Az elnök hallgatása és a Moldovai Köztársasággal való egyesülés veszélye

A Románia és a Moldovai Köztársaság közötti egyesülés honi nagy pártok által támogatott témája olyan játék, amelyet a román politikai vezetők Oroszország javára űznek. Tudatosan vagy tudatlanságból, de a Moszkvában kigondolt expanzionizmus malmára hajtják a vizet. Különben a bukaresti orosz nagykövet, Valerij Kuzmin hat hónappal ezelőtt azt nyilatkozta, hogy „a történelmi jog alapján, vagy népszavazás segítségével” bármikor megvalósítható az egyesülés projektje, de ő inkább a népszavazást javasolja, „tekintettel arra, hogy hasonló helyzet volt a Krímben is”. Az orosz diplomata azt sugallja, hogy

a Kreml nemcsak jó szemmel nézi az újraegyesülés kérdését, de egyenesen ajánlja is.

A Krím annektálása hirtelen egy európai folyamat részévé válna, ha Románia integrálná Moldova Köztársaságot és így az összes második világháború utáni határ megkérdőjelezhetővé válna. Ezen a nemzetközi joggal kapcsolatos akadályon, továbbá az EU és a NATO ellenállásának érvein túlmenően az újraegyesülés rendkívül sebezhető országgá változtatná Romániát, egy befolyásos orosz kisebbséggel és két bonyolult régióval: az autonóm Gagauziával és Transzdnyeszterrel, ahol még mindig úgynevezett békefenntartó orosz csapatok és nehézfegyverzet találhatók. Ezekhez a gondokhoz képest

a legalista hagyományokkal rendelkező magyar kisebbség kéréseit hirtelen elfogadhatóknak tartják majd.

A parlament Románia és Besszarábia egyesülésének szentelt 2018. március 27-i ünnepi ülésén Liviu Dragnea azt mondta, hogy „akarja” az egyesülést Moldova Köztársasággal: „A nemzettudat erőt képvisel a történelemben és alapvető módon képes megváltoztatni a kontextust, módosíthatja a határokat, lerombolhatja a birodalmakat és nagy léptékben képes elősegíteni az eseményeket.” A Képviselőház elnöke az unionista tézis alátámasztására felolvasta a Románia által is aláírt Helsinki Záróokmányt, melynek III. cikkelye a határok sérthetetlenségére vonatkozik. Ezzel szemben Călin Popescu Tăriceanu egyszerűen azt kérte a két – román és moldovai – parlamenttől, hogy hozzanak döntést az egyesülésről: „Az 1918-as példa alapján, csak a bukaresti és a kisjenői (Chişinău) Parlamenteknek a romániai és a moldovai román nép óhaját kifejező akarata hozhatja majd helyre azt, amit az Országtanács egy évszázaddal ezelőtt megtett, és amit a totalitárius nagyhatalmak önkényes határozata 1940-ben felszámolt.”

A Szenátus vezetője szerint

a dolgoknak anélkül kell megtörténniük, hogy Románia figyelembe venné a szövetségeseit.

Tăriceanu az utóbbi években már többször is hangot adott ennek. 2016-ban azt a kérdést tette fel, hogy Románia miért nem meri felvetni a Besszarábiával való egyesülés kérdését: „Mert sértjük más hatalmak érdekeit? Persze, hogy nem tehetünk mindenki kedvére és nem felelhetünk meg mindenkinek, de azt hiszem, hazafias kötelesség, hogy legyen bátorságunk felvetni ezt a kérdést és megpróbáljuk megoldani ezt. Mert különben Románia továbbra is úgy viselkedik – ahogy azt az utóbbi időszakban láthattuk –, mint egy alázatos és azok által megalázott ország, akiknek néha partnereknek és támogatóknak kellene lenniük.” Úgy tűnik, a jelenlegi kormánykoalíció vezetői egyre inkább egy ilyen típusú külpolitika híveivé válnak.

Mégis a Besszarábiával történt 100 évvel ezelőtti egyesülésről megemlékező ünnepi ülésen

a moldovai vezetők nem válaszoltak hasonló módon a román politikusok lelkesedésére.

Andrian Candu, a moldovai Parlament elnöke, virágzó üzletember és a Demokrata Párt alelnöke arra emlékeztette a románokat, hogy „az újraegyesítés csak 22 évig tartott”. „Igaz, hogy ezen történelmi aktusnak köszönhetően a besszarábiaiak elkerülték a 30-as évekbeli éhínséget és deportálásokat, de a 40-es években ezért alaposan megfizettünk, amikor a Ribbentrop–Molotov-paktum alapján Besszarábiát újra elcsatolták.” Anélkül csatolták el, hogy Románia bármit is tett volna ellene. A moldovaiak nem felejtenek, Candu ezért tette hozzá, hogy a történelmet nem lehet megváltoztatni: „Nem törölhetjük el azt, amit – talán – másképp szerettünk volna. De felépíthetünk együtt hidakat, utakat és vállalkozásokat, a köztünk kohéziós erőként működő román nyelven keresztül lerombolhatjuk a szellemi határokat.”

A Pruton túli politikai elit nem akarja az egyesülést, mert elveszítené politikai és gazdasági befolyását.

Az ezzel az elképzeléssel kacérkodó helyi politikusok, akik talán azt hiszik, hogy végre lehetne hajtani Traian Băsescu régebb óta létező tervét, nem rendelkeznek az ilyen nagy léptékű döntésekhez szükséges effektív hatalommal.

A Moldovai Köztársasággal való újraegyesülés projektje Romániában inkább a centenárium nacionalista retorikájával és a jövő évi választást megelőző populista hullámmal áll kapcsolatban. Erre vonatkozóan nem létezik hivatalos stratégia, ezért

Klaus Iohannis elnöknek nem volt keresnivalója a parlamentben,

mert nem szólalhatott volna fel sem az unionista áradozás ellen, sem azok mellett. Ráadásul, ha tényleg igazak azok az információk, melyek szerint átvenné Donald Tusk helyét az Európa Tanács élén, akkor Iohannisnak egyensúlyt és diplomatikus hozzáállást kell tanúsítania. Ha nem, akkor hallgatása üdvözlendő, mert elindul a jövő évi elnökválasztáson, a liberálisai pedig, Ludovic Orbannal az élen, hirtelen unionisták lettek.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.