Az X-generációsok talán még emlékeznek azokra a fülledt éjszakákra a nyolcvanas évekből. Amikor 20-50 ember összezsúfolódott a lefüggönyözött lakásban. Konspiratív módon érkeztek persze, egyenként. Aztán megérkezett a ceremóniamester is, táskájában egy nagy és több kis téglalap alakú tárggyal. Ránk ordított, ha véletlenül valaki felkapcsolta a lámpát: gyülekezési tilalom volt ugyanis. Egy elemlámpa vagy gyertya fényénél kötötte össze a televíziót a nagy téglalappal. Aztán becsúsztatta az egyik kis téglalapot a nagyba, és mintegy varázsütésre megelevenedett a fal. És jöttek sorban: Bergman és Bogart, Andrej Rubljov, Rambo, Jézus Krisztus Szupersztár, A levegő farkasai, A gyilkos szalamandra, Rendőrakadémia, kiváló és rém gagyi filmek vegyesen. Néha felizzott a feszültség a sötétben: a Mefisztót vagy az István, a királyt adta a mágikus doboz.
Aztán az éjszaka gyomrában más filmek következtek: amerikai és nyugatnémet szoftpornók, és a merészebbek egymáshoz nyúltak a sötétben.
Na kérem. Annak a korszaknak vége lett 1989 után. De nem gondoltuk volna, hogy a mágikus tárgy is meghal egy szép digitális napon. Márpedig ez történt, illetve történik ma. A világ utolsó, videolejátszókat (VCR) gyártó vállalata, a japán Funai Electric korábban bejelentette: augusztus elsején leállítják a híres VCR-ok gyártását, mivel az alkatrészek beszerzése egyre lehetetlenebb feladattá válik.
És ma augusztus elseje van. A VCR halálának napja. Az Úr legyen vele és az ő elektromos lelkével. Nyugalma legyen csendes. Persze a Földön szanaszét működő videolejátszók egy ideig még szórni fogják a képeket. Aztán ők is végleg kikapcsolnak. És kihal egy újabb földi faj. R.I.P.
Fotó forrása: mentalfloss.com