Most aztán vakarhatja a fejét Dragnea úr is, meg Iohannis úr is. Meg úgy általában, minden fejes. Sabin Gherman írása.
Végül Laura Codruţa Kövesinek kellett kiállnia, hogy néven nevezzen egy betegséget: összehangolt támadás zajlik a román állam alapjai ellen. Részletesen elmagyarázta, hogy honnan indul ez a támadás, ki és miként rendezte meg,
És miközben Kövesi beszélt, azok, akiket államférfiaknak hittem, hallgattak. Dragnea – az állam harmadik legfontosabb közjogi méltósága – hirtelen nem tudja, hogy miről van szó, holott a büntetőügyesek többségének ő írta alá a párttagsági könyvét. Első Iohannis még mindig kerékpározgatva élvezi a vakációs napsütést. Tăriceanuról nincs értelme beszélni, nem várhatunk el tőle túl sokat. Úgy tűnik, tehát, hogy a román állam három legfontosabb embere tehetetlen alak.
Az alkotmányban persze nincs benne, hogy muszáj megértened a történelmi idők szavát – ennek a három embernek tisztségeik, javadalmazásaik és különleges nyugdíjaik vannak; a történelmi idő Kogălniceanunak, Maniunak és a tankönyvek fehér-fekete fényképein szereplő többieknek valók…
a saját pereitől, a párton belüli kritikus tömegtől is, amelyik az összes szocialista büntetőügyes gondjának „megoldását” követeli tőle. Elakadtak a teleormani próbálkozásai, hogy szabadon hagyásokról alkudozzon, és ha ezeket nem „oldja meg” időben, a saját emberei tépik szét. Addig is Dragneának olyan vezér képét kell mutatnia, aki a banda kedvéért megküzd a rendszerrel, ezért a szocialista tyúkólban csapkod a szárnyaival, hogy a többiek azt higgyék, aranytojásokat tojik.
és ezzel kapcsolatosan is van néhány forgatókönyv. Meglehet, Iohannisnak egyszerűen elege lett egy ilyenfajta ország vezetéséből. Meglehet, az a kényelmes gondolat kísérti, hogy az első mandátum után nyugalomba vonul és csak teniszezéssel és vakációzással foglalkozik – az nem igazán számít, hogy mi kerül be a történelemkönyvekbe, mert nálunk a történelem amúgy is csak egy elpuskázott röpdolgozat.
A második forgatókönyv az lenne, hogy egyszerűen egy számítóan cinikus alak: most feláldozom magam az imázsért, látszólag hagyom, hogy a dolgok a maguk útján haladjanak, a megfelelő pillanatban pedig előállok és részletesen feltárom a szocialista katasztrófát és lefejezem – ez jobb lenne, ez azoknak az utolsó reménye, akik még mindig európai és demokrata országnak tekintik Romániát.
Az is lehet – ez a harmadik forgatókönyv –, hogy
én az elnök vagyok, csak a jó irány szavatolója, nem kormányzó; láthattátok, hogy a szocialistáknak mindezek a belső manőverei veszélybe sodorhatják a geopolitikai egyensúlyt, ennek pedig a partnerektől érkező határozott figyelmeztetés az azonnali következménye. Lehetséges – amolyan külső receptként –, hogy akad majd egy külföldi nagykövet, aki képes lesz megüzenni madám Dăncilának – vagyis a Szociáldemokrata Pártnak, hogy a NATO-s partnerek kivonhatják a bázisaikat, például. Vagy egy, esetleg kettő-három-hét nagykövetség többé már nem akar partnere lenne egy ennyire kaotikusan kormányzott országnak. Nem egymillió, hanem tízmillió román vonul azonnal utcákra – kormányozz, ha még tudsz.
Nem tudjuk, hogy mi lesz; egyelőre Laura Codruţa Kövesi beszélt a három legfőbb közjogi méltóság helyett és büntetőpárbajig vitte a mérkőzést – aki hibázik, lett légyen az Dragnea vagy Iohannis, az veszít. Az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) vezetője
csak egy 55 négyzetméteres lakása – nem illik a mostani hatalmasok közé, igaz? De Kövesinek valami más is sikerül: újra életet lehelt a reménybe. A munkába belefáradtak most újra tudják, hogy kivel és milyen értékekkel legyenek szolidárisak. Ez pedig rendkívül fontos egy olyan országban, mely tranzitállomássá vált a saját polgárai számára.
Frissítés: Iohannis elnök megjelenése az első labdaigazítás. Világossá tette álláspontját a DNA ügyében. Majd elválik, hogy a cotroceni-i sajtónyilatkozatot az emberek egy késői visszatérésnek, vagy csak a DNA-főnök sajtókonferenciája másolatának fogják tartani.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.
Több mint félmilliárd lej eltitkolt vagyonra derített fényt az ANAF legújabb ellenőrzése. Népszavazással váltottak le egy Maros megyei polgármestert.
Történelmi, közel 20 százalékos hozammal zárták a tavalyi évet a romániai önkéntes nyugdíjalapok, miközben már egymillióan választják ezt a biztonságot. Ám a látványos sikerek ellenére sok a tévhit. Összefoglaljuk a legfontosabb tudnivalókat.
Többször leírtam: Románia egy projektország. Na és ebben a projektországban akkor van demokrácia, amikor a projekt megkívánja. Amikor nem, akkor nincs.
Kilőttek azt a medvét Gyergyószárhegy községben péntek hajnalban, amelyik az elmúlt napokban több alkalommal visszatért egy esztenához és haszonállatokat pusztított el.
Kettős mérce alkalmazásával vádolta meg a Nemzeti Liberális Pártot (PNL) és a Mentsétek meg Romániát Szövetséget (USR) a magyarellenes kirohanásairól hírhedtté vált Dan Tanasă, a szélsőjobboldlai Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) képviselője.
Péntek délben a napenergia fedezte Románia villamosenergia-fogyasztásának mintegy 70 százalékát, ez azonban nem jelentett olcsóbb áramot a fogyasztóknak – állapította meg elemzésében Dumitru Chisăliță, az Intelligens Energia Egyesület (AEI) elnöke.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.