Romániának bizonytalansági kultúrája van

A biztonsági kultúra barométere a románok biztonsági kultúrájának általános leírásán kívül másfajta megközelítéseket is lehetővé tesz számunkra.

Ezek egyike a biztonsági percepciók olyan módon történő szegmentálására vonatkozik, mellyel – adott esetben – a „biztonsági kultúrák” több típusának létezését azonosíthatjuk, másképp mondva azt, hogy a románok biztonsági kultúrájának leírása mögött a biztonság kérdésköréhez való viszonyulás több strukturált típusa húzódik meg, ahogy azt a LARICS-Inscop felmérésben használt mutatók leírják.

Több módszerrel is megpróbálhatjuk e tipológia elkészítését – az index összességét tekintve viszonyítási pontnak, az egyes dimenziókat külön-külön, a hét dimenzió közül csak a leglátványosabbakat véve figyelembe, attól függően, ahogy az elutasított válaszokat értékeljük és így tovább.

A következőkben az egyik ilyen módszert mutatjuk be, melynek az a jellegzetessége, hogy megpróbálja azonosítani és megbecsülni a szóban forgó viselkedésbeli szélsőségeket. Gyakorlatilag azon lakossági szegmens „feltérképezése” érdekel bennünket, melyet inkább a bizonytalansági kultúra dominál, és az inkább biztonsági kultúra által uralt szegmenssel vetjük össze.

Az első változat az, hogy az előző részben bemutatott, dimenziók szerinti eredményeket tekintjük viszonyítási pontnak. Például meghatározásunkban a biztonsági kultúrát bizalom, globalizmus, liberalizmus, optimizmus, jogok, szerepvállalás, racionalizmus jellemzi, míg

a bizonytalansági kultúrát bizalmatlanság, lokalizmus, realizmus, pesszimizmus, biztonságra összpontosítás, apátia és összeesküvés-elméletek,

majd átlagoljuk a fenti változatok mindegyikére a hét dimenzióban kapott eredményeket. A következő profilt kapjuk: a teljes közönségre vonatkozóan a biztonsági kultúra eredménye 40, a bizonytalansági kultúráé 46, a nem válaszolóké pedig 14, mindez a 100-as egészhez viszonyítva.

Végső soron ez a tipológia nem tesz egyebet, mint (a szintén a kérdőívben szereplő mutatókra adott válaszok feldolgozásából következő átlagokat képező) dimenziókként szisztematizálja az eredményeket és átfogó képet nyújt arról, amit biztonsági kultúraként határoztunk meg, szembeállítva a bizonytalanságival. Az átlagok használatának nyilvánvalóan van egy nagy hiányossága – egy kalapba teszi a bizonytalanság által uraltakat, a biztonság érzete által uraltakat és az ezen eredmények átlaga körül elhelyezkedőket, ahol várhatóan – a felmérés profiljára való tekintettel – utóbbiak lesznek a legtöbben.

Biztonsági kultúra vs bizonytalansági kultúra: kék = biztonsági kultúra; piros = bizonytalansági kultúra; zöld = NT/NV/érdeklődés, vagy ismeret hiánya

Ha megpróbáljuk feltárni a bizonytalanság által erőteljesen uralt, a biztonsági viselkedések által erősen uralt lakossági szektort és elkülöníteni őket a közösség többi részétől, akkor a következőképpen járhatunk el. 0 eredményt társítunk minden mutató esetében ahhoz a válaszhoz, amely bizonytalansági kultúrát fejez ki (bizalmatlanság, pesszimizmus és a többi), 1-et a bizonytalanságnak/érdektelenségnek/nem válaszolásnak és 2-t azoknak a változatoknak, melyek biztonságot tükröznek (bizalom, derűlátás és a többi). Mivel minden dimenziónak öt mutatója van, minden egyes válaszoló 0-tól 10-ig terjedő eredményeket érhet el minden egyes dimenzió, és 0-tól 70-ig terjedőt a biztonsági kultúra összmutatója esetében.

Ezek közül elkülönítjük a leggyengébb és a legjobb eredményeket elérőket, így megkapjuk, hogy milyen nagy a sebezhető, bizonytalanság által uralt szegmens az egyértelműen a bizalom, a biztonság és más hasonló viselkedések által uralt szegmenshez képest. Az alábbi grafikont kapjuk:

Balról jobbra vannak a 0 és 1, 2 és 3, 4 és 6 és így tovább eredmények, mindegyik szegmensen belül egy-egy oszlop képviseli az egyes dimenziókat, az 1-es dimenziótól (bizalom–bizalmatlanság) – minden egyes szegmensen belül a baloldali oszlop, a 7-es dimenzióig (racionalizmus–konspirativizmus) – minden egyes szegmensen belül a jobb szélső oszlop.

Az első két szegmens, a 0–1 és a 2–3 gyakorlatilag az egyértelmű bizonytalansági kultúrát, az utolsó kettő, a 7–8 és a 9–10 az egyértelmű biztonsági kultúrát képviseli. Persze, a biztos bizonytalansági kultúra jelentősebb lakossági szegmenst képvisel, mint a biztonsági, elsősorban bizalmatlanságon alapul, de nagyjából minden dimenzióban jelentős eredményeket mutat, míg a biztonsági kultúra esetében a legjobban reprezentált dimenzió a szerepvállalásra vonatkozó, ami egy kicsit aggasztó, ha arra gondolunk, hogy

a válaszolók által megadott szerepvállalási értékek a legvalószínűbb módon inkább csak óhajt fejezik ki, mint egy valós szerepvállalást.

Az alábbiakban egy táblázat szerepel a lakosság százalékos megoszlásáról minden egyes eredménykategóriára, minden egyes dimenzióra. Láthatjuk, hogy a lakosság 47,5 százaléka 0 és 3 közötti eredményt ér el a globalizmus–lokalizmus, 31,4 százaléka az optimizmus–pesszimizmus, 36,3 százaléka a racionalizmus–konspirativizmus dimenzióban. Tehát az egyértelműen bizonytalansági kultúra által uralt lakosságszegmenst a bizalmatlanság, a lokalizmus, a pesszimizmus és a konspirativizmus jellemzi a leginkább.

A lakosság 23,1 százaléka 7 és 10 közötti eredményt ér el a realizmus–liberalizmus, 23,5 százaléka 7 és 10 százalék közötti eredményt a jogokra összpontosítás vs biztonság és 38,6 százaléka a szerepvállalás–apátia dimenzióban. Tehát az egyértelműen biztonsági kultúra által uralt szegmenst a liberalizmus, a jogokra összpontosítás és – legalábbis elméletileg – a szerepvállalás jellemzi.

Ebből következően a bizonytalansági kultúra nálunk, sajnos, szilárdabb alapokon nyugszik, mint a biztonsági.

A szerző a LARICS Szakértői Tanácsának tagja.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.