// 2026. november 17., kedd // Hortenzia, Gergő

Nincs olyan törvény, miszerint örülni kell a nemzeti ünnepnek

// HIRDETÉS

A szerző elegánsan leoltja Andrei Pleșut: a románoknak semmi érdemük Kelemen Hunor szakmai érdemeit tekintve.

Miután egyik szövegében heves támadást intézett a „politikai korrektség” ellen, Pleşu úr most a belélegzett levegő „szennyezettségére” panaszkodik. El kellene gondolkodnia ezen a kettős viselkedésen. De meglehet, hogy a kora miatt már nem emlékszik az alig néhány napja írt szövegeire.

Lényegében egyetértek az A belélegzett „levegőnk” című szövegben leírt gondolatokkal, kevésbé azzal, hogy

Pleşu úr Kelemen Hunor urat támadja,

neveletlennek, tapintatlannak és kontextuálisan középszerűnek nevezve őt azért, mert Pleşu úr ismeretei szerint a magyar vezető állítólag azt mondta, hogy az általa képviselt kisebbség nem akar és nem tud részt venni a Centenárium megünneplésében.

Először is a fentebbi jelzők nem igazán illenek egy olyan szöveghez, mely a közbeszéd tisztaságának hiányáról szól. Pleşu úr ezek használatával maga is a szennyezést folytatja.

Másodsorban a magyar vezető az Adevărul szerkesztősége által közzétett szövegében tisztázza a helyzetet és vitatja a nyakába varrt nyilatkozatot. Úgy tűnik, Pleşu úr szóbeszédekből kiindulva építi fel véleményeit. A szóbeszédek terjesztői is szennyezők, de Pleşu úr – paradox módon – őket elfelejtette megemlíteni.

Harmadsorban – a művészet kedvéért – tekintsük letagadhatatlan ténynek az említett szóbeszédet.

Miközben lehet olyan törvényt hozni, mely tiltja a nemzeti jelképekkel szembeni megvető megnyilvánulásokat,

nem létezhet olyan törvény, mely arra kötelezhetne, hogy örvendj a nemzeti ünnepeknek.

Még kevésbé olyan, mely arra kötelezhetne, hogy nagyra értékeld Románia utóbbi száz évben elért „fenséges” eredményeit. Már önmagában az elég ok a szégyenre és sajnálkozásra, hogy a zsidókkal szembeni gyilkosságok terén csak a náci Németország előzött meg bennünket, amihez képest szinte minden eredmény elhalványul. Adják ehhez hozzá a 45 évnyi kommunizmust és a csaknem 28 évnyi emberarcú kommunizmust és megértik majd, mennyire lehet jogos egy ilyen álláspont, amilyet Kelemen Hunor úrnak tulajdonítottak.

Ami azonban ezt követte, az beleillik abba a diszkriminatív szellembe, aminek Pleşu úr minden adódó alkalommal hanyagul tanúbizonyságot ad. Pleşu úr az állítólagos merészséget büntetendő, felveti, hogy fenséges népünk, határtalan nagylelkűségében nemcsak „megtűrte” (Istenem, mennyire utálom ezt a szót, amikor egyes kisebbségek vagy sebezhető csoportok tagjaival kapcsolatosan használják) a magyar vezetőt, de még különféle köztisztségekkel és kitüntetésekkel is megjutalmazta.

Pleşu úr, nekünk, többségi románoknak semmi érdemünk sincs Kelemen Hunor úr szakmai eredményeiben.

Ezekért az eredményekért nem nekünk kell köszönetet mondania, hanem saját magának, vagy legfeljebb a magyar közösségnek, mely – a többségiekkel ellentétben – minden alkalommal példásan mozgósította magát a választásokon, figyelemre méltó eredményeket érve el.

Már önmagában diszkrimináció és ugyanakkor a logika hiánya ilyenfajta érvekkel alátámasztani a diszkrimináció hiányát. Íme, itt van egy nem túl régi példa az adott etnikummal szembeni diszkriminációra. (A szerző a hivatkozott blogbejegyzésében Klaus Iohannis elnököt bírálja Tőkés László kitüntetésének sovén indíttatású visszavonása miatt – a szerk.)

És van még valami, Pleşu úr. Nem olyan rég arra panaszkodott, hogy mit tudom én milyen nótának nagyobb a nézettsége, mint intelligenciája gyöngyszemeinek (közvetve) (A Despacitóról van szó – a szerk.). Engem, egy egyszerű senkit nem a dal népszerűsége ijeszt meg, hanem az, hogy ennek a jelentős nevelési hiányosságokkal küszködő népnek egy része önt éppen úgy hallgatja, mint azt a dalt.

Végül, ha már a közéletet elárasztó mocsokra panaszkodik,

akkor nem tenné meg, hogy a további publikálás teljes megtagadásának fenyegetésével nyomatékosítva felkéri az Adevărul portál szerkesztőit, hogy többé ne engedélyezzenek sértő kommentárokat, mint ahogy tartalmilag üres, de támadásokkal teli szövegeket sem?

Kérje meg a szerkesztőket, hogy keressék fel a New York Times portálját, válasszanak ki találomra egy szöveget és próbálkozzanak a következő 4 kommentártípussal:

  • a tárgytól eltérő, de „tiszta”
  • a tárgynál megmaradó, de politikailag helytelen utalásokkal
  • a tárgynál megmaradó, a szerzővel szembeni sértegetésekkel teli
  • a tárgynál megmaradó, de más személyekkel szembeni sértegetésekkel teli (gyűlöletbeszéd).

Meglepetten fogja tapasztalni, hogy egyetlen ilyen kommentárt sem fogadnak el és közölnek majd. Méghozzá azért, mert a fenti lehetőségek egyikének sincs köze a szólásszabadsághoz, egyszerűen csak ostobaságok vagy ártó támadások. A szólásszabadságot kitaláló országban sem az ostobaságok, sem a támadások nem emelkednek a vélemények szintjére.

Üres szavak, a magyar vezető elleni felesleges támadások vagy egy nóta nézettségével kapcsolatos siránkozások helyett vívja ki ezt a kis győzelmet a civilizált és képzett világ számára, és akkor mindnyájan egy tisztább „levegőnek” örvendezhetünk majd.

 

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?
Főtér

Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?

Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.

Függőségtől a józanság felé: új életet tanulnak a szenvedélybetegek Magyarózdon
Krónika

Függőségtől a józanság felé: új életet tanulnak a szenvedélybetegek Magyarózdon

Van, aki a családját, más a munkahelyét, az egészségét vagy emberi méltóságát veszítette el az alkohol és a kábítószer miatt. A Magyarózdon működő Bonus Pastor Alapítvány terápiás otthonában két évtizede próbálnak új esélyt adni a szenvedélybetegeknek.

A kőbaltától a zászlóig, majd a zászlótól vissza a kőbaltához
Főtér

A kőbaltától a zászlóig, majd a zászlótól vissza a kőbaltához

Hogyan bírságolta 40 ezer lejre a rendőrség a trikolórt szemétszállításra használó közmunkásokat, és miért olyan fájóan groteszk ez a helyzet?

Nyolc órán át számolták az erdőkben és raktárakban talált pénzt – videóval
Székelyhon

Nyolc órán át számolták az erdőkben és raktárakban talált pénzt – videóval

Több milliárd forintnyi készpénzt találtak a nyomozók a Seszták Miklós országgyűlési képviselő ügyében indított büntetőeljárásban. A pénzt nyolc órán át öt gépi számlálóval számolták meg.

Erdőkben elásva, széfekben elrejtve találtak több mint hatmilliárd forintnyi készpénzt Seszták Miklós ügyében
Krónika

Erdőkben elásva, széfekben elrejtve találtak több mint hatmilliárd forintnyi készpénzt Seszták Miklós ügyében

Több mint hatmilliárd forintnak megfelelő készpénzt találtak a nyomozók a Seszták Miklós volt fejlesztési miniszter ellen folytatott büntetőeljárás során.

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat
Székelyhon

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat

Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS