Ma van a Transznemű Emlékezés Napja

Az elmúlt évben világszerte 325 transznemű személy vált gyilkosság áldozatává.
Hirdetés
Világszerte november 20-án emlékeznek meg azokról a transznemű személyekről, akik gyilkosság és gyűlölet-bűncselekmények áldozataivá váltak – tájékoztat több hazai LMBTQ-szervezet (köztük a magyar LMBTQ Erdélyben csoport) közös közleménye. 
 
2008 óta vezeti a meggyilkolt transznemű áldozatok statisztikáját a TGEU – Transgender Europe szervezet, azóta 2609 ilyen személyt tartanak nyilván. Az elmúlt évben 325-en vesztették életüket, köztük a román állampolgárságú Laura Ursaru, aki a statisztika szerint az első ismert román transznemű személy, aki gyűlöletből elkövetett gyilkosság áldozata lett. Laura 27 évesen az olaszországi Rómában vesztette életét, amikor gyilkosa rájött nemi identitására.
 
A legtöbb ember nemi identitása megegyezik a biológiai nemével és az okmányaiban szereplő nemével: a férfi testtel rendelkező személyek férfinak érzik magukat, a női testben élők nőnek. A transznemű személyek esetében nincs meg ez az egymásra tevődés a biológiai nemmel. Egy transznemű ember helyzete nem csak annyiról szól, hogy például nőként megszületve utána a férfiruhákat és férfiszerepeket kedveli (vagy fordítva), hanem érzelmi és pszichikai diszkomfortot érez a születésekor meghatározott nemével szemben és azzal szemben, hogy ez alapján azonosítják – tisztázza az ACCEPT, a MozaiQ, a Prisma egyesület, a TRANSform és más LBMTQ-érdekvédő csoport közös közleménye.
 
„A legsérülékenyebb valószínűleg a romániai transznemű közösség. Legtöbb esetben a családok elutasítanak bennünket, iskolában, utcán kigúnyolnak, diszkriminálnak a munkahelyen vagy annak keresése során. Az a nagyon kevés orvosi vagy jogi szakember, aki hajlandó segítséget nyújtani nekünk, olyan rendszerbe ütközik, amely nem tud a létezésünkről, vagy nem ismeri el. Az eljárások hiánya, a nemi identitás terén jól képzett orvosok, jogászok, pszichológusok hiánya is hozzájárul a megkülönböztető, visszaélő, tolakodó, rágalmazó viselkedésekhez. Amelyeknek tragikus következményei lehetnek – ahogy Laura esetében is történt. Ebben a közösségben a legnagyobb a gyűlölet-cselekmények áldozatainak a száma és az öngyilkosság aránya. A hatóságok pedig szemet hunynak” – nyilatkozta Patrick Brăila, az ACCEPT Egyesület transznemű személyek tevékenységeiért felelős koordinátora.
 
 
A transznemű közösség tagjainak jelentős része szeretné elérni a jogi és az orvosi tranzíciót is. Az orvosi tranzíció mindazokat az eljárásokat (hormonkezeléseket, sebészeti beavatkozásokat) foglalja magába, amelyek lehetővé teszik, hogy az adott személy kifejezze valós nemi identitását. Ehhez viszont se a gyógyszerek, se elegendő szakképzett orvos nem áll rendelkezésre Romániában, ahogy megfelelő egészségbiztosítási fedezet sem.
 
Ahogy az egészségügyi, úgy a jogrendszerből is hiányzik egy olyan standardizált eljárás, amely biztosítaná a transznemű ember személyazonosságának jogi elismerését, a személyi szám (CNP) nemet jelölő kódjának megváltoztatását, a nem és a keresztnév megváltoztatását az anyakönyvi iratokban. Jelenleg a transz embereknek be kell perelniük a lakóhelyüknek megfelelő polgármesteri hivatalt, és egy ügyésszel kell akár évekig pereskedniük, hogy bizonyítsák, kik is valójában. 
 
Időnként a törvényszéki döntések nem a bemutatott bizonyítékok – endokrinológusok, pszichiáterek által kiállított orvosi szakvélemények és jelentések, családtagok és az illetőhöz közelállók vallomása – alapján születnek, hanem inkább a bírók előítéletei alapján. Ehhez hozzáadódnak azok a megalázó eljárások, amelynek alávetik a transz embert: szociális ankét a családban, beszélgetések a munkatársakkal, a személy időszakos felügyelete, kiértékelése olyan törvényszéki orvosok által, akik semmilyen szakképzettséggel nem rendelkeznek a nemi identitás területén.
 
A jogi tranzíció jelenlegi gyakorlata megalázó, nehézkes, kiszámíthatatlan és költséges, ami azt jelenti, hogy a transznemű emberek nem tesznek lépéseket személyi irataik megváltoztatásáért. Vagy ha minden erejüket összeszedik, és a rendszer kegyelmére bízzák magukat, elutasító választ kapnak. Így a legtöbb transz embernek nincs olyan személyi okmánya, amely megfelelne a kifejezett nemi identitásának. 
 
A személyi igazolvány és a megjelenés közötti diszkrepancia különféle – akár anyagi –hátrányba sodorja a transzneműeket: nehézségekbe vagy egyenesen diszkriminációba ütköznek a munkavállalás során, a közintézményekben vagy épp a pénzügyi-banki ügyletek során, mivel identitásukat folyamatosan megkérdőjelezik.
 
Hátrányos helyzetüket már tinédzserkorban súlyosbítja családjuk részéről érkező elutasítás, illetve az oktatási rendszerben tapasztalt, legtöbbször erőszakosan kifejezett kirekesztés – áll a transz embereket is segítő szervezetek közleményében, amelyben kiállnak egy mindenki számára kedvező társadalmi változásért: a megfelelő procedúrák kiépítéséért, a transz személyeket érő diszkrimináció megszüntetéséért.
 
Amennyiben többet szeretne megtudni a transz emberek helyzetéről, a magyarországi Transvanilla egyesület honlapján talál bőséges információt, hasznos tanácsokat. 

Hirdetés