A katalóniai elszakadási mozgalom történelmi esélyt jelenthetne Románia számára. Hogy befogja végre a székely autonomisták száját, többek között.
A spanyol válság két irányban hat kedvezően Romániára nézve a 2018-as nagy Centenárium küszöbén.
Először is a kontinens Nyugati részén bekövetkezett meghibásodás megmutatja, milyen nagy az Unió felbomlásának esélye. Ezért arra lehet számítani, hogy a közösség tömb kemény magja erőteljesen támogatni fogja Madridot. De ugyanakkor a Magyarország által Európa középső és kelet európai részén folytatott revizionista/szeparatista politikáknak is nagyobb figyelmet szentel majd. Így aztán, ha helyesen játsszuk ki a kártyáinkat, a barcelonai elszakadáspártiak „veresége” a székelyudvarhelyi szélsőségeseket is elrettenti majd.
A diaszpóra jelenti a másik irányvonalat, mely mentén cselekedni lehetne a katalán válságban. Eddig kudarcot vallottak a román emigránsok hazahozatalára tett kísérletek. Igaz, ezek – projekt vagy finanszírozás szintjén – nem is voltak túl erőteljesek, és a hazai hatóságok sem mutattak nagy érdeklődést. Másrészt egy diaszpóra felől megnyilvánuló nyomásról sem lehet beszélni. A gazdasági és politikai instabilitás elmélyülése Nyugaton lökést adhatna a hazatérésének, persze akkor, ha Románia is elvégzi a házi feladatait.
Míg a Brexit esetében még van idő, Puigdemont esetében a helyzet gyorsan romlik. Madrid gazdasági háborút folytat Barcelona ellen, ennek pedig azok az iparágak az áldozatai, ahol több ezer román dolgozik. Az idegenforgalmi tevékenység máris 15 százalékkal csökkent a válság kezdete óta, az építőipar pedig több okból is leáll majd (a kiszámíthatóság hiánya, vámakadályok, több ezer cég áttelepedése, fizetésképtelenség, miután a spanyolok követelni fogják a központi kormánnyal szemben adósság visszafizetését és így tovább).
A barcelonai románok hazahozatalára irányuló program lehetne annak a nemzeti projektnek a kezdete, aminek 2007 után híján vagyunk. Az Európában szétszóródott románok újraegyesítése 2018-ban ugyanolyan fontos, mint amilyen a területek egyesítése volt 1918-ban. A sorozatos gazdasági és politikai válságok által az ország elhagyására kényszerített románok visszaszerzéséhez elsősorban az itthoni fronton kell egységesnek lenni.
Azonban egy román-román háború közepette elképzelhetetlen a kormány rendelkezésére álló politikai tőke és források felhasználása, rendkívüli pénzügyi támogatás megszerzése Brüsszeltől, az Elnöki Hivatal és az Egyház (Román Ortodox Egyház – a szerk.) szimbolikus tőkéjének felhasználása, a politikai kiegyezés, melynek révén az adminisztráció azonnal alkalmazandó sokklépésekkel elmozdítható a holtpontról.
Ha idehaza sikerül tűzszünetet kötni, akkor nem jelentenének gondot a technikai megoldások. Volt fejlesztési miniszterként és a (sajnos, tervezési szakaszban leállított) közigazgatási reform szerzőjeként Liviu Dragnea tudja, hogy van szaktudás egy barcelonai románok hazahozataláról szóló terv gyors összeállításához. A Statisztikai Hivatalnak kitűnő az együttműködése a spanyolországi társszervvel, mely pontos adatokkal rendelkezik a válságba került térségben tartózkodó románok kilétéről. Brüsszel segítségével előteremthetők a szükséges források (adómentességtől az alkalmazó cégeknek nyújtott támogatásokig). Ezekből az infrastruktúra-projektek is finanszírozhatók lennének, amelyek aztán felszívnák a Spanyolországból hazatérő román építőipari munkásokat.
Klaus Iohannis elnök, mint mondtam, rendelkezik azzal a bizalmi tőkével, mely lehetővé tenné számára az elköteleződést egy ilyenfajta országterv iránt. Ki fogja megtenni az első lépést egy ilyenfajta, ma még lehetetlennek tűnő együttműködés felé?
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
A Brassó Megyei Tanács elnökéből lett miniszterelnök-jelölt, Adrian Veștea több mint három évtizede tagja a PNL-nek, önkormányzati vezetőként és miniszterként is jelentős politikai tapasztalatot szerzett.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Egy 22 éves fiatalember életét vesztette vasárnap a Tordai-hasadékban, miután lezuhant a via ferrata útvonalról.
Valóságos kommentcunamit indított el Nicușor Dan államfő vasárnapi döntése, amellyel Eugen Tomac helyett Adrian Veșteát jelölte miniszterelnöknek. A Facebookon megjelent hozzászólások alapján a felháborodás elsősorban a jobboldali szavazók körében erős.
Hetek óta üzenget Hargita Megye Tanácsának korábbi elnöke utódjának, hétfőn azonban látványosan egymásnak esett Hargita Megye Tanácsának ülésén Bíró Barna Botond és Borboly Csaba a homoródfürdői ifjúsági tábor ügyében.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.