A viperafészek!

Főleg Ioan Selejan Őszentsége, Hargita és Kovászna „Hegyek Jánosának” is nevezett érsekének, jelenlegi bánsági metropolitának, a harcos, haza-, nemzet-, ősihit- és Trikolór-szerető embernek a távozása óta (akit a Maroshévíz melletti mogláni kolostorban egyszer jobbkezében a kereszttel, a balban pedig a hajdani fejedelmi karddal láttam) évről évre növekvő aggodalommal látjuk, hogyan

gyülekeznek az egyre súlyosabb, egyre feketébb és fenyegetőbb autonomista fellegek

a Románia szívében egyesek képzeletében már létező „Kígyók-szigete” felett. (A fordítás igyekszik hű maradni az eredeti szöveghez, ami a hibákat, a téves vagy egyszerűen nem létező idézeteket illeti, csak a magyar „szereplők” nevének teljesen kaotikus és helytelen írásmódját állítottuk helyre a könnyebb olvashatóság érdekében – a szerk.)

Miközben időben egyre közelebb kerülünk a Nagy Egyesülés és Nagy-Románia megvalósításának Centenáriumához, Hargitában és Kovásznában csak békéről, csak a románok által óhajtott nyugalomról nem lehet már szó. A Budapest által kitervelt, az úgynevezett Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó románellenes forgatókönyvek, a Román Állam ellenségeinek követelt, kiváltságokkal és elképzelhetetlen többletjogokkal összetévesztett aberráns jogok kezdték elhomályosítani egy olyan élet normalitását Romániának abban a részében, ahogy a dolgok ott már 1989 decembere óta történnek, amikor a románokat elkergették országuk egyik területéről. Mindenki látja, csak a kancsal, áruló, vak vezetőink nem látják, hogy mi történik arrafelé a románok ellen, ez ellen az ország ellen, mely – megengedhetetlen módon – eltűri egy arrogáns, kötekedő és zajos kisebbség ellenséges megnyilvánulásait, mely

szét kívánja tépni, le akarja rombolni az 1918. december 1-én létrehozott Romániát, hogy azt föderációvá alakítsa,

teljes mértékben semmibe véve az Alkotmány – egy ország Alaptörvényének 1. cikkelyét: „Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam”, az 5. cikkelyében rögzítve: „Romániában az Alkotmány, annak és a törvények szupremáciájának tiszteletben tartása kötelező”. Tehát az Alkotmány, az ország törvényeinek kötelező tiszteletben tartásáról van szó!

Csakhogy ezt nem akarják elismerni azok, akik – nem véletlenül – tagadták meg Románia Alkotmányának aláírását. Akkor azonnal meg kellett volna szavazni egy sürgősséggel benyújtott törvényt, melynek értelmében azok, akik nem ismerik el annak az országnak az Alaptörvényét, ahol születtek és melynek kenyerét eszik, és a minden polgárára nézve kötelező törvényeket sem tartják tiszteletben, azok távozzanak! Menjenek oda, ahol szerintük nekik jó lesz, és azt tekintik országuknak! 27 éve püfölik keményen csákányukkal ennek a Romániának az alapját, melyet szétdaraboltan, föderalizáltan akarnak látni, az állami integritás, a nemzeti érdek és egy közös haza nemzetbiztonsága ellen harcolva.

Elég csak néhány friss esetet említeni. Zilahon, egy nagy RMDSZ-es összejövetelen Markó Béla, a struccteve volt vezetője, aki ült már miniszteri és kormányfő-helyettesi bársonyszékben is Románia Kormányában, jelenleg pedig a Román Írók Szövetsége Maros megyei fiókjának az elnöke és aki évekkel ezelőtt zajosan kérte „vissza a hazát” („az 1918. December 1-e előtti hazát”!),

teljesen ellenezte a Nagy Egyesülés Centenáriumának és Nagy-Románia létrehozásának megünneplését,

némiképp normálisnak tartva annak az eremdéeszes szenátornak a gesztusát, aki éppen Románia Nemzeti Ünnepén, az ünnepi gyűlés alkalmával egy fekete karszalagot viselt a bukaresti Parlament folyosóin, azt állítva, hogy ez az alkalom számukra, magyarok számára „gyásznap”!

A Hargita és Kovászna megyékbe meghívott Klaus Iohannis, Románia elnöke hivatalos látogatást tett a térségben. De nagy volt a – természetesen kellemetlen – meglepetése, amikor rögtön Románia Nemzeti Himnuszának lejátszása után a Székelyföld himnusza is elhangzott, egy olyan tartományé, mely valójában nem is létezik. Klaus Iohannis jobb- és baloldalán egyaránt Székelyföld himnuszát, szeparatista himnuszt énekeltek azok, akik meghívták, Hargita és Kovászna megyei tanácsi elnökei, Borboly Csaba, illetve Tamás Sándor, az egész teremmel egyetemben. Dacból! Megsértve Románia elnökét. Mi lett volna abban a pillanatban az abszolút normális tett a Román Állam vezetője részéről? Elnöki hátat kellett volna mutatnia nekik és a következő szavakkal kellett volna távoznia:

„Énekeljétek csak ájulásig a székely himnuszt, semmirekellők!”

Sajnos, lenyelte a sértést, a román államfővel, azzal az állammal szembeni tiszteletlenséget, melyben ők, az autonomisták tartózkodnak. De nem tette meg! Sőt, belement abba, hogy részt vegyen egy újabb sértésben! Ráduly Róbert Kálmán, a csíkszeredai polgármester, notórius irredenta és románellenes, átadott az elnöknek egy kibontott székely zászlót, mely szintén azt a nemlétező tartományt jelképezi. Klaus Iohannis válaszul egy Trikolórt adott neki, „Románia zászlóját”, ahogy a gazembernek mondta.

A 28. Tusnádfürdői Nyári Egyetemen és Diáktáborban (ami, Istenem, nekik csak Tusványos!) a magyar viselkedés, az a bizonyos románellenes megnyilvánulás újra azzal a nemesi grandomániával és az igazság és a valódi történelem nyilvánvaló rágalmazásával tűnt ki. Márpedig közismert, hogy a történelem megrágalmazása – bárhol és bármikor ezen a világon – nyilvánvaló sértéssé válik. Magyarország nagyjából minden alkalommal megjelent kormányfője ezúttal sem tudta elfojtani ezt a viszketést a nyelvén és kecsesen összevissza hadoválva, keményen eltévelyedve és felfuvalkodottan a következőket mondta: „Valaha azt hittük, hogy Európa a jövő. Ma mi, a Visegrádi Csoporthoz tartozók (Magyarország, Szlovákia, Lengyelország és Csehország) vagyunk Európa hulláma!”. Orbán Viktor, sajnos, főleg a Putyin Moszkvájával kialakított szoros kapcsolatok nyomán elkezdett a náci Németország korszakából kölcsönözni veszélyes személyi kultuszra vonatkozó propagandamódszereket. Arra a kérdésre, hogy mi az álláspontja a területi autonómiáról, Orbán Viktor talányos választ adott: „Jobb híján támogatom az autonómiát!”

Vajon mi lenne, mit jelenthet az a „jobb”?

Netán egy újabb 1940. augusztus 30-as Bécsi Diktátum? A kígyóméreg főzésén szintén a viperafészekben tartózkodó Semjén Zsolt, Orbán számlaleolvasója szintén hangot adott véleményének: „A románok képtelenek szavatolni a kulturális autonómiát!” De hazug szájából egy fekete galamb szállt ki, a hazugságé. Miféle „autonómiáról” beszél? A „kulturálisról”? A magyar kisebbségieknek már rég megvan. És vajon miért lennének „képtelenek” a románok? Mert nem fogadják el a szemenszedett hazugságot? Ő is tudja, méghozzá nagyon is jól, hogy másféle autonómiáról van szó, az úgynevezett Székelyföld területi, etnikai alapú autonómiájáról, nem a kulturálisról! De ez teljesen másvalami: más Marika, más kalappal!

Minek tekinthetnéd, ha nem egyértelmű sértésnek Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNT) elnökének Klaus Iohannis elnökhöz intézett levelét, amelyben azt kéri Románia elnökétől, hogy „kezdeményezzen és moderáljon egy román–magyar párbeszédet a területi autonómia formáiról”. Nyílt levélről van szó, melyben a Budapest emlőjéből táplált alak azt állítja, hogy „Erdély korrupt és nem hatékony hatalmi központnak tekinti Bukarestet”. Meg azt, hogy „decentralizáláson alapuló reformra van szükség, a német szövetségi modell szerint, ami sokkal hatékonyabbá tenné a román államot. (…) Egy önkormányzásra és önigazgatásra képes régiókról szóló reformra. (…) A föderális Románia hatékonyabb állam lenne a mostaninál, mely továbbra is központosított, korrupt és nem hatékony. De, sajnos, e témában nem zajlik őszinte és szervezett párbeszéd. Mint ahogy az őshonos nemzeti közösségek szerepéről, helyzetéről és jövőjéről sincs párbeszéd (…), a jogrend és a mindennapi gyakorlat másodrangú polgároknak tekint bennünket”. Ez újabb visszhangzó hazugság a viperafészekből. Ezzel szemben az az igazság, hogy

a szeparatista vezetők határozottan elutasítanak bármiféle valódi párbeszédet:

ők csak területi autonómiát, többletjogokat, kiváltságokat akarnak, egyenlőbbek akarnak lenni másoknál. Ennek a Szilágyi Zsoltnak pedig a „reform” Románia föderalizálását és etnikai kritériumok szerinti területi autonómiát jelent. Tehát, etnikai elkülönülést!

Nincs már olyan sok hátra 2018. december 1-ig, amikor a románok Nemzetünk legnagyobb ünnepét élik majd át – a Nagy Egyesülés és Nagy-Románia megvalósításának Centenáriumát! A mérges viperáktól hemzsegő fészkükben összegyűlt ellenségeink pedig már el is kezdték a románellenes megnyilvánulások sorozatát, sokszor Budapesten, egy olyan Első Világháborúban legyőzött Magyarország fővárosában készült forgatókönyvek szerint, mely a mai napig megtagadja, hogy alávesse magát a Trianoni Békeszerződés (1920. június 4.) rendelkezéseinek. A nosztalgiázók álmaiban szereplő Nagy-Magyarország már nem létezik és soha többé nem fog létezni! Igaza volt annak az Ottokar Czerninnek, osztrák-magyar külügyminiszternek, amikor 1917-ben azt mondta az Első Világháborús moldvai harcokról: „Ez a háború megsemmisítési háború lesz! Ha mi győzünk, akkor felszámoljuk Romániát! Ha legyőznek, nem lesz többé semmilyen Ausztria-Magyarország!” És így is történt! Ausztria-Magyarországot legyőzték! És eltűnt. A Második Világháborúban is legyőzött Magyarország a Párizsi Béke (1947) nyomán egész Erdélyt elveszítette, felszámolva az 1940. augusztus 30-i Bécsi Diktátumot is. A viperafészekben egyes nyomorultakban, sajnos, még mindig ott él Nagy-Magyarország minden tekintetben lehetetlen helyreállításának rejtett gondolata.

1990 óta a románellenesség, a zsigeri gyűlölet radikalizálódásának vagyunk a tanúi.

Íme, mit mondott nemrég Tőkés László euroképviselő, aki Orbán Viktor pártja, a FIDESZ listáján került be az Európai Parlamentbe: „Trianonnal kezdődött az erdélyi magyarok genocídiuma! Most eljött a területi autonómia, valamint Erdély és Partium teljes függetlenségének pillanata. (…) Ez most a mi időnk. Most kell cselekednünk. (…) Csak a teljes nemzeti függetlenség hozhatja el a magyarság felemelkedését. (…) Meg kell valósulnia Erdély és a Partium területi autonómiája, szükség esetén pedig például szolgálhat a Kun Béla idejében létrehozott székely katonai egység!” És senki sem sóz oda egyet a szájára ennek a gazembernek, ennek a Júdásnak? Miféle „genocídium”? Miféle „nemzeti függetlenség”? Megfeledkezik az 1848–1849-es barbárságról, aztán a Bécsi Diktátum alattiakról (Ipp, Ördögkút, Nagysármás, Majszin, Szárazajta, Omboztelke, Vasasszentgothárd, Torda, Bánffyhunyad és nagyok sok más erdélyi település?) Ő Kun Bélát és a Székely Hadosztályt, a legvéresebb és leggyilkosabb hadosztályt sírja vissza, mely 1919-ben, a Magyar Szovjet Tanácsköztársaságbeli Kun Béla bandáival együtt megtámadta a fiatal Nagy-Romániát és annyi visszataszító gyilkosságot, annyi atrocitást követett el a románok ellen!

Az Erdély földjén kinyomtatott magyar újságok, kolozsvári magyar újságírók, sajnos,

a revizionista politika propagandistáivá válnak!

Ilyen az Erdélyi Napló és a Krónika esete, melyek helyet adnak egy fanatikus horthystával, a történész Raffay Ernővel készített interjúnak, aki úgy véli, hogy Magyarország kormányzója (1920–1944), Horthy Miklós, Hitler kiszolgálója megérdemli, hogy őt fehér lovon, ellentengernagyi egyenruhában ábrázoló szobrot emeljenek neki a budapesti Parlament előtt. Raffay Ernő, aki megengedte magának azt a pofátlanságot, hogy az erdélyi, a mai Románia városaiba elhozta és levetítette azt a filmet, mely bemutatta, milyen „lelkes fogadtatásban” részesült a fehér lovon érkező Horthy Miklós azokban a városokban, melyeket a Bécsi Diktátummal adtak át a horthysta és fasiszta Magyarországnak. Az „Erdély: 1916–1944” könyv szerzője, e román tájak történelmének meghamisítója, a horthysta-fasiszta rezsim csodálója nosztalgiázó dicshimnuszt zeng Horthyról, feldicsőíti őt, megfeledkezve a horthysta genocídiumról, az 1940–1944-es korszak véres eseményeiről, a románok ellen az említett diktátum alatt elkövetett visszataszító bűnökről! A fanatikus horthysta az, aki egy magyar irredentákkal és neorevizionistákkal tartott találkozón azt állította, hogy a magyar csapatoknak meg kellett volna támadniuk Romániát és el kellett volna foglalniuk Erdélyt: 1989 decemberében, majd Csehszlovákia feldarabolásakor, valamint Szerbia amerikai hadsereg általi bombázásakor. Íme, kinek adnak teret egyes romániai magyar nyelvű újságok! Méghozzá Erdélyben!

A románok nagy ünnepét Kelemen Hunor, a struccteve elnöke is megtámadta,

aki szintén volt már kormányfő-helyettes és művelődésügyi miniszter, de a bukaresti kormányban, nem a budapestiben: „2018-ban mi nem akarjuk megünnepelni az Egyesülés Centenáriumát, mert ízléstelen nacionalizmusról van szó”. De bejelenti, mivel készül az RMDSZ 2018-ra: „Ezer éve Erdélyben, száz éve Romániában.” Vagyis, hogy mindenki értse, ők ezer évet éltek a mindig is román többségű Erdélyben és az ostoba gyűlöletük szerint, csak száz évet Romániában! Tehát íme, min jár az aljas eszük! Magyarországot „Trianon áldozatának” tekintik, Budapesten pedig létrehozzák a „Trianon 100” szervezetet, éppen azért, hogy szisztematikusan csapást mérjenek a Nagy Egyesülés és Nagy-Románia létrehozásának Centenáriumára. A „Magyar Idők” egyik cikkében pedig a Kis Antantot (Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia) „hiénák gyülekezetének” nevezik.

Errefelé, mifelénk még mindig áll, amíg ki nem derül, hogy ennek

a román türelemnek is van határa,

az Ezredéves Magyarország, a gyűlölet és intolerancia szobra, mely továbbra is dacol velünk Aradon. Ahol Adrian Năstase kormányfő, az akkori PSD-s kormány vezetője, a románok megkérdezése nélkül, román területen elhelyezte, ahelyett, hogy eltávolította volna erről a zaklatott, túlságosan terhes történelmünk során vérrel és könnyel öntözött földről és küldte volna Magyarországra, ahol a helye van. Nem itt, román földön van annak a helye!

Azoknak pedig, akik továbbra is ott tekerődznek abban a viperafészekben, újra elmondjuk, hogy még a román türelemnek, egy nemzet káros toleranciájának is határa van! Az idő, a kegyetlen idő az, mely mindenkiről külön-külön ítéletet fog mondani. Sem a lehetetlen úgynevezett Székelyföld után sóvárgók, sem a viperafészekben nyüzsgők, sem Orbán Viktor, sem Semjén Zsolt, Kelemen Hunor, Tőkés László, Markó Béla, Ráduly Róbert nem fogják megúszni kemény ítéletét!

Az alcímeket a szerkesztőség adta.