Véget ért a csoportkör a 40. férfi kosárlabda Európa-bajnokságon, ezzel együtt Helsinki és Tel-Aviv mellett Kolozsvár is átadta végleg a stafétát Isztambulnak. De az elmúlt egy hétben megmutatta, hogy képes megfelelni az egyik legigényesebb nemzetközi sportszövetség elvárásainak. A FIBA jóval szigorúbb feltételeket támasztott, mint tavasszal a tornászok európai szövetsége, és jobban számon is kérte azokat.
A szervezőcsapat azonban, bár az utolsó napon már több tagján is felfedezhetőek voltak a végkimerültség jelei, jól teljesített. A munka dandárját a Kolozsvári U-BT és a Nagyváradi VSK emberei vitték, a bukaresti szövetség (FRB) képviselőinek többsége inkább csak reprezentált, tisztelet a kivételnek. Az igazi profik azonban a FIBA szerződéses külföldi partnerei voltak, olimpiát, világbajnokságokat megjárt külföldi szakemberek.
Olvasson még:
Kuti Nándor
A hivatalos értékelésre még várni kell (jellemző, hogy a FRB majd Bukarestben tart erről hivatalos sajtótájékoztatót), de ha valamivel elégedetlenek lehetnek a szervezők, az a nézőszám, elsősorban a román válogatott meccsein. Mert a semleges meccsek a többi helyszínen sem vonzottak 2000 embernél többet (a negatív rekord a belga–brit meccs 322 nézője Isztambulban), viszont a házigazdák rendre telt ház előtt játszottak: a finneket 11-12 ezren, a törököket 8-10 ezren buzdították. Románia viszont 2260 nézővel indított a csehek ellen, innen jutott el a magyarok elleni 9121-ig, hogy aztán a zárónapon visszaessen 3419-re. A FRB ismét megbukott marketingből, ugyanakkor a potenciális közönség nagy része sem érti meg, hogy Pau Gasol vagy Hanga Ádám produkciójáért fizetni kell és érdemes is. Az 50 vagy 100 lejes jegyek ilyen szintű világsztárok játékáért nem nagy ár.
A hangulat, a szurkolás 14 meccsen abszolút európai volt, gond nélkül ülhettek egymás mellett még a horvát és montenegrói drukkerek is, aztán jött a román–magyar, és pár száz turbónacionalista szájhős (akiknek a többi találkozón nyoma sem) mindent megtett, hogy ellopja a show-t. Arra azért kíváncsi lennék, hogy ugyanezek az emberek egy budapesti Eb esetén el mernének-e utazni idegenben is így „szurkolni” a román válogatottnak? És azt vajon észrevették, amikor Török Rolland minden kosara után rámutatott a nevére a mezén?
Pau Gasol
A magyarok ugyanis megtették, éppen ezért az ő meccseik voltak a leghangulatosabbak, szinte hazai pályán játszott Sztojan Ivkovics csapata. A szövetségi kapitány az utolsó meccs után percekig hálálkodott Kolozsvárnak és a szervezőknek a fogadtatásért. Könnyű neki, nem tud románul… És közben remek kosárlabdát is játszott a csapata, a csehek és a románok legyőzésével még a továbbjutás is meglett, az olimpiai ezüstérmes Szerbia elleni vasárnapi nyolcaddöntő pedig már ajándék lesz a magyar válogatott számára. Mint ahogy ajándék volt az utolsó csoportmeccs is a címvédő spanyolok ellen, amelyen Pau Gasol egy első félidei laza triplával átvette a vezetést az Európa-bajnokságok legjobb pontszerzőinek listáján: a katalán klasszis immár 1111 pontnál jár, megelőzve a francia Tony Parkert (1104), akivel amúgy csapattársak a San Antonio Spursben.
Meglepetésre egy rekord a román válogatottnak is jutott: Andrei Mandache tripla-duplát (14 pont, 10 lepattanó, 12 gólpassz) ért el Montenegró ellen. Az Eb-k történetében korábban csak egyetlen játékosnak jött még össze ez a statisztikai bravúr, a horvát legenda Toni Kukoc 1993-ban a finnek ellen szerzett 27 pontot, 12 lepattanót és 11 asszisztot.
A román csapat meccset ugyan nem nyert az Eb-n, de azzal, hogy 30 év után egyáltalán visszatért a nagy nemzetközi tornák vérkeringésében, sokat profitálhat. Nem véletlenül mondta Kuti Nándor, aki 20 évesen volt a csapat legjobb pontszerzője Montenegró ellen, hogy az ő generációjuknak kell átvenni a stafétát, és pár éven belül a csapat húzóembereivé válni. Ha csak ebben segített őket ez az Eb, már megérte megrendezni.
Andrei Mandache
Tömény sportélmény volt ez a kolozsvári kosárhét, amely teljesen beszippantott és kiragadott erre az időre a világ egyéb történései közül. A Gasol-tesókat, Ricky Rubiót, Nikola Vucsevicset vagy Bojan Bogdanovicsot (számomra a csoport legjobb játékosa) ötször is élőben látni felejthetetlen volt, Hanga Ádámék produkciója pedig szívet melengető volt. Joggal szólt már a spanyolok elleni meccs előtt a „Szép volt fiúk!”. És kissé lehangoló volt látni, ahogy alig tíz perccel a Románia–Montenegró meccs után a technikusok máris nekiláttak a palánkok leszerelésének, a kábelek feltekeréséhez, a csomagolásnak. Mert miközben a játékosok még nyilatkoztak, már tudatosult bennünk, hogy Kolozsvár számára éppen véget ért egy világszintű sportesemény.
Pontszerzők: Bogdanovic 25 (4×3), Saric 18, Buva 13, Ukic 12 (2×3), Kruslin 11 (2×3), Bender 10 (2×3), Ramljak 7 (1×3), Simon 6 (1×3), Popovic 3 (1×3), Planicic 2, illetve Auda 19 (1×3), Hruban 15 (3×3), Palyza 12 (3×3), Svrdlik 10, Sirina 6 (2×3), Peterka 3 (1×3), Kriz 2, Satoransky 2.
Pontszerzők: Ferencz 17 (5×3), Vojvoda 10 (2×3), Perl 9 (1×3), Tóth 7 (1×3), Eilingsfeld 5 (1×3), Wittmann 5 (1×3), Allen 5 (1×3), Keller 3, Ruják 3 (1×3), illetve Pau Gasol 20 (1×3), Rodríguez 15 (4×3), Willy Hernangómez 15, Marc Gasol 10, Juancho Hernangómez 8, Rubio 6 (2×3), San Emeterio 5 (1×3), Navarro 3 (1×3), Oriola 3 (1×3), Sastre 2.
Pontszerzők: Djurisics 14 (2×3), Radoncsics 13 (1×3), Dubljevics 13 (1×3), Vucsevics 11 (1×3), Vranjes 10 (3×3), Pavlicsevics 9 (2×3), Barovics 6, Ivanovics 5 (1×3), Mihajlovics 5 (1×3), illetve Kuti 18 (2×3), Mandache 14 (2×3), Baciu 11 (1×3), Török 10 (2×3), Nicoara 6, Paliciuc 6, Nicolescu 2, Cate 2.
Fotók: Manases Sándor