Románia nagy nehézségek árán megérkezett a középkorba. Sabin Gherman írása.
Miféle európai értékekről beszélünk? Valószínűleg a mienk az egyetlen parlament a világon, melyet két volt bukott diák vezet. Valószínűleg a világon csak nekünk van olyan kormányfőnk, akinek gondot okoz anyanyelve használata. Szintén nálunk minden tizedik parlamenti képviselőnek meggyűlt a baja a törvénnyel. A világon mi produkáljuk a legnagyobb békeidő alatti migrációt. Mondjak még?
Brüsszelben 150 millió euró vár arra, hogy román kórházakba fektessék be – és az emberek meghalnak ezekben a kórházakban, mert a román állam nem képes megmutatni, hogy hova és miként kellene felépíteni ezeket. Szintén Brüsszelben több százmillió euró van autópályákra – az emberek pedig meghalnak az utakon, mert a román állam nem képes megmondani, hogy hova és miként kell ezeket megépíteni. Ugyanez a helyzet az iskolákra, elkerülő utakra, csatornázásra, öntözésre, vagy bármi másra szánt összegekkel. És ennek végső soron nem az az oka, hogy nem tudom melyik miniszter nem képes a térképre bökni – de az európai pénzekből nem lehet lopni, mert jön az OLAF. Akkor meg minek? Hogyhogy mások parancsoljanak nekünk, amikor mi azok az el nem kötelezettek vagyunk!
Olyasmit tettek meg a szocialisták, ami csak a kommunistáknak sikerült: belenyúltak a társadalom DNS-ébe, feje tetejére állították a bizalmat. Addig nincs gond a szegénységgel, amíg még létezik a bizalom abban, hogy az ország előre halad – még ha lassabban is, még ha akadozva is, de előre. Csaknem három évtizedre volt szükség, hogy felemeljük a fejünket és most nem a csillagos eget látjuk a fejünk felett, hanem egy rossz fogú bajszos arcképét. Hány beteget szolgáló törvényről hallottak? Hány diákat szolgálóról? Hány parasztoknak szólóról? És hány olyan törvényről, mely a börtönben ülők komfortját biztosítja?
Törvényekkel fogják kifehéríteni a vagyonokat, a rablást, a hamis tanúzást, bármit. Már csak az érdekli őket, hogy megússzák a börtönt. Miért? Mert megtehetik, mi pedig hallgatunk.
És az a legnagyobb baj, hogy Románia elsüllyed, mindent gajra vágnak, nincs már semmilyen szelekció, már csak a párthoz lojálisak számíthatnak tisztségekre. Mit nekünk szakértelem, mit nekünk autópálya-kilométerek, mit nekünk kórházak vagy iskolák? Azok a választási kampányra kellettek, nem a lakosságnak… Ha már felvásároltad a sajtó függetlenségét, akkor azt is be tudod bizonyítani, hogy a fekete fehér, a fehér pedig fekete – az ostobák pedig megtapsolnak.
Az ország e pillanatban besült állapotban van, egyszerűen olyan, mint egy nyekergő motor. Fent egy totalitásra törekvő hatalom van, középen a kormány minden grimaszára összerezzenő vállalkozók vékony rétege, alul pedig egy összezavart, vagy csökönyös massza, mondjuk segélyezettek és a #ellenállunk szembenálló serege. Mindezen idő alatt Románia falvaiban minden ötödik gyermek nem fejezi be az iskolát. Mindezen idő alatt a kutatók, a csempézők, az orvosok és bárki más elhúz. A „gyermekek érdekében”, „mert itt már nem lehet élni” – ezek az érvek, és már senki sem tudja őket megcáfolni.
Mi marad? Egyfajta pusztaság.
Egy meddő büszkeség, melyet a fogcsikorgató düh kísér amiatt, hogy mások katedrálisok építettek, míg mi, a világ férfiúi… - de most már minden rendben, mert építjük a katedrálisokat, miközben mások kórházakat húznak fel; végre mi is megérkeztünk a középkorba.
Mi lehet még a megoldás? Szerintem elkerülhetetlen egy totális újraindítás. Legyen csak csőd, összeomlás, vagy egy villanás – azzal a feltétellel, hogy megtanulunk egyenként újraépíteni a dolgokat, tervrajzzal a kezünkbe és „jó lesz ez így is” nélkül. Plusz azzal az érzéssel, hogy a mi történelmi időnk már lejárt és az újraépítés az utánunk következőknek szól. Alamizsna helyett izzadtság kell. Politika helyett közigazgatás – és lakosság helyett pedig nép.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?
Báró Kemény János író, színházalapító, mecénás és közösségépítő köztéri mellszobrának felavatásával, kiállításmegnyitókkal, könyvbemutatókkal ünnepelték szombaton Marosvécsen az Erdélyi Helikon megalakulásának centenáriumát.
Főleg, ha nyolc évig te voltál a tudomány legfőbb mioritikus katedrálisának pátriárkája, vagyis a Román Akadémia elnöke. És nackó. És besúgógyanús.
A Bucsecs-hegységben kialakult felhőszakadás miatt villámárvíz öntötte el Bușteni üdülővárost vasárnap délután, megbénítva az egész települést. A víz autókat és embereket sodort el, de elárasztotta az 1-es országutat is.
Hamisak azok az információk, amelyek szerint a polgároknak díjat kell fizetniük, vagy büntetőjogi szankciókkal kell számolniuk azért, mert saját kútjaik vizét használják – közölte a Román Vízügyi Hatóság (ANAR).
Megható ünnepséggel köszönt el vasárnap a nyikómalomfalvi közösség Daniel Ernő-András plébánostól, aki nyugdíjba vonulása előtt utolsó szentmiséjét mutatta be a település templomában.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?