A földrajz bosszúja: Romániának muszáj barátkoznia a visegrádi négyekkel

A cím első mondatát Robert Kaplantól kölcsönöztem, még akkor is, ha Románia esetében a földrajznak az utóbbi időben inkább pozitív szerepe volt, releváns stratégiai pillérként körvonalazódva az EU és a NATO határánál. Összekapcsoló, szűrő és szakértelmi, ismereti és érték-kivetítő térségi státusszal Kelet és a volt szovjet térség felé, de ugyanakkor kapcsolati elemként is a Nyugat-Balkán, a közel-keleti térség, Észak-Afrika felé, ami különleges stratégiai relevanciájú specifikus tulajdonságokkal és távlatokkal ruházott fel minket. De íme, ugyanez

a földrajz most a korlátait is megmutatja

és kihangsúlyozza az egyesült európai térben a szomszédos övezetek közötti gondokat. Valóban, Románia törekvései és az ambíciós szint, a politikai profil és a közvélemény támogatása a jelenlegi és távlati európai integráció magja felé tol minket. Ez egy politikai szinten vállalt, a közéletben konvergens és politikai szinten alapvető módon támogatott opció.
A Parlamentben nincsenek szélsőséges, eurofób, populista pártok, a polgárok többsége az euroatlantival együtt továbbra is támogatja az európai integrációt, egyaránt kiállva az Amerikai Egyesült Államokkal fenntartott stratégiai partnerség, a NATO-tagság és az európai integráció mellett. Másrészt a földrajz és az európai szomszédság miatt

Európa magja felé magyar szomszédainkon, a visegrádi térség államain keresztül vezet az út.

Sőt, szárazföldön még a Schengen-övezetbe is a Magyarországgal meglévő nyugati határunkon keresztül tudunk belépni. Igaz, hogy a globalizálás miatt a világ kisebbé, lapossá, közelivé, barátságossá és ismerőssé, egymástól függővé és nagy távolságra kihatóan kölcsönös hatásúvá vált, de a térbeliséget szigorúan elektronikusan vagy légi úton nem lehet kompenzálni (mely szintén alá van vetve a szomszédság szabályainak, ahogy arra az amerikai stratégiai partnereink is rájöttek az afganisztáni és főleg iraki hadjárat során, amikor nem használhatták az incirliki bázisukat).

Röviden, ahhoz, hogy fizikailag eljuss Nyugat-Európába, mindenképpen keresztül kell menned Közép-Európán és a visegrádi térségen. Sőt, e tényhelyzet miatt gyakorlatilag

Románia regionális együttműködésre van ítélve a közvetlen szomszédaival.

Pragmatikusan szemlélve a dolgokat, teljes mértékben kötelező egy ilyenfajta kapcsolatépítési irányvonal és ez meg is jelenik a román külügyminisztérium cselekvési irányaiban. De ennek a tényhelyzetnek mélyebb szintű stratégiai és biztonsági jelentései is vannak, amelyek az adott szomszédokat magukba foglaló európai szintű opciók figyelembe vételét is megkövetelik.

Természetesen nehezen élnek együtt demokratikus, liberális, európai elvek és értékek populista, elszigetelődés-párti, bevándorlásellenes, sőt eurofób kísértésekkel, hogy a térség bizonyos államai által végrehajtott illiberális pszeudo-demokráciák felé sodródásokról vagy az európai maggal szembeni erőszakos és konfrontációs megközelítésekről ne is beszéljünk. Amikor a szomszédaid dekonstruktivista értelemben beszélnek reform-elvárásokról, európai szankcióformák célpontjaivá válnak és azzal vádolják a Nyugatot, Macron Franciaországát, hogy nem szeretik Közép-Európát, akkor

sérül Románia esélye is arra, hogy bekerüljön az európai magba

és erőteljes, mondjuk úgy, az európai elkötelezettségeket kiegészítő regionális alkalmazkodásokat és elköteleződéseket igényelnek, melyek képesek az európai integráció legbensőségesebb folyamataihoz való tartozásra vonatkozó törekvések szintjének megfelelő tartalmat, realizmust és alkalmazhatóságot nyújtani.

Tehát úgy gondolom, hogy a romániai opció stratégiai és szemléleti természetű elemeinek rögzítése, az USA-val, Németországgal és Franciaországgal közvetlen kapcsolatban álló globális jelenlétének, szerepének és elkötelezettségeinek körvonalazása után ezeknek az opcióknak, törekvéseknek és elkötelezettségeknek a valóságba való átültetése a visegrádi térséghez tartozó közvetlen szomszédainkkal kialakított közvetlen kapcsolatokat tesz szükségessé. A NATO kontextusában már van egy működő 9 tagú bukaresti formátum, a NATO keleti határánál már működik a Lengyelország–Románia–Törökország agglutinációs és stabilitási hármas, tehát az európai dimenzióban is be kell indítani és meg kell erősíteni a szomszédokat magukba foglaló formátumokat. Éppenséggel a kétoldalúakkal kezdve, a Lengyelországgal meglévő kitűnő és erősödő kapcsolaton túlmenően.