Fotó: Szabó Tünde
Dák farkasok
Szerző: Ovidiu Nahoi
2018. január 5. péntek, 17:27
A korrupcióellenesség mint külföldi ármány, etnocentrizmus, ortodox fundamentalizmus. És ez csak a kezdet – az RFI Románia főszerkesztője szerint.

Először is azért, mert hasznos. Megérezték, hogy rábukkantak egy biztos és stabil választói rétegre, amely nagy eséllyel képes őket győztes helyzetbe röpíteni a választásokon.

A félelmek és mítoszok instrumentalizálása, a gyűlölet felszítása

mindig is része a választási kampányok kelléktárának. Igaz, egyesek többet és hatékonyabban meg kevesebb skrupulussal használják másoknál.

A választási eredményekben a különbség nem ritkán a kampánykommunikátoroknak attól az ügyességétől függ, mellyel megérzik a kollektív félelmekre alapozó témákat és megtalálják a kihasználásukhoz megfelelő szavakat. És ez nem csak Romániában van így.
Másrészről az illiberalizmus nálunk a jelenlegi koalíció számos vezetőjét, többek között a parlament két házelnökét is érintő korrupcióellenes lépésekkel szembeni ellenreakció.

A korrupcióellenességet hosszan tartó és zajos kampánnyal külföldről ránk kényszerített, Románia szuverenitását aláásó dologként mutatták be.

Az illiberális diskurzusban alapvetőnek számít a „szuverenitás” szó.

Bár az átmeneti korszak és az Európai Unióhoz csatlakozás nyertesei közé tartoznak (elég csak a vagyonnyilatkozataikat megnézni!), az illiberálisok találták meg a legjobban az utat azok szívéhez, akik a legkevesebb hasznot húztak az utóbbi évtizedekből.

Valójában éppen Soros György programjai és a külföldi befektetések segítettek jelentős számú, anyagilag nem túl jól álló fiatalnak befejezni tanulmányait, vagy jól fizetett állást találni itt, idehaza, és ezáltal kikerülni a szegénységből. Paradoxon, de íme, ez a paradoxon működik.

Nem működött volna, ha nem társult volna hozzá az identitárius és vallási komponens, amely a Koalíció a Családért (CpF) révén, valamint az Ortodox Egyháznak a Colectiv-tragédia utáni nehéz pillanatait követő offenzívája nyomán merült fel nagyon erőteljesen.

Az egyház igyekszik visszaszerezni a terepet,

sokkal nagyobb mértékben van jelen a közéletben, az itt egyre erőteljesebben hangoztatott nacionalista, identitárius, etnocentrista diskurzus mellé áll.

Így aztán azok, akiket magukra hagytak a Románia európaiasítása felé vezető úton (nem a saját hibájukból, hanem elsősorban a kormányok korrupciója és megfelelő közpolitikák végrehajtására való alkalmatlansága miatt), most közös keretet találnak elégedetlenségük megjelenítéséhez, pontosan azok mögé sorakozva fel, akik leginkább felelősek az ő rossz életük miatt. Ismerjük el, ez zseniális húzás volt – az áldozatok vakon követik a hóhéraikat.

Jövőre (2018-ban – szerk.), hiszen amúgy is a centenárium éve, a kollektív imagináriusért folyó csata feszültebbé válásának leszünk a tanúi.

Az ellenség jobban körvonalazott, mint valaha.

Nincs ebben semmi meglepő. Minél tekintélyelvűbbek a rezsimek, annál erősebb ellenségeket fedeznek fel maguknak. Minél erősebbek az ellenségek, annál több hatalmat kérnek a néptől. Ennek a játéknak soha nincs vége. Nálunk még csak most kezdődött el.

De melyik az a Románia szuverenitására törő, a nemzet választottai előtt bilincseket lóbáló ellenség? Oroszország lenne, amely aláássa a demokráciákat és a közintézmények iránti bizalmat, amely mindenfelé megpróbál beavatkozni a választási folyamatokba? Nem, az ellenség a szövetségeseink között van: az Egyesült Államok, különösen az amerikai külügyminisztériumnak az igazságügyi törvényekkel kapcsolatos nyilatkozata után,

a Romániával szembeni nyugati összeesküvés, Bilderbergtől Sorosig,

a multik, a bankok, a nyugati államok által támogatott civil szervezetek. Rendben, de ma nagyjából ez hallatszik a Kremlből és Erdoğan „szultán” ankarai új aranyozott palotája felől is!

Tehát: erős ellenség, nagyobb hatalomigény és ezzel párhuzamosan gazdasági és szociális populizmus, amennyi belefér. És minél kevesebb ráció.

Mi ennek az ára?

Románia számára az, hogy kimarad a szabadságjogok, stabilitás és jólét terének szánt új Európai Unióról szóló nagy vitákból. De ez jó hír az illiberálisok számára. Minél elszigeteltebb Románia, annál nagyobb lesz a hatalmuk idehaza és annál nehezebb lesz őket megbuktatni.

2019-ben Románia lesz az Unió Tanácsának az elnöke. Ha a diplomáciát kihagyjuk a számításból, akkor ezt inkább csak propagandisztikus alkalomnak tartják kizárólag Románia és – esetleg – néhány kisszerű érdek népszerűsítésére, mint amilyen az EEM (Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus) lezárása és a Schengenhez csatlakozás. Még a román elnökség jelképe (dák farkas – szerk.) is arról árulkodik, milyennek látszik az európai színpadon a csatlakozás óta betöltött legfontosabb szerepkörünk.

Mindezek az európai mechanizmusok meg nem értéséből is fakadnak.

Mert ez az illiberális és tekintélyelvű tendencia kéz a kézben jár azzal, hogy nemcsak a mechanizmusokat nem értik, de azokat a politikai, kulturális és identitárius mozgatórugókat sem, amelyek lehetővé tették ezt az európai projektet, amelyhez – jól, rosszul – csatlakoztunk.

A szerző az RFI Románia főszerkesztője

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/24749
Most szavazta meg a szenátus, hogy feloldják az 1938-89 közötti döntések titkosságát.
Szerző szerint azáltal, hogy meg akarják fúrni Laura Codruța Kövesi jelölését az európai ügyészi székbe, az ország vezetői tulajdonképpen Románia érdekei ellen cselekszenek.
Több mint félszáz egykori politikai fogoly holtteste vár a végtisztességre.
Hiába nyert decemberben Román Kupát a kanadai Don MacAdam, alig két hónap után kirúgták.
A székely foci körül terjengő etnikai botrányfelhő értelmezése, (helyi) román szemszögből. Jó is, nem is.
A Világörökség számos helyszínét adó gazdag kultúra, gyönyörű tengerpart, kiváló ételek – így jellemzik Vietnámot „túravezetőink”, a kolozsvári Bíró Sára, Sánta Levente és Toró Tamás. Útibeszámolónk második részében az ország északi, középső és déli részén kalandozunk.
A székelyudvarhelyi Berecz Edgárt mostanság a lovas akrobatika foglalkoztatja, de volt már minden, amit csak el lehet képzelni.
A legendás rendezőegyéniség és színházalapító életének 91. évében hunyt el.
Pedig egységes, meg szuverén, meg oszthatatlan. És belső ellenségnek itt vannak a székelyek, a magyarok. De úgy látszik, ez valamiért már nem elég.
Saját, tehát friss és helyi termékeit árulja a Mezőgazdasági és Állatorvosi Egyetem.
Nos, nem a mioritikus haza költségvetésére vonatkozó adatsorokat.
Sok mindennel vádolja a szerző az 1989 utáni román kormányokat. Például azzal is, hogy eladják a mioritikus haza szuverenitását a magyaroknak.
Botrányt csinált a kormánytöbbség, mert hat tagja is megszavazta az emelést a röhejes 84 lejről.
A PSD polgármesterei is látják, hogy csődbe viszi a településeket. Az RMDSZ-esek közül eddig egyedül Kereskényi bírálja.