A katalóniai elszakadási mozgalom történelmi esélyt jelenthetne Románia számára. Hogy befogja végre a székely autonomisták száját, többek között.
A spanyol válság két irányban hat kedvezően Romániára nézve a 2018-as nagy Centenárium küszöbén.
Először is a kontinens Nyugati részén bekövetkezett meghibásodás megmutatja, milyen nagy az Unió felbomlásának esélye. Ezért arra lehet számítani, hogy a közösség tömb kemény magja erőteljesen támogatni fogja Madridot. De ugyanakkor a Magyarország által Európa középső és kelet európai részén folytatott revizionista/szeparatista politikáknak is nagyobb figyelmet szentel majd. Így aztán, ha helyesen játsszuk ki a kártyáinkat, a barcelonai elszakadáspártiak „veresége” a székelyudvarhelyi szélsőségeseket is elrettenti majd.
A diaszpóra jelenti a másik irányvonalat, mely mentén cselekedni lehetne a katalán válságban. Eddig kudarcot vallottak a román emigránsok hazahozatalára tett kísérletek. Igaz, ezek – projekt vagy finanszírozás szintjén – nem is voltak túl erőteljesek, és a hazai hatóságok sem mutattak nagy érdeklődést. Másrészt egy diaszpóra felől megnyilvánuló nyomásról sem lehet beszélni. A gazdasági és politikai instabilitás elmélyülése Nyugaton lökést adhatna a hazatérésének, persze akkor, ha Románia is elvégzi a házi feladatait.
Míg a Brexit esetében még van idő, Puigdemont esetében a helyzet gyorsan romlik. Madrid gazdasági háborút folytat Barcelona ellen, ennek pedig azok az iparágak az áldozatai, ahol több ezer román dolgozik. Az idegenforgalmi tevékenység máris 15 százalékkal csökkent a válság kezdete óta, az építőipar pedig több okból is leáll majd (a kiszámíthatóság hiánya, vámakadályok, több ezer cég áttelepedése, fizetésképtelenség, miután a spanyolok követelni fogják a központi kormánnyal szemben adósság visszafizetését és így tovább).
A barcelonai románok hazahozatalára irányuló program lehetne annak a nemzeti projektnek a kezdete, aminek 2007 után híján vagyunk. Az Európában szétszóródott románok újraegyesítése 2018-ban ugyanolyan fontos, mint amilyen a területek egyesítése volt 1918-ban. A sorozatos gazdasági és politikai válságok által az ország elhagyására kényszerített románok visszaszerzéséhez elsősorban az itthoni fronton kell egységesnek lenni.
Azonban egy román-román háború közepette elképzelhetetlen a kormány rendelkezésére álló politikai tőke és források felhasználása, rendkívüli pénzügyi támogatás megszerzése Brüsszeltől, az Elnöki Hivatal és az Egyház (Román Ortodox Egyház – a szerk.) szimbolikus tőkéjének felhasználása, a politikai kiegyezés, melynek révén az adminisztráció azonnal alkalmazandó sokklépésekkel elmozdítható a holtpontról.
Ha idehaza sikerül tűzszünetet kötni, akkor nem jelentenének gondot a technikai megoldások. Volt fejlesztési miniszterként és a (sajnos, tervezési szakaszban leállított) közigazgatási reform szerzőjeként Liviu Dragnea tudja, hogy van szaktudás egy barcelonai románok hazahozataláról szóló terv gyors összeállításához. A Statisztikai Hivatalnak kitűnő az együttműködése a spanyolországi társszervvel, mely pontos adatokkal rendelkezik a válságba került térségben tartózkodó románok kilétéről. Brüsszel segítségével előteremthetők a szükséges források (adómentességtől az alkalmazó cégeknek nyújtott támogatásokig). Ezekből az infrastruktúra-projektek is finanszírozhatók lennének, amelyek aztán felszívnák a Spanyolországból hazatérő román építőipari munkásokat.
Klaus Iohannis elnök, mint mondtam, rendelkezik azzal a bizalmi tőkével, mely lehetővé tenné számára az elköteleződést egy ilyenfajta országterv iránt. Ki fogja megtenni az első lépést egy ilyenfajta, ma még lehetetlennek tűnő együttműködés felé?
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
Országszerte spontán munkabeszüntetést robbantottak ki hétfőn az adóhatóság, a nyugdíjpénztár, a munkaerő-közvetítő és a szociális kifizetési ügynökség alkalmazottai a kormány által tervezett, a közszféra dolgozóit érintő megszorító intézkedések miatt.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Az egészségügyi minisztérium sürgősségi rendeletet készít elő, amelyik lehetővé tenné az állami intézményeknél alkalmazott orvosok munkaszerződésének felbontását, ha munkaidejükben a magánegészségügyben dolgoznak.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.