Ki teszi nevetségessé a román hadsereget, avagy az árulók modellje

Az elnök szavaiban nincs semmi újdonság, csak preventív realizmus, mert elképzelhető, hogy a tél küszöbén pénz nélkül maradt kormány újra elodázza a haditechnika-beszerzéseket.

Negyed évszázada szándékosan elhanyagolják a hazai védelmi ipart,

az oroszokkal szembeni önszabotálási, pacifista lefegyverkezési hagyomány részeként, akik elragadtatva és reménykedve figyelik nemzeti szétesési folyamatunkat. Kárörvendően röhögnek mioritikus naivitásunkon, ahogy igyekszünk az Egyesült Államoknak és az Európai Uniónak is kedvére tenni, bármiféle saját terv, akármilyen stratégia nélkül, a jövőbeni történésekre bízva magunkat, ahogy azt már évszázadok óta tesszük.

Egyetlen külügyminiszter, egyetlen elnök sem készített egy rövid listát nemzeti célkitűzéseinkről.

Nem bombasztikus szavakba, papírízű kifejezésekbe csomagolt, előre gyártott ötletelésekre van szükség, hanem világos célokra, melyeket nemcsak mindenki számára érthetővé kell tenni, de általános támogatás mellett végre is kell hajtani a következő kormányok által, mert tényleg a nemzeti céljainkat képviselik. Klaus Iohannis közvetve egy ilyen gondolatot hirdetett ki a tengerészet napján, amikor azt mondta, hogy „egyetlen állam sem lehet igazán erős, ha nem képes megvédeni a polgárait és szavatolni a biztonságukat”, a folytatásban azt magyarázva, hogy Romániának ehhez felszerelt és a jelenlegi kihívásoknak megfelelően felkészített hadseregre van szüksége, ez pedig jelentős erőfeszítéseket igényel a felszerelés és a korszerűsítés terén.

A tengerészet napján tartott katonai szemle megmutatta a világnak, mennyire rozoga Románia katonai technikája,

mennyire közömbösek a nemzetbiztonság iránt a román politikusok.

Ez a műsor nevetséges helyzetbe hozta a román hadsereget, mind a szövetségesek, mind az esetleges ellenségek előtt is. Mindnyájan láthatták, hogy váratlan támadás esetén lehetetlenség lenne megvédeni a fekete-tengeri partvidéket, hogy az angoloktól vásárolt fregattok 15 éven keresztül felszerelés nélkül maradtak, hogy az egyetlen román tengeralattjáró szovjet gyártmány és nyugdíjba kellene küldeni, mert már semmire sem jó, hogy túl kevés repülőnk, túl kevés közepes méretű vízi járművünk van, hogy sok pénzt kellene parti ütegekbe fektetni és nem elég arra számítani, hogy az amerikaiak majd megvédenek bennünket anélkül, hogy nekünk akár csak a kisujjunkat is meg kellene mozdítanunk. Ezen kívül a román hadsereget lefejezték a legutóbbi nyugdíjba vonulások, melyek egy mélységesen emberi, de hivatásos katonáktól némileg érthetetlen jelenséget mutatnak. Vagyis anyagi előnyökkel őket is meg lehetne vásárolni, mint a krími ukrán katonákat, akik lepaktáltak az ellenséggel, amikor Oroszország elcsatolta a félszigetet?

Az alcímeket a szerkesztőség adta.