljelentést tesznek ellene az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál.
Ezt követően Oláh Emese, Kolozsvár magyar alpolgármestere idétlen magyarázkodásba kezdett, mondván, hogy igazából a poszter nem igazi, csak próbaposzter. Mindenesetre eljárt az ügyben, és a „próbaposztert” el is távolították.
Pénteken aztán végre a helyére került az igazi, a hiteles, a végső, a nem-próbaposzter. Amely történelmileg is hiteles. Kolozsvár főtere látható rajta, az Egyetem utca irányából. Ott a Mátyás-szobor, a Szent Mihály-templom, jobbra a Státuspaloták, háttérben az evangélikus templom.
Az előtérben pedig ott pompázik a capitoliumi farkas szobormásolata.
Erről a (anya)farkasról (amely, ugye, a gyermek Romulust és Remust szoptatja, talapzatán pedig Traianus római császár domborműve látható) annyit érdemes tudni, hogy az olasz állam adta ajándékba Romániának 1921-ben. Két másolatot is adtak: az egyik Kolozsvárra került, a másik meg a Pruton túli Kisjenőbe (Chișinău), hogy a Román Királysággal egyesült területek román egységét képviseljék. A szobrot 1921. október 28-án avatták fel ünnepélyes keretek között, Iulian Pop, a kincses város első román polgármestere jelenlétében.
A román szemszögből szörnyű második bécsi döntést követően, 1940-ben kimentették a főtérről a szobrot a távozó románok, és Szebenben helyezték óvóhelyre. A II. világháború után a szobor visszakerült Kolozsvárra, ám az internacionalista kommunista rezsim nem engedte meg, hogy visszategyék a főtérre, ezért aztán 1967-ben a Farkas utcába került, ahol 1973-ig állt, amikor is jelenlegi helyére, a Deák Ferenc utcára tették át.
Jó. És akkor most nézzük a poszter értelmezési lehetőségeit. Az egyik a következő: lám, milyen multikulturális ez a Kolozsvár, hát nézzék, milyen szépen megférnek egymás mellett a magyar és a román történelmi műemlékek.
A másik:
kedves kolozsvári magyarok, mi, románok ismét jól megszivattunk benneteket.
Nem ment át a kis trükk a magyar cégtáblák eltörlésével, hát feltettük ezt a posztert. Abból az időből, amikor már mi voltunk itt az urak. Ezt már nem kell meghamisítani. Ti meg szívtok, mint a torkos borz. De azért szeressük egymást, gyerekek!