A több száz éves csontváztól a kisautómakettekig minden megtalálható a váradi várban

Az Omega koncertjével záruló Szent László Napok jól példázta, hogy a frissen felújított nagyváradi vár ideális fesztiválhelyszín. Nemcsak izgalmas, a rendezvényszervezők számára könnyen kiaknázható története, hanem infrastruktúrája miatt is: a 15 hektáron elterülő épületkomplexumban közel 500 jól felszerelt – többnyire a kánikulában jólesően hűvös – termet alakítottak ki, működik már a szálloda és több kiszolgálóhelyiség is.

A vár fokozatosan telik meg élettel, egyre több civil szervezet költözik be, és bár érződik még a befejezetlenség, rengeteg látnivalóval szolgál. Jobb helyszínt tehát aligha lehetne találni egy Szent Lászlót ünneplő rendezvénysorozatnak, igaz, hogy a forró hangulatot nemcsak a programok biztosítják, hanem általában a tartós kánikula is, melynek következtében egy katlan mélyén érezheti magát a fesztiválozó az átforrósodott kockaköveken.

A magyar királytemetkezések egyik kiemelt helyeként a vár legizgalmasabb látnivalója kétség kívül a várostörténeti múzeum. Az 5 lejes belépőért szakszerű idegenvezetést is kaptunk, láthattuk a palota egyik leglátványosabb helyiségét, a griffes termet, amelynek falát a középkorból származó, mitikus állatokat ábrázoló reliefek díszítik, az egykori, Szent László által alapított székesegyház maradványait, amelyben – Székesfehérvár után – a legtöbb magyar királyt eltemették, de a Kisebbik Szűz Mária templom romjait is, amelyre a várfelújítás kezdeti szakaszában bukkantak rá váratlanul. Erről megtudhattuk, hogy a püspökök saját használatú temploma volt, az egyszerű hívek előtt zárva volt. Temetkeztek is ide, egy beazonosítatlan csontváz szabad szemmel is látható a romok között.

A fejedelmi palota alatt hosszan húzódó pincében az ásatások során előkerült köveket, épületmaradványokat állítottak ki, ez meglehetősen kezdetleges képet nyújt, várhatóan tovább bővítik. Néhány kínzóeszköz is megtekinthető, de ezek csak a turisták szórakoztatására kerültek kiállításra, nem köthetőek a várhoz. A pincerendszernek kiváló az akusztikája, emiatt komolyzenei koncerteket is tartottak már itt.

A fejedelmi palota másik felében megszámlálhatatlanul sok állandó és alkalmi tárlat várja a látogatókat: nem is nagyon tudtuk, mire számítsunk, amikor a vezetett sétát elhagyva erre vettük az irányt. Két szintet jártunk be, és egészen szürreális élményt nyújtott a barangolás, hiszen teljesen váratlanul követték egymást a kiállítóterek: egyik pillanatban még a nagyváradi fotóművészet történetével ismerkedtünk, pár lépéssel odébb már több ezer kisautómakettre vagy szépen restaurált 19. századi legyezőre csodálkozhattunk rá. Kétség kívül kiérződik a termek megtöltésére való igyekezet, hol túlzsúfolt kiállítóterekkel, hol szinte üresen álló termekkel találkoztunk, bizonyára hosszas folyamat lesz mindegyik szakszerű berendezése. A kiállítások közül kiemelhető a váradi felekezeteket – köztük a katolikus és a református közösségek intézményeit és történetét  – bemutató tárlatok, melyeken látszik, hogy alapos munka előzte meg az összeállításukat.

Lenyűgöző látványt nyújtott Makoldi Sándor debreceni festőművész kiállítása, amely nem része a vár állandó tárlatainak, kifejezetten a Szent László Napok alkalmából nyílt meg. A színpompás alkotások a magyar népmesék, legendák csodás, misztikus világát idézik, rendkívül letisztult üzenetet hordoznak. A tárlat még két hétig látogatható, érdemes betérni annak, aki még nem látta.

Nosztalgikus gondolatokat ébreszt a kommunizmus tárgyaiból nyílt állandó tárlat. Van itt minden: régi elektromos készülékek, tejesüveg, propaganda-kiadványok, a pionírtevékenységgel kapcsolatos emlékek, nippek – mintha nagyanyáink 30 évvel ezelőtti lakásába lépnénk be, annyi különbséggel, hogy ott nem virított Ceaușescu portréja.

Egy másik teremben az „aranykor” ma már banálisnak tűnő játékait állították ki. Érdekessége a kiállításnak, hogy a tárgyakat váradiak adományozták a múzeumnak. Bizonyára ennek bővítése is folyamatban van. Egyetlen szépséghibája a tárlatnak, hogy míg a többi tárlaton gondos figyelemmel fordított román, magyar és angol nyelvű feliratok voltak, addig itt értelmezhetetlen, helyesírási hibáktól hemzsegő magyar szöveg olvasható, és ez aligha része a koncepciónak.

Összességében elmondhatjuk, rengeteg látnivalót rejteget a vár: a kiállításoknak csak a töredékét sikerült megtekinteni, pedig szinte egy egész napot bámészkodással töltöttünk. Ha mindegyik kiállítótér megnyílik, még visszatérünk.