végjáték?
Szerző: Sabin Gherman
2018. március 9. péntek, 11:23
Egy ilyen vezérek által irányított ország nem ír történelmet és nem is érdemli meg, hogy fennmaradjon a történelemben. Sabin Gherman írása.

Ez már egy bejáratott modell: Dragnea (Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt – PSD – elnöke – a szerk.)

egy-egy nagy gazemberség előtt kivonul egy kicsit a közéletből,

színre lép Vasileasca (Viorica Vasilica Dăncilă kormányfő – a szerk.) és a párttévék, megemelt nyugdíjakról és bérekről üvöltöznek, az ügyeletes csicska pedig elsíbolja, amit el kell síbolni.

Hamarosan ismét történik: Dragnea néhány napja csak morog, Olguţa (Lia Olguţa Vasilescu munkaügyi miniszter – a szerk.) újra a tévékben fickándozik, Toader (Tudorel Toader igazságügy-miniszter – a szerk.) pedig, a CCR-vel (Alkotmánybíróság – a szerk.) együtt mindenképpen el akarja hitetni a közvéleménnyel, hogy alkotmányos jellegű konfliktus van Cotroceni (az Elnöki Hivatal – a szerk.) és a Győzelem (Victoriei)-palota (a kormány – a szerk.) között.

Mi változott a tavalyi évhez képest?

A korrupciós ügyek közül sok ítélethirdetési szakaszba érkezett és a rahovai vagy jilavai rácsok képe kísérti őket. Mit fognak tenni? Bármit. Nem fog már számítani az Európai Bizottság véleménye sem, nem fog már számítani a gajra vágott gazdaság sem; az a lényeg, hogy össze tudjanak hozni egy kritikus tömeget azokból, akik még mindig azt hiszik, hogy Romániából gyarmat lesz, vagy a külföldiek kilopják a Bucsecs alól a csakrát. Ennek az iskolapadokat feleslegesen koptató csürhének készülnek a nyugdíjemelésekről vagy az ügyészek által üldözött szocializmusról szóló hírek.

A DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.), az egyetlen intézmény, mely tisztára mossa imázsunkat a világban, a mérlegét bemutató ülésén kettéválasztotta a vizeket – először történt meg, hogy a kormányfő és az igazságügy-miniszter igazolatlanul hiányzott. Ez nem egyszerű lázadás volt: meg akarják mutatni, hogy a táborok felálltak és harcra készek, hogy

két Románia és két nép van, melyek tagjai egymásra vadásznak.

Nemzeti fájdalomcsillapítóként dobták be az orvosi bérek 2022-re ígért szintre emelését – ez árulkodik arról, hogy mi a tét és mekkora a kétségbeesés és a cinizmus, Goebbels undorító elvének megfelelően: „ha hazudsz, hazudj óriásit”. Ez a kulcs és ebből az irányból jön majd a vihar – a végső ostrom következik.

És mikor csinálják mindezt? – Románia egész történelmének legkedvezőbb pillanatában. Akármennyire túlszabályozó (sic!) is ez az Unió, akármennyire riasztó is ez a NATO, Románia sohasem volt még ehhez hasonló jóléti és biztonsági rendszerekben. Igaz, a rendszerek bizonyos szabályok alapján működnek – a tolvajok börtönbe mennek, például. Márpedig ez sokakat megijeszt, például több millió eurót számláikon tartó és Brazíliában vakációzgató közalkalmazottakat – egy másik példa, na! És a börtön elkerülése érdekében készek az egész országot bedönteni, tudva, hogy mindig maguk mellett tudhatnak egy csomó embert. Másfél évvel ezelőtt még a stabilitás szigete voltunk, minden szirénéneknek ellenálltunk, akármennyire kis csórók vagyunk – most mindenki minket néz és nem érti, miért gördítünk saját magunk elé akadályokat.

Az utca pedig elfáradt, nem állhatnak éjjel-nappal őrt.

Helyettesítette az utca az elnöki intézményt is, az európai intézményeket is, de kész, elfáradt. Egy része, úgy négymillió, a távozást választotta – a gyermekek miatt. Egy másik része naponta a távozásról beszél – és nem ítélhetünk el valakit azért, mert a gyermekeit előbbre tartja, mint az itteni káoszt. Mi marad? Egy olyan Románia marad, mely csökönyösen bejár dolgozni és különórákra járatja a gyermekeit és marad egy másik Románia, amelyik felírásra iszik a kocsmában. Az egyik naponta fogat mos, a másik dróttal húzza ki a fogát, az egyiket agyonnyomják az adók, a másik boldog, mert nő a segély. Márpedig egy ország nem működhet így – egy ilyenfajta ország nem ír történelmet és nem is érdemli meg, hogy fennmaradjon a történelemben. Rondán hangzik? – ha te vagy az, akinek nincs külföldön egyetlen rokona sem, nyugodtan szidhatsz; tényleg létezel?

Ha pedig Iohannis elnök jelen van, akkor ez az a pillanat, amikor vagy felemelkedik, vagy megbukik.

Vagy a szemükbe mondja a szocialistáknak az igazságot szeszélyeskedések nélkül és vállalja a konfrontációt, vagy majd ő is amiatt fog siránkozni, hogy legyőzte a rendszer és szégyenletesen eltűnik – de az embereknek már elegük van, hogy – mint az ökölvívásban – egy olyan banda esélyeit számolja, melynek a nyelven és esetleg a szuvas fogakon kívül semmi köze sincs az itt élőkhöz.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/25690
Daea és Teodorovici nagyot ment az európai parlamenti meghallgatáson. Hogy mást ne mondjunk.
Logikai bukfencével már nemcsak egy ország, hanem egész Európa előtt hozza magát kínos helyzetbe.
Sőt, Magyarországról is érkeznek telepes tapsifülesek Kovászna megyébe, ahol tárt karokkal várják őket.
Havonta egyszer lesz ilyen alkalom, egyelőre kísérleti jelleggel.
Persze, ha mindez így van, akkor a helyzet egészen súlyos, de maga aszerző állítja, hogy nem lehet tudni, mi az igaz, mi a hamis.
Ezzel pedig bővülnek a látogatható részek a vajdahunyadi várban.
Ha már Năstase és Iliescu is bőgeti a szirénát, akkor talán tényleg baj van a román politika fősodrában.
Mindenki valakinek a valakije a közszférában, még egy takarítónőt sem lehet alkalmazni anélkül, hogy a párt ne szóljon bele, állítja Mihai Seplecan volt Kolozs megyei tanácselnök.
És akkor már miért ne rövidítenénk le a téli vakációjukat – vetette fel legújabb ötletét Ecaterina Andronescu.
Fogadják szeretettel szerkesztőségünk tagjainak szubjektív írásait hőseikről, helyeikről, érzéseikről, a Magyar Kultúra Napján.
Ezt állítja egy gyulafehérvári fejlesztési szakember.
Ha Ferenc pápát meghallgatni megy Csíksomlyóra, olyan mintha a pünkösdi búcsún venne részt.
Annyira, hogy utcára vonuljanak a nagy korrupcióért elítéltek utolsó utáni szalmaszála ellen.