A Románia által a nemzeti-kommunista elszigetelődés és a kedélyek posztceauşiszta-funarióta felkorbácsolása után aláírt nemzetközi és kétoldalú szerződések nemcsak az anyanyelv közigazgatási, oktatási, egészségügyi rendszeren belüli, egyházi és gazdasági életben történő használatát teszik lehetővé, illetve szabályozzák, hanem saját jelképek (zászlók) megjelenítését, területi autonómiák létrehozását, az állam etnikai kisebbségek gyarmatosításától és a közigazgatási-területi egységek határának a nemzeti kisebbségek rovására történő módosításától való tartózkodását is.

Egyértelműen nagy előrelépés, hogy 2017-ben már nem kerül sor pogromra

és halottakkal, sebesültekkel, üldözött és külföldre szökött személyekkel járó utcai harcokra, mint 1990 márciusában Tg. Mureş/Marosvásárhely városában.

Ennek ellenére: az a tény, hogy 2017-ben még mindig léteznek a nagyon népszerű és maximális médiamegjelenésű politikusokból, kormánymegbízottakból, katonákból, SRI-sekből (Román Hírszerző Szolgálat – a szerk.), újságírókból, bloggerekből, egyházi vezetőkből, akadémikusokból, szurkolókból álló működőképes és (hiper)aktív diverziós-uszító hálózatok (ld. az „udvarhelyi Kaufland” diverziót), azt mutatja, hogy a tudatlanságból és a nacionalisták által elhintett ellenségességből táplálkozó kollektív agresszivitás még mindig ott leselkedik az „európai” Románia felszíne alatt, melyet kiélezett helyzetben újra mozgósítani lehet

az állam által a magyarok ellen irányított erőszakos konfliktusok kiváltása érdekében.

Azt hiszem, sokakban felmerül a kérdés, hogy Románia nagyon sok területen előrehalad, egy helyben topog vagy tolatásba „kapcsolt”…

Nem szaporítom a szót – ezekről a témákról már többször írtam: jelenleg kipipálhatjuk, hogy Romániában törvényesek az iskolákra, az oktatásra, az ingatlan-visszaszolgáltatásokra, a közigazgatási nyelvhasználatra, a kétnyelvű táblák elhelyezésére vonatkozó követelések. Ebből a megállapításból kiindulva – éppenséggel az ezekkel kapcsolatos múltbéli román nacionalista hisztériák alapján – levonhatjuk a következtetést, hogy a magyarellenes uszításra szisztematikusan felhasznált utolsó két nagy témával, a székely zászló hivatalos kitűzésével és a területi autonómiával kapcsolatosan is alaptalan [a hangulatkeltés] (az eredeti szöveg félreérthető – a szerk.), mert esetleg teljesen törvényes és jogos követelésekről van szó. Még csak nem is történelmi érveket fogok felsorakoztatni, abban az értelemben, hogy az erdélyi/moldvai magyarok jogai még magánál Romániánál és Erdély Romániához tartozásánál is régebbiek, tekintettel arra, hogy a magyarok – a románokhoz, németekhez, romákhoz, szlávokhoz, zsidókhoz és a többiekhez hasonlóan –

a régió őshonos és konstitutív etnikai csoportját alkotják.

Csak az Európa Tanács Diszkriminációellenes Bizottsága (ECRI) egyik Romániára vonatkozó jelentésére hivatkozom majd, mely ugyan nem túl „fresh” – 2014-es –, mégi maximálisan időszerű. Annak 170. pontjában a következő ajánlás szerepel a székely zászló, vagy hasonló heraldikai jelképek nyilvános/hivatalos kontextusban való megjelenítéséről: „ECRI also recommends that the authorities ensure that the principle of equal treatment is applied as concerns the display and use of national and regional symbols and to remedy any breach thereof.” (A bizottság továbbá ajánlja az egyenlő bánásmód hatóságok általi alkalmazását a nemzeti és regionális jelképek használata esetén, továbbá bármely ebből származó konfliktus megoldását – a szerk.)

Ráadásként az EBESZ nemzeti kisebbségekért felelős főmegbízottjának 2012-es ajánlásából is idézek: „A zászlók és jelképek helyi kormányzati épületeken, vagy más közintézményeken belüli, vagy kívüli megjelenítése olyan vitatott cselekmény, mely feszültségeket kelthet. Az Államoknak ilyen helyzetekben számításba kellene venniük a kérdéses megjelenítésnek a befogadás és jó kormányzás elvei alapján történő szabályozását, egyensúlyt teremtve a társadalom összes csoportjának elfogadható érdekei között.” (Forrás: Az eltérő társadalmak integrálására vonatkozó irányvonalak-Ljubljana, 69. oldal, 50. pont).

Az idézetek magukért beszélnek. Ami pedig az autonómia – még a területit is beleértve – nemzeti/egységes államokon belüli törvényességét és kedvező hatásait illeti, erről nemrég itt (magyarul itt – a szerk.) és itt írtam. (Tekintettel arra, hogy az autonómiát olyan fórumok javasolják, mint az ENSZ, az EBESZ és az ET – ez jó jel). Tanulság: A romániai magyarok összes fő követelése – ahogy azokat e közösség képviselői megfogalmazták – törvényesek és jogosak. Ebből logikusan következik, hogy az ezeket a követeléseket megfogalmazók és támogatók nem „radikálisak”, vagy „szélsőségesek”.

Most, hogy tisztáztuk ezeket a romániai nacionalista mitológia által annyira „vitatottnak” mondott aspektusokat, természetes módon merül fel a kérdés: ha az anyanyelv közigazgatási használata, a regionális zászlók és a területi autonómiák törvényesek, sőt hasznosak is egy ország – és nemcsak a nemzeti kisebbség – számára, akkor

miért ápolják még a posztkommunista Romániában is a „veszélyes magyar” mítoszát –

méghozzá éppen ezekből a… törvényes követelésekből kiindulva? A választ akkor sejthetjük, vagy tudhatjuk meg, ha végig merünk menni a logikai szálon: azért, hogy továbbra is a végtelenségig meglopjanak és megalázzanak benneteket/minket azok a (zömmel román és néhány magyar segítségét élvező) kleptokraták és szekusok, akik még a kommunizmus idejében ültek a nyakunkba és 1989 után sem szálltak le rólunk – és akik hamis és riadalmat keltő témák felé terelik el a többségi lakosság figyelmét. Mindezekből egy újabb tanulság következik, nevezetesen az, hogy a korrupció elleni és a jogállamiságért folyó harc érdekében többé NEM szabad elkerülni/elhallgatni a kisebbségi/magyar ügyeket/témákat, hanem ellenkezőleg, fel kell vetni, érvekkel kell alátámasztani, meg kell oldani a törvényeknek és a nemzetközi szinten keletkezett követendő gyakorlatoknak és ajánlásoknak megfelelően.

Tehát ahelyett, hogy – még a civil társadalomban is – azt a képmutató és diverziós mottót hangoztatnák, hogy „Most nem megfelelő a helyzet, mert csak a nacionalisták/PSD-sek malmára hajtanánk a vizet az etnikumok közötti kapcsolatokra vonatkozó témák felvetésével!”,

lépjünk ki végre a nacionalista hazugságnak abból a buborékjából,

ahol maguk a társadalom valamennyi szférájában jelenlévő intézményesült nacionalisták tartottak minket és végre – éretten és becsületesen – legyünk nyitottak a banális igazságra, nevezetesen arra, hogy egy olyan őshonos etnikai csoport fő követelései, mint amilyenek az erdélyi/moldvai magyarok, tökéletesen jogosak és törvényesek – és szükségesek ennek az etnikai csoportnak a túléléséhez! Ezen kívül az is következik mindezekből, hogy mind a korrupcióellenes/demokráciapárti harcnak, mind az etnikai kisebbségek jogaiért folyó küzdelemnek azonos a kiindulási pontja: a jogállamiság, a törvényesség, a polgáriság és a legjobb értelemben vett európaiság. A kisebbségi ügyek alapvető módon polgári és jogi kérdések – semmiképpen sem történetírási vagy propagandisztikus-ideologikusak, ahogy azt az erdélyi téma számos kisajátítója és trollja még mindig hangoztatja.

Végül az következik, hogy a románok szerepvállalása a magyarok (és nemcsak a magyarok) jogaival kapcsolatos ügyekben Romániában növelni fogja a korrupcióellenes, PSD-ellenes (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) polgári mozgalom erejét – amely

magával hozza a magyarok szolidarizálását a románokkal.

Az etnikumok és fajták közötti szolidaritás az AEÁ-ban már a 60-as években működött – bizarr, hogy a XXI. századi Romániában ez még egyfajta tabutéma, mint a mesében. És a közösségek közötti szolidaritás egyik – nagyon is kedvező – mellékhatásaként az RMDSZ Verestóyhoz hasonló kleptokratáitól és dinoszauruszaitól is megszabadulunk majd, vagy azoktól a toxikus névtelenektől, akik szemrebbenés nélkül megszavazzák a közpénzből lopást a helyi tanácsokban, vagy a korrupcióellenességet felszámoló törvényeket a parlamentben. És ezt anélkül teszik, hogy a szavazók bármikor is ezt hallhatták volna tőlük: „A székely zászló hivatalos kitűzése és a regionális autonómiák létrehozása Romániában törvényes/alkotmányos!”).

Az alcímeket a szerkesztőség adta.