A telefonközpontra akár nagyon büszkék is lehetünk errefelé, Erdélyországban. Budapesten ugyanis 1881-ben kezdték összekapcsolni a telefonokat. Igaz, csupán 62 előfizetővel indult a szolgáltatás, de akkor is. Volt itt haladás, kérem tisztelettel.

De a mai nap már egész korán jelessé vált a magyar történelemben. Például, 1308-ban ezen a napon választotta királlyá a pesti országgyűlés a nápolyi illetőségű  Károly Róbertet. Tudják, aki a rozgonyi csatában legyőzte Csák Mátét és híveit. És aki ellen Zá(c)h Felícián nagy port kavaró merényletet kísérelt meg. És aki súlyos vereséget szenvedett Basarab vajda csapatai ellen Posadánál.

Ezen a napon történt az is (1842-ben), hogy Széchenyi István gróf megtartotta elhíresült beszédét a Magyar Tudományos Akadémián, amelyben többek közt arra figyelmeztet – mégpedig a magyar nyelv kötelező hivatali használatára vonatkozó 1840-es törvény kapcsán –, hogy a magyar nyelv erőszakos terjesztése az ország kisebbségei között komoly veszélyekkel járhat. Mert: „Nem elég mai időkben törvényeket írni; de azok iránt szimpátiát is kell gerjeszteni. És ha valaki olyas törvénynek nem hódol, mely előtte gyűlöletes, melytül természete visszaborzad, sújthatja őt a betűnek szigorúsága ugyan, de célját veszti; mert mártírt emel, ez pedig fanatizmust szül.”

Aztán 1895-ben ezen a napon történt, hogy Nóbel Alfréd úr, nemzetiségét tekintve svéd, szakmáját tekintve kémikus, aki, ugye, feltalálta a dinamitot, írt egy végrendeletet, és abba szépen belefoglalta, hogy ha már ő a halálosztó fegyverekből gazdagodott meg, akkor vagyonának kamataiból alapítsanak egy díjat, amit a fizika, kémia, orvostudomány, továbbá az irodalom legjobbjai kapjanak meg, illetve az a személy, aki a békéért tett erőfeszítéseket. A díjat természetesen róla nevezték el. Bizony, ez is egy formája a vezeklésnek.

Ki nem ismeri a Hyppolit, a lakáj című magyar vígjátékot? Mellesleg a második magyar hangosfilmet? Bizony, a Székely István rendezte mozgóképet, amelyben olyan gigászok játszanak, mint Csortos Gyula, Kabos Gyula és Jávor Pál, pont ezen a napon mutatták be, 1931-ben.

Na de nézzük a ma született VIP-eket: Anders Celsius, a Celsius-skála megalkotója (1701), a mi Gábor Áronunk, a székely ágyűöntő és a magyar szabadságharc hőse (1814), Aron Pumnul, a bukovinai román nemzeti mozgalom felélesztője (1818), Chaim Weizmann, Izrael állam első elnöke (1874), Rubik Ernő, a bűvös kocka atyja (1910), Pilinszky János költő (1921), Bruce Lee, a Sárkány (1940), Jimi Hendrix amerikai rockzenész (1942).

És akkor a halálsor: Ada Lovelace, Lord Byron lánya, az első női programozó (1852), ifj. Alexandre Dumas, A kaméliás hölgy írója (1895), Nicolae Iorga román író, politikus (1940), Eugene O’Neill Nobel-díjas drámaíró, az Amerikai Elektra szerzője (1953), Melis György magyar operaénekes (2009), Ken Russell extrém brit filmrendező (2011).

Egy Gábor Áron-idézettel fejezzük be. Meg kell adni, a mesternek volt svádája. Kábé így kell hozzáállni a közösségi ügyekhez. Mondjuk, emigráció helyett.

„Uraim! hallom, hogy a főtiszt urak azt mondják, meg kell hajolnunk az ellenség előtt, mivel nincs munitio, nincs ágyu. Uraim, ha csak ez a baj, ugy én mondom, hogy két hét alatt lesz ágyu, lesz munitio, a mennyi kell.”

Ámen!