// 2026. október 9., péntek // Dénes

Mit keresünk mi az Európai Unióban?

// HIRDETÉS

Románia nagy nehézségek árán megérkezett a középkorba. Sabin Gherman írása.

Miféle európai értékekről beszélünk? Valószínűleg a mienk az egyetlen parlament a világon, melyet két volt bukott diák vezet. Valószínűleg a világon csak nekünk van olyan kormányfőnk, akinek gondot okoz anyanyelve használata. Szintén nálunk minden tizedik parlamenti képviselőnek meggyűlt a baja a törvénnyel. A világon mi produkáljuk a legnagyobb békeidő alatti migrációt. Mondjak még?

Mi már a világba sem illeszkedünk bele, nemhogy az Európai Unióba…

Brüsszelben 150 millió euró vár arra, hogy román kórházakba fektessék be – és az emberek meghalnak ezekben a kórházakban, mert a román állam nem képes megmutatni, hogy hova és miként kellene felépíteni ezeket. Szintén Brüsszelben több százmillió euró van autópályákra – az emberek pedig meghalnak az utakon, mert a román állam nem képes megmondani, hogy hova és miként kell ezeket megépíteni. Ugyanez a helyzet az iskolákra, elkerülő utakra, csatornázásra, öntözésre, vagy bármi másra szánt összegekkel. És ennek végső soron nem az az oka, hogy nem tudom melyik miniszter nem képes a térképre bökni – de az európai pénzekből nem lehet lopni, mert jön az OLAF. Akkor meg minek? Hogyhogy mások parancsoljanak nekünk, amikor mi azok az el nem kötelezettek vagyunk!

Az utolsó másfél év padlóra küldte Romániát – mindnyájunknak megmutatta, hogy a demokrácia visszafordítható.

Olyasmit tettek meg a szocialisták, ami csak a kommunistáknak sikerült: belenyúltak a társadalom DNS-ébe, feje tetejére állították a bizalmat. Addig nincs gond a szegénységgel, amíg még létezik a bizalom abban, hogy az ország előre halad – még ha lassabban is, még ha akadozva is, de előre. Csaknem három évtizedre volt szükség, hogy felemeljük a fejünket és most nem a csillagos eget látjuk a fejünk felett, hanem egy rossz fogú bajszos arcképét. Hány beteget szolgáló törvényről hallottak? Hány diákat szolgálóról? Hány parasztoknak szólóról? És hány olyan törvényről, mely a börtönben ülők komfortját biztosítja?

Most szintet léptek: a múlt tisztára mosásáról hoznak törvényeket.

Törvényekkel fogják kifehéríteni a vagyonokat, a rablást, a hamis tanúzást, bármit. Már csak az érdekli őket, hogy megússzák a börtönt. Miért? Mert megtehetik, mi pedig hallgatunk.

És az a legnagyobb baj, hogy Románia elsüllyed, mindent gajra vágnak, nincs már semmilyen szelekció, már csak a párthoz lojálisak számíthatnak tisztségekre. Mit nekünk szakértelem, mit nekünk autópálya-kilométerek, mit nekünk kórházak vagy iskolák? Azok a választási kampányra kellettek, nem a lakosságnak… Ha már felvásároltad a sajtó függetlenségét, akkor azt is be tudod bizonyítani, hogy a fekete fehér, a fehér pedig fekete – az ostobák pedig megtapsolnak.

Az ország e pillanatban besült állapotban van, egyszerűen olyan, mint egy nyekergő motor. Fent egy totalitásra törekvő hatalom van, középen a kormány minden grimaszára összerezzenő vállalkozók vékony rétege, alul pedig egy összezavart, vagy csökönyös massza, mondjuk segélyezettek és a #ellenállunk szembenálló serege. Mindezen idő alatt Románia falvaiban minden ötödik gyermek nem fejezi be az iskolát. Mindezen idő alatt a kutatók, a csempézők, az orvosok és bárki más elhúz. A „gyermekek érdekében”, „mert itt már nem lehet élni” – ezek az érvek, és már senki sem tudja őket megcáfolni.

Mi marad? Egyfajta pusztaság.

Egy identitárius avasság, egyfajta egyik napról a másikra élő ország.

Egy meddő büszkeség, melyet a fogcsikorgató düh kísér amiatt, hogy mások katedrálisok építettek, míg mi, a világ férfiúi… - de most már minden rendben, mert építjük a katedrálisokat, miközben mások kórházakat húznak fel; végre mi is megérkeztünk a középkorba.

Mi lehet még a megoldás? Szerintem elkerülhetetlen egy totális újraindítás. Legyen csak csőd, összeomlás, vagy egy villanás – azzal a feltétellel, hogy megtanulunk egyenként újraépíteni a dolgokat, tervrajzzal a kezünkbe és „jó lesz ez így is” nélkül. Plusz azzal az érzéssel, hogy a mi történelmi időnk már lejárt és az újraépítés az utánunk következőknek szól. Alamizsna helyett izzadtság kell. Politika helyett közigazgatás – és lakosság helyett pedig nép.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház
Főtér

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá
Krónika

Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá

Soós Sándorral, a „Györgyfalva-modell” ötletgazdájával és fő „kivitelezőjével” beszélgettünk a magyar utcanevekről, a közigazgatási bravúrról, a román–magyar együttélés működőképes receptjéről.

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába
Főtér

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette
Székelyhon

Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette

Súlyos vasúti baleset történt csütörtökön délután a Tusnád községi Csíkverebesen, a vasúti megálló közelében. Egy motorkerékpár ütközött egy vonattal, a balesetben két fiatal fiú vesztette életét.

Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen
Krónika

Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen

Az elmúlt napokban egy emberként mozdult meg a kalotaszegi közösség, hogy segítsen egy közel kétéves, daganatos betegséggel küzdő körösfői kisfiúnak, akinek egy barcelonai kórházban most esélye lehet a gyógyulásra.

Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte
Székelyhon

Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte

Kilőttek egy medvét szerdán este Székelyszentléleken, miután az állat ismét lakott területen bukkant fel és agresszíven viselkedett. A nagyvad már hosszabb ideje félelemben tartotta a környékbelieket, akik gyermekeiket is féltették tőle.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS