Az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket című programot hat éve indította el az RMDSZ. Ennek a programnak az a lényege, hogy 9-12. osztályos diákok csapatai kiválasztanak egy-egy régi épületet, műemléket, amit „örökbe fogadnak” és a lehető legtöbb információt igyekeznek összegyűjteni róla. Az így felgyűlt anyagot aztán valamilyen formában nyilvánosan is bemutatják.

A kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum csapata a Főtér egyik legismertebb épületét, a Jósika-palotát fogadta örökbe. Beszámolójukat alább olvashatják.

–

A Báthory István Elméleti Líceum Örökségünk őrei-csapata jelenti: tevékenykedünk! Már a verseny előtt nagyon izgatottak voltunk, hogy melyik épületet válasszuk. Többet is felírtunk egy listára, és örömünkre az első opciónk – a Jósika-palota – befutó lett. Nagyon érdekelt minket ez az épület, hiszen nap mint nap elsétálunk (elrohanunk!) előtte, mégis alig ismerjük. Talán csak annyit tudunk, hogy nem szabad átmenni oszlopai alatt, mert akkor megbukunk a következő vizsgán. Ezt még egyikünk sem merte kipróbálni.

Az idei Örökségünk őrei-vetélkedőn iskolánkat kilenc- és tizedikes diákokból álló csapatunk képviseli. Amikor azt fontolgattuk, hogy melyik épületet fogadjuk örökbe, még nem is sejtettük, hogy iskolánk mennyi mindent köszönhet a Jósikáknak. Néhai rajztanárunk, Orbán István tanár úr könyvet is írt erről a kapcsolatról Jósika örökség címmel, ami 2006-ban jelent meg. Kíváncsian lapoztunk bele, és nagyon sok érdekességet tudtunk meg a családról. A család férfitagjainak többsége a mi iskolánk diákjaként ért el kitűnő tanulmányi eredményt. Bőkezűen támogatták az alma matert, például torna felszerelésekkel, taneszközökkel, és a dísztermet is nekik köszönhetjük. Nem véletlen tehát, hogy a dísztermünkben Jósika Miklós mellszobra is megtalálható olyan neves volt diákok szobrainak társaságában, mint Mikes Kelemen vagy Gróf Majláth Gusztáv püspök.

Miután „örökbe fogadtuk” az épületet, elkezdtünk ötletelni, hogyan is lehetne minél több emberrel megosztani a történetét, és felhívni a figyelmet erre az épületre. Úgy döntöttünk, hogy először nekünk kell alaposan megismernünk ezt a főtéri palotát, amit mindenki csak Lábas házként emleget. Meghívtuk az iskolába Bánffy Bélát, az egyik tulajdonost, aki ismertette a palota rövid történetét, majd a jövőről is szólt néhány szót. Felajánlotta, hogy ismerkedjünk meg a ház minden zegzugával. Nagyon örült, hogy a Jósika-palotát választottuk és támogatásáról biztosított, amit ezúton is szeretnénk megköszönni. Kérésünkre Lupescu Radu és Kovács Zsolt művészettörténészek körbevezettek minket, és megismertették velünk a ház és lakóinak történetét. Láthattuk a híres címert is, ami régen a ház tetején díszeleghetett, de az 1960-as években leromboltak, most viszont – kőfaragó mesterek munkájának köszönhetően – újra összerakva ugyan, de egy szobában várja, hogy újra elfoglalhassa méltó helyét.

Miután csapatunk megismerte a ház történetét, ideje volt másoknak is továbbadni a tudást, így mostanáig mintegy száz diáktársunknak adhattuk tovább az általunk összegyűjtött információkat. A diákok a címeren kívül láthatták a hátsó udvart és a régi istállót is, ahol újra meg újra feltűnik egy fekete macska, aki lassan a kabala-állatunk lesz. Az emeletre is felvittük őket, ahonnan más szemszögből figyelhették a nyüzsgő főteret, és azt is elmondtuk, hogy a mai palota eredetileg 3 házból állt, amit végül egy házasság egyesített. Mivel szerettük volna, hogy ne csak a diákok, hanem minden érdeklődő kolozsvári polgár megismerhesse a házat, sok fényképet és egy kisfilmet is készítettünk, amelyek elérhetőek a Facebook-oldalunkon.

Az elemis diákokat is be akartuk vonni, ezért A Jósika ház száz év múlva címmel rajzversenyt szerveztünk nekik. A palota bejáratánál háromnyelvű táblákon szeretnénk ismertetni az arra járókkal az épület történetét, érdekességeit. A régi bálok hangulatát is szeretnénk megidézni, ezért az első Jósika emlékbál szervezésén ügyködünk.

A csapatban rengeteg kreatív, tehetséges elme van és a megbeszéléseken csak úgy röpködnek a jobbnál jobb ötletek. A feladatokat mindig megosztjuk, igyekszünk mindenkire olyan feladatokat bízni, amihez ért és szeret, ezért is van fotósunk, videósunk, olyan társunk, aki az előadással foglalkozik, vagy aki cikkeket ír, így mindenki részt vállal a közös munkában.

Csapatunk célja már az elején az volt, hogy felhívja erre az épületre a figyelmet, amiben ugyan működnek kávézók vagy irodák, de elvesztette régi pompáját, és eléggé leharcolt állapotban van. A családi címert már régen lerombolták, a hátsó udvaron levő kisebb címert eltakarják a kábelek, az egész udvart elfoglalja egy hatalmas sátor. A felső emelet restaurálása lassan elkezdődhet, de még nagyon hosszú az út, amíg a Jósika-palota ismét a régi pompájában díszítheti városunk főterét.

Most, hogy megtudtuk, a Jósikák mennyire szerették iskolánkat, még nagyobb erőbedobással dolgozunk, és megpróbáljuk a magunk eszközeivel megismertetni a nagyközönséggel ennek a szép palotának és valamikori lakóinak történetét, ezáltal megköszönve iskolánkhoz való hűségüket és nagyvonalú támogatásukat.

Albert Nagy Henrietta, a csapat krónikása