Iohannis, az antiromán

Az akadémikusok román néphez és az állam alapvető intézményeihez intézett, idén februárban közzétett közismert felhívását Cotroceni (értsd, Klaus Iohannis államelnök – a szerk.) kimondott kérésére távolították el a Román Akadémia honlapjáról.

A hihetetlen és minősíthetetlen gesztus a gyászos kommunista korszakra emlékeztet bennünket,

amikor még az ország tudományának és művészetének a legreprezentatívabb fórumát is a diktátor páros uradalmának tekintették.

Ez pénteken derült ki a Román Akadémia Közgyűlése alkalmából, amikor – bár a téma nem szerepelt a napirenden – a teremből egyesek magyarázatot követeltek az elnökségtől arra, hogy nem sokkal a nyilvánosságra hozása után a felhívást eltávolították a honlapról, miközben eredetileg 84 illusztris személyiség írta alá.

Az ad hoc kialakult vitából kiemelkedtek Daniel Dăianu és Răzvan Theodorescu felszólalásai. Az előbbi a széplelkű véleményeket hangoztató régi harcos magabiztosságával bírálta a dokumentumot, az utca diktatúrája hívének szerepét öltve magára, nem pedig azét, aki számára a ráció, a józanság, a nemzet és az ország sorsa iránti felelősség élvez elsőbbséget, bebizonyítva, hogy semmilyen kötődése sincs kollégái megfelelően alátámasztott és tudományosan bizonyított riadójeléhez. A második a klasszikus opportunista stílusában beszélt félre, azzal kezdve, hogy nyilvánosságra hozásakor nem írta volna alá a Felhívást, és azzal fejezve be, hogy ma már megtenné.

Minthogy az elnökségben valaki azt mondta, hogy „nem tudott semmit a Felhívásról”, ezt azonnal megcáfolták azzal a kijelentéssel, hogy a dokumentumot „az Akadémia Elnöksége hat tagjából négy aláírta”. Az Akadémia elnöke, Ionel Valentin Vlad akadémikus sarokba szorítva azt mondta a teremben ülő kollégáinak, hogy

kimondottan Románia elnökének kérésére távolította el a Felhívást az intézmény honlapjáról,

melyet egyik tanácsosa közvetített neki, ami – természetesen – felháborodást váltott ki a teremben, hiszen 2017 elején történt az eset, márpedig erre sohasem került sor az Akadémia 1990 utáni történelmében. Ez csak a kommunista korszakban eshetett meg, amikor az intézménytől és nevétől függetlenül a párt diktatúrán keresztül kifejezett vezető szerepe érvényesült!

A fentiekből kiindulva két megjegyzés elkerülhetetlen. Az első: reméljük, hogy ezentúl nem leszünk tanúi Cotroceni követelőző és büntető viselkedésének, amelynek teljesen szerencsétlen következményei lennének az Akadémiára nézve. A második abból indul ki, hogy külpolitikai téren Romániát Magyarország alaptalanul felfújt ürügyekkel csuklóztatja, Ukrajna pedig semmibe veszi a kisebbségeket, a románt is beleértve, ami kiemeli a Felhívás rendkívül időszerű jellegét.

Következésképpen felmerül bennünk a kérdés:

kinek a kérésére és nyomására reagált Klaus Iohannis elnök, amikor ceauşiszta stílusban beavatkozott az Akadémia életébe?

Ismer hasonló lengyelországi, csehországi, magyarországi, szlovákiai vagy bulgáriai esetet, hogy csak Kelet-Európáról beszéljünk, ahol a kommunista múlt esetleges feltámadása akár hihető is lehetne?

Miért zavarta Iohannis elnököt, hogy a Felhívás aláírói „aggódnak az utóbbi évtizedek belpolitikai és nemzetközi fejleményei kapcsán, melyeket Románia identitásának, szuverenitásának és nemzeti egységének erodálására tett folyamatos és riasztó kísérletek jellemeznek, sok olyan akcióval, melyek a kiegyenlítő globalizmus vagy egy túlzásba vitt «politikai korrektség» jegyében zajlanak, de sok más olyan cselekedet formájában is, melyek közvetlenül a román állam és nép ellen irányulnak (a történelem tendenciózus, hiányos vagy éppenséggel misztifikáló átírása, a nemzeti jelképek befeketítése, az alapvető értékek és intézmények aláásása, a jövő elszabotálása, az utánunk következő nemzedékek megrövidítése a termőföld, a talaj és az altalaj forrásainak eladásával, masszív erdőirtásokkal, a gazdasági egységek elidegenítésével vagy csődbe vitelével, az oktatás és az egészségügyi rendszer lerontásával, az állam és a társadalom összes alrendszerének túlzott átpolitizálásával, aminek a szakmaiság eltűnése, az értékek zavara, a korrupció, a hatékonyság hiánya, bizonyos társadalmi feszültségek megjelenése a következménye)”, továbbá az, hogy

a 84 akadémikust „különösképpen a Románia «regionalizálására» vagy autonóm enklávék etnikai alapokon történő létrehozása aggasztja,

melyek ellentétesek Románia Alkotmányával és az európai integrációs tendenciákkal, valamint gazdasági, társadalmi és e térség életminősége szempontjából teljesen kontraproduktívak”?

Mi zavarta annyira Románia elnökét, hogy a Felhívás eltávolítását kérje az Akadémia honlapjáról, aki 2015 májusában, a második világháború végének 70. évfordulóján sem Bukarestben, sem Marosorbón nem koszorúzott, ahol több ezer román katona halt meg a nácikkal folytatott harcokban, de Nagykárolyban, a hitlerista csizma alól felszabadított utolsó román városban sem? Ugyanarról a Iohannisról van szó, aki ezzel szemben elment Lengyelországba, ahol megkoszorúzta a hitlerista hordákkal folytatott harcokban elhunyt lengyel katonák emlékművét.

Miért zavarták Klaus Iohannist azok a természetes aggodalmak, melyeket a nemzeti identitás ügyével való együttvibrálás és elkötelezettség rendkívüli dokumentumában, a 84 akadémikus Felhívásában fejeztek ki, aki Rómába, Madridba,vagy Berlinbe érkezve nagyon keresi az itt élő románok kezeit, hogy megszorongathassa azokat, de Kijevbe látogatva még egy órát sem volt képes arra szánni, hogy

találkozzon az annyira elnyomott és szörnyűséges asszimilációnak alávetett román kisebbség képviselőivel?

Ennek egyszerű a magyarázata: a diaszpórában élők feltételezhetően rá szavaznak, míg az ukrajnai románok elhanyagolható mennyiséget jelentenek számára. Az biztos, hogy az ukrajnai hatóságok számára ez utóbbi elem is számított, amikor betiltották a kisebbségek nyelvén, többek között románul is folyó oktatást.

Cotroceni ma a következőket jelenti: a román tudomány és művelődés legreprezentatívabb fóruma, a Román Akadémia státuszának semmibe vétele; a legutóbbi háborúban elesett több százezer román katona áldozatának figyelmen kívül hagyása; az ukrajnai románok közösségeinek felelőtlen magukra hagyása.

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.