A „házastárs” fogalma az uniós állampolgárok és családtagjaik szabad tartózkodáshoz való joga vonatkozásában érvényes az azonos nemű házastársakra is – ismertette az uniós főtanácsnok indítványát az Európai Unió luxembourgi székhelyű bírósága csütörtökön.
Melchior Wathelet főtanácsnok szerint, noha a tagállamok szabadságot élveznek a tekintetben, hogy engedélyezik-e, vagy sem az azonos neműek közötti házasságkötést,
nem akadályozhatják az uniós polgárok szabad tartózkodáshoz való jogának gyakorlását
azzal, hogy az Európai Unión kívüli országból származó, azonos nemű házastársától megtagadják a területükön való állandó tartózkodás jogát.
Az ügy előzménye, hogy egy azonos nemű, román-amerikai pár az ahhoz szükséges dokumentumok kibocsátását kérte a román hatóságoktól, hogy az amerikai fél házastársával együtt Romániában munkát vállalhasson, illetve ott állandó jelleggel tartózkodhasson. A román hatóságok azonban elutasították a tartózkodási jog megadása iránti kérelmet, a többi között azzal az indokkal, hogy az amerikai Romániában nem minősülhet uniós állampolgár házastársának, mivel Románia nem ismeri el az azonos nemű személyek között kötött házasságot.
A főtanácsnok indítványában pontosította, hogy a jogvita középpontjában álló problémát nem az azonos nemű személyek közötti házasság legalizálása képezi, hanem az uniós polgárok szabad mozgása. Véleménye szerint annak ellenére, hogy a tagállamok szabadságot élveznek a tekintetben, hogy rendelkeznek-e, vagy sem az azonos nemű személyek házasságáról a belső jogrendszerükben,
tiszteletben kell tartaniuk az uniós polgárok szabad mozgására vonatkozó kötelezettségeket.
Wathelet főtanácsnok megállapította, hogy az uniós irányelv a házastársi minőség meghatározására vonatkozóan egyáltalán nem tartalmaz a tagállamok jogára történő utalást, és ezért ezt a kifejezést az egész Európai Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni.
E tekintetben a főtanácsnok hangsúlyozta, hogy az irányelv értelmében vett házastárs fogalma házasságon alapuló kapcsolathoz kötődik, ugyanakkor az az érintettek neme szempontjából semleges, és közömbös a tekintetben, hogy a házasság hol jött létre.
Ezen összefüggésben úgy vélekedett, hogy többé nem tartható fenn a „házasság” kifejezés a tagállamok által általánosan elfogadott fogalommeghatározás szerint két különböző nemű személy közötti életközösségeként.
A főtanácsnok arra is rámutat, hogy a házastárs fogalma szükségszerűen összefügg a családi élettel, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartája és az Emberi Jogok Európai Egyezménye is azonos védelemben részesít. A főtanácsnok arra emlékeztetett, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elismerte, hogy az azonos nemű párok egyrészről jogosultak családi életet élni, másrészről pedig biztosítani kell a részükre a jogi elismerést és életközösségük jogi védelmét.
Ezenkívül az EJEB azt is megállapította, hogy a családegyesítés területén a hagyományos család védelmének célja nem igazolhatja a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetést. Végezetül kimondta,
az irányelv értelmében vett házastárs fogalma az azonos nemű házastársakat is magában foglalja.
Ebből az következik, hogy az azonos nemű házastárs is állandó jelleggel tartózkodhat azon tagállam területén, amelyben a házastársa uniós állampolgárként, a szabad mozgás jogának gyakorlását követően letelepedett.
Az uniós főtanácsnok feladata, hogy – pártatlanul és függetlenül eljárva – a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen az uniós bíróság elé. Véleménye nem köti a bíróságot, de a végső ítélet az esetek jelentős részében egybeesik vele.