Végre egy román szerző, aki kimondja: a magyaroknak tényleg nincs mit ünnepelniük december 1-jén, és ezt a többségi nemzetnek el kell fogadnia.
A centenárium újabb alkalmat teremt arra, hogy a román politikusok versengjenek egymással az ostoba rongyrázásban. A művelődésügyi minisztériumtól a parlamentig, a polgármesteri hivatalokig és mindenféle helyi hatóságokig olyan delíriumos állapotot tapasztalunk, amelyben az ízléstelenség, a debil tematika és az alkalmatlanság adják meg a hangot a centenáriumi rendezvényekben.
Az olyan nagy közintézmények tervei között, mint a művelődésügyi minisztérium, a parlament, a Román Akadémia és hasonlók, nem létezik semmilyen egységes projekt és jól kidolgozott koncepció, amely hasznosítaná a centenáriumban rejlő óriási potenciált. Pontosabban mondva nem létezik egy olyan projekt, amely józan elemzést kínálna a közvéleménynek arról, ami 100 éve történt, ami azután következett és ami reményeink szerint ezután következik. Szomorú zárójelként kell megemlítenem, hogy a nemzeti történetírás szintjén
Létezik számos szekvenciális megközelítés, elsősorban háborús visszaemlékezések, de az egyetlen referenciakönyv továbbra is Constantin Kiriţescu 20-as években írt Istoria războiului pentru întregirea României (A Románia kiteljesedéséért vívott háború története) marad. Talán itt lett volna az alkalom megfinanszírozni egy ilyen projektet, de fontos tanulmányokra – szokás szerint – nincs pénz, csak helyi kiskirályok által megrendelt, Ez-vagy-az a megye az első világháborúban, Mit-tudom-melyik város áldozata a nagy háborúban típusú monográfiákra.
A 19. század közepén tevékenykedő politikusok nemzedéke ideológiailag jól körvonalazott tervvel rendelkezett az 1848-as forradalom veresége után: nevezetesen
Ezt a projektet aztán néhány szakaszban (és nemzedék alatt) megvalósították: a fejedelemségek (azaz Moldva és Havasalföld – szerk.) egyesülése, a függetlenségi háború és az első világháború.
Ennek az eszmének a megvalósítása után azonban a dolgok, nagyrészt külső tényezők miatt – sajnos – nem alakultak jól Románia számára. A modern és demokratikus állam projektje diktatúrába fulladt: királyiba, legionáriusba, katonaiba és végül kommunistába. Ezek a totalitárius rezsimek összeadva több mint 50 évig tartottak az ország történelmének utóbbi 100 évéből.
A centenárium ebből a szemszögből, de a jelenlegi nyers valóság szemszögéből is nézve, amikor a jogállamiságot a kormányon lévők kisszerű érdekei csonkolják, nem ok az ünneplésre, hiszen
Nyilvánvalóan a Nagy Egyesülésnek sem az 50., sem a 75. évfordulóját nem elemzésre használták fel, hanem szintén egyfajta rongyrázás zajlott, amit nagyrészt a pillanatnyi hatalmasságok ideologizáltak át. A centenáriumnak viszont különböznie kellett volna ettől. Olyan pillanatnak kellett volna lennie, amikor a történelemben először átlépjük a fesztivizmus gátját és nagyobb figyelmet szentelünk a saját történelmünknek.
De ki adja meg a hangot? Cristian Ioan Videscu, a Centenáriumi Főosztály államtitkára (hallott bárki bármilyen ötletet tőle?) vagy Felix Rache, a kormányfő centenáriumügyi tanácsadója? Legyünk komolyak! Ilyen körülmények között
faültetéseknél, népünnepélyeknél, diákok és nyugdíjasok múzeumi megsétáltatásánál. Adnak majd pénzt könyvekre, néhány konferenciára és nyilvánis vitára, fényképalbumra, enciklopédiára is, de nagy többségüknek nem lesz semmilyen tudományos értéke, fércművek lesznek, a minisztériumokban és helyi közigazgatásokban ülő politikai döntéshozók házitörténészeinek egyfajta jutalmazásaként.
És ahogy az évről évre történt, a központi és helyi hatóságok ostoba rongyrázása által generált cirkuszt
Ez elkerülhetetlen! A cirkusz valójában már el is kezdődött Kelemen Hunor nyilatkozata után, amikor ő azt mondta, hogy semmi okát sem látja a centenárium megünneplésének. A Románia Csillaga Érdemrend becsületbírósága válaszul úgy döntött, hogy visszavonja ezt a kitüntetést az RMDSZ elnökétől.
Ami a román–magyar kapcsolatokat illeti, 1918. december 1-jével kapcsolatban a dolgok viszonylag egyszerűek, de nehezen elfogadhatóak:
De tisztelhetik a nemzeti ünnepünket, implicit módon a centenáriumot és ezt meg kellene tanulniuk.
Ugyanúgy nekünk, románoknak tisztelnünk kellene a szomorúságukat és nem kellene őket ilyenfajta kérdésekkel zaklatni: „Miért nem ünnepeltek december 1-jén?” A centenárium évében nem szőnyeg alá kellene söpörni ennek a tényhelyzetnek a – józan – megvitatását, ahogy azt az utóbbi száz évben tettük, hanem napirendre kellene tűzni és akadémiai szinten kellene kezelni. De ismétlem: ki tehetné meg?
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.
„Élő kövekből épült lelki templomért” mondtak hálát vasárnap délután Aradon, amikor is Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki református püspök megáldotta a belvárosi református egyházközség kívül-belül felújított templomát és parókiáját.
Több mint 17 ezer szekuritátés besúgót azonosított a CNSAS 26 év alatt. Nemzetbiztonsági kockázatok miatt kiutasítottak három pakisztáni állampolgárt Romániából.
Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.
A nyugdíjakat 7,3 százalékkal kell emelni – jelentette be Florin Manole munkaügyi miniszter.
A nyomozók tudták hol kell keresni azt nagy mennyiségű pénzt, amelyet november 12-én és 13-án végzett összehangolt nyomozási akciók során találtak meg – mondta az NVVH elnöke az RTL Házon kívül című műsorában vasárnap.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.