Minek is nőnek az árak Romániában?

Az áremelkedések az életszínvonalat csökkentik és egy importfüggő gazdaságot mutatnak.

Miután a tavalyi év első nyolc hónapjában nem volt infláció, 2017 őszétől kezdve az áremelkedések – szinte észrevétlenül – újra megjelentek a román fogyasztók életében. Iancu Guda közgazdász még egy számítást is elvégzett: az infláció a múlt év elején 0,5 százalékos volt, idén februárban elérte a 4,7 százalékot, ami csaknem tízszeres növekedést jelent. Az Európai Bizottság számai is relevánsak:

az EU-n belül Romániában a legmagasabb az infláció és a gazdasági növekedés is.

Két kérdés merül fel: „miből fakad az árak fokozott növekedése?”, és „miként érinti ez a fogyasztókat?”. Jöjjenek a válaszok. Tehát, milyen tényezők vezettek az árak növekedéséhez? Egyrészt a fogyasztást serkentő motorokról beszélünk. Két tényező esett egybe: a fogyasztók több pénzzel rendelkeztek, ezzel párhuzamosan csökkent az általános forgalmi adó, ami öt év alatt több szakaszban történt. Nőttek a bérek (a közszférában nagyobb, a magánszférában kisebb mértékben), a nyugdíja is, plusz a (szinte az „irracionális túláradás” határáig felkorbácsolt) bizalmi érzés a fogyasztási és jelzáloghitel-mérték növekedéséhez is vezetett. A fogyasztóknak, tehát, több pénzük volt (bérekből, nyugdíjakból, hitelekből) és ezt nagyrészt fogyasztásra fordították, de megtakarításra is.

Másrészt a cégek piaci viselkedését is elemezni kell. Az utóbbi két évben azt láttuk, hogy számos, különféle iparágakban tevékenykedő vállalat jelentős árbevétel-növekedést jelentett. A szaksajtóban hetente jelentek meg egymás után a vállalatvezetők nyilatkozatai, akik két számjegyes árbevétel-növekedésekről számoltak be. Az első helyen az élelmiszeripari cégek voltak (ne feledjük, hogy a fogyasztási kosárban az élelmiszerjellegű termékek vannak jelen a legnagyobb arányban), őket a háztartási eszközöket, a gépkocsikat forgalmazók, az utazási ügynökségek követték.

Ebben az egész eufóriába lopakodott be észrevétlenül egy jelenség: az árak növekedése.

Az okok különfélék voltak. Egyes cégek azért erőltették az áremelést, mert „lehetett”, vagyis bármit és bármennyit megvettek. Más – importfüggő – cégek azért emeltek árat, mert a valuta erősödött a honi pénzhez képest. Világosabban kimondva, az euró 2017 elején 4,5175 lejt ért, 2018 februárjában 4,6551 lej volt az árfolyam.

Végül az egész gazdaság kezdte megérezni két jelentős tényező hatását: a béremelésekét (a minimálbértől kiindulva és függőlegesen elérve az összes alkalmazottat), ami ötvöződött a munkaerőhiány által okozott nehézségekkel és a közüzemi költségek (elektromos energia, földgáz, üzemanyagok, hőenergia) növekedésével. Ezek a hatások a múlt év őszétől lettek láthatóbbá.

A fogyasztás növekedése az import növekedésével is járt.

A számok ezt minden kétséget kizáróan megmutatják: az import 2017-ben nagyjából 75,5 milliárd euró értékű volt, 2016-ban viszont 67,3 milliárd euró volt, ami 8,2 milliárd eurós többletet jelent. Az import egy része, persze, a feldolgozóiparhoz tartozik, de nem szabad megfeledkezni a román piacra szánt fogyasztási javak importjáról sem. Vagyis az élelmiszeripari nyersanyagról, az idényjellegű gyümölcsökről és zöldségekről, a tejtermékekről, cukrászkészítményekről és így tovább. Ami arra mutat rá, hogy a román mezőgazdaság és élelmiszeripar még jelentős mozgásteret nyújt az importtermékek számára. Ennek riadóztatnia kellene a közpolitikákat meghatározókat, abban az értelemben, hogy megoldást kellene találniuk arra, hogy a piacról hiányzó termékeket Romániában gyártsák. Mert különben, ahogy azt már korábban is elmondták, a hazai piac fogyasztása az európai cégeknek hoz hasznot.

Az árak növekedésében a bizalom is számított.

A fogyasztókban túltengett a bizalom, egyre többet költöttek és egyre jobban eladósodtak.

Ezzel szemben a béremelések, az adóreform inkoherenciája, a közüzemi árak és a zavaros és a közszféra alkalmazottait szolgáló kormányzati politikák terhét nyögő cégvezetők szkeptikusakká váltak a növekedés fenntarthatóságát illetően. Ennek következtében a cégvezetők még jobban felhajtották az árakat, hogy kihasználják a kedvező gazdasági pillanatot.

Ez az áremelkedések története. Miként érinti ez a vásárlókat? Egyszerű. Statisztikai szempontból

a bérek 8 százalékos átlagos növekedése alig 3 százalékossá válik a nyereség elinflálódása miatt.

Persze, a dolgok sokkal bonyolultabbak, ha arra gondolunk, hogy Romániában még mindig nagy arányt képvisel az önellátás, továbbra is jelentős jövedelemkülönbségek vannak a különféle szakmai kategóriák, a közalkalmazottak és a magánszférában dolgozók, de a fejlesztési régiók között is. Ami miatt az árnövekedés eltérően hat majd a különböző társadalmi rétegekre vagy az ország különféle térségeire. Az áremelkedések az életszínvonalat csökkentik és egy importfüggő gazdaságot mutatnak.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.