Katalónia: középkori felaprózódás, vagy visszatérés a nemzetállamhoz

Egy hír sokszor bonyolultabb dolgokat rejt, mint amiről a címe árulkodik.

Az, aki vasárnap a flamand VTM televíziónak azt sugallta, hogy Belgium politikai menedékjogot adhat Carles Puigdemont katalán vezetőnek, nem „Belgium”, ahogy azt több hírügynökség állította, hanem a bevándorlásügyi államtitkár, az ultranacionalista és szeparatista flamand párt, az N-VA (Nieuw-Vlaamse Alliantie) tagja, Theo Francken volt.

Egy egzaltált, nagyon kemény flamand ultranacionalistáról van szó, aki az N-VA-t és polgármesterként Antwerpent (Anvers) vezető Bart De Wever jobbkeze is.

Belgium kormányfője, Charles Michel azonnal reagált és egy hírügynökségeknek elküldött közleményében szó szerint arra szólította fel az illetőt, hogy ne „öntsön olajat a tűzre” („ne pas jeter d’huile sur le feu”).

Belgium kormányfője kijelentette, hogy „nincs napirenden” menedékjog nyújtása a katalán politikai vezetőnek, aki – különben – nem is kért ilyesmit.

Tehát nem „Belgium” nyilatkozta ezt, hanem egy vitatott államtitkára a kormánykoalíciónak, aki egy szintén független Flandriáról álmodozó, szeparatista flamand párt tagja.

Az utóbbi időben mindenféle lelkendező üzeneteket láthatunk: Katalónia független!... Európa felaprózódása kezd egyre jobban a középkori és reneszánszkori városállamok közötti háborúkra hasonlítani… Nemcsak a Genova és Velence közötti, a földközi-tengeri szigetek ellenőrzéséért folytatott, néha katonai örök versengés, de az a traumatikus esemény is, melynek során a szomszédos Hollandia 1585-ben elzárta a flamand Antwerpen (Anvers) kikötőt a tengertől.

Antwerpen Hollandia általi elzárása a tengertől romba döntötte a várost és évszázadokra elhúzódó mély ellenségeskedéshez vezetett Flandria és Hollandia között. Belgium nemzeti napja (július 21.) a holland iga alóli felszabadulást jelképezi.

Néhány katalán abszurd, kisebbségi, egyoldalú függetlenségi nyilatkozatával hirtelen

újra a városállamocskák korszakának közepén találjuk magunkat,

ahol Bruges Ganddel, Pádua pedig Modenával háborúzott.

Katalónia autonóm spanyol és európai régióként a függetlenség összes előnyével rendelkezett: a katalán hivatalos nyelv (a spanyol mellett), önkormányzat, adó- és járulékszedés, saját rendőrség, euró.

Egy illegális és kisebbségi népszavazást siettető politikusokból álló csoport függetlenségi nyilatkozatával a régió kizárja magát Európából és elveszti az EU-hoz tartozás összes előnyét, a Schengen-övezeten belüli szabad közlekedési jogtól az euróig (Katalóniának nincs központi bankja, a katalánok nem rendelkeznek saját útlevéllel).

Putyin most dörzsölgeti a markát, egy csomó kelet-európai felelőtlen pedig, főleg Romániában, egy mélységesen káros, opportunista politikai katasztrófának tapsol, mely hamarosan őket is könnyen elérheti.

Azokról van szó, akik nem fogják fel például, hogy

Románia hipotetikus egyesülése Moldovával automatikusan Székelyföld autonómiáját jelentené,

hiszen nem egyesülhetsz Moldovával úgy, hogy közben megtartod a gagauzok vagy Transznisztria autonómiáját és nem adod azt meg a székelyeknek is.

Röviden, totális káosz van egyes romantikusok elméjében, akik Katalónia függetlenségének tapsolnak, de még mindig az „egységes és oszthatatlan” román államról álmodoznak.

Nem fogunk meglepődni, amikor felfedezzük, hogy az Európát ily módon lángba borító heves ultranacionalisták valójában titkos számlákkal rendelkeznek a szomszédos adóparadicsomban, Andorrában, az EU-jogon kívül álló országocskában és hogy valójában a madridi adóellenőrzések közeledtétől tartottak.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.