Amint arról beszámoltunk, a pénteki nap folyamán Tusványoson „megnyílott” a Székelyföldi Értéktár, hogy Weöres Sándor híres versének parafrázisával éljünk. (Valójában egyelőre csak a Székely Értéktár Bizottság nyitotta kapuit sarkig.) Síppal-dobbal megnyitotta Borboly Csaba (a Hargita megyei tanács elnöke) és Tamás Sándor (a Kovászna megyei tanács elnöke). Utóbbi a sok székely érték mellé (székely vicc, székely ló, székely zászló, székely bicska stb.) megajándékozta a népet egy szakácskönyvvel is. A kötetet a székelyudvarhelyi Infopress Group nyomta ki. A könyv írójának, szerkesztőjének, egyebének nevét a titok homálya fedi. Arról sincs semmiféle adat, hogy ki támogatta a finomságokkal tele kiadvány megjelenését.

A könyvben természetesen székely receptek találhatók. Ami viszont az igazi ínyencek és gasztroperverzek csemegéjének ígérkezik: a szakácskönyv tartalmazza Tamás Sándor kedvenc étkeinek receptjeit is. (Mellesleg: a könyv egy sorozat része, az Antal Árpád kedvenceit tartalmazó kötet már kapható, akit esetleg érdekel. Hogy hol, azt sajnos nem tudjuk.)

Máris mondjuk, hogyan azonosulhat bárki Tamás Sándorral, egy jó ebéd erejéig bár. Tamás Sándor egyik kedvence

Katica néni libalevese.

Kell hozzá egy liba aprólékja, 2 murok (gyengébbek kedvéért: répa), 1 petrezselyem, 1–1 kis fej karalábé és zeller, 1 kis fej vöröshagyma, 3–4 darab pityóka (oké, krumpli, burgonya, értik), maréknyi rizs, só meg szemes bors.

Na kérem: feltesszük a tűzre a libadarabokat (megtisztítva!), a zöldséggel együtt. A habját leszedni, lassú tűzön főzni! Pont, mint a húslevest.  Amikor a hús már majdnem puhára főtt, belezuttyintjuk a felvágott pityókát, a marék rizset, és addig főzzük, míg elkészül.

És jöhet a második fogás. Különleges étekről van szó:

Tamás Sándor kedves felesége lucskos káposztája.

Ami kell: 60 deka disznóhús (nyakkaraj, dagadó, comb), 1 közepes fej édeskáposzta, 1 fej hagyma, 4–5 paradicsom, zsír, 1 kanál liszt, 2 dl. tejföl, só, bors, pirospaprika, köménymag, kapor, 4 szelet széles, húsos füstös szalonna.

Amit tenni kell: a húst kockára, a káposztát laskára, a hagymát apróra vágjuk. A húst és a hagymát megfuttatjuk a zsíron, hadd szaladjon. Rá a káposztát, paradicsomot, paprikát, köménymagot, kaprot! Most jöhet a víz, lepje csak el a káposztát, de szűken ám! Lassú tűzön puhára pároljuk az egészet. Utána sózunk, a liszttel sűrítünk. Aztán a szalonnaszeleteket bevagdossuk és szép ropogósra sütjük. Kakastaréjosra! Kitesszük a káposztát a tányérra, rá a kakastaréjt, a szalonnazsírban felforraljuk a tejfölt és nyakon öntjük vele a tányér tartalmát.

Na és a desszert:

Tamás Sándor keresztmamájának kemencében sült almás rétese!

A hozzávalók: fél kiló liszt, tojásnyi zsír (!), 1 kanál ecet, langyos víz, másfél kiló alma, citromhéj, cukor, mazsola.

Az előkészületek: itt, kérem, gyúrni kell a tésztát. De figyelem: puhább legyen, mint a laskatészta. Deszkán gyúrjuk, többször átforgatva, amíg hólyagos nem lesz és nem ragad. Aztán 2–3 cipóra osztjuk és pihentetjük 15 percig. Ezalatt elkészítjük a tölteléket: almát lereszel, cukorral, fahéjjal, mazsolával ízesít. Utána megkenjük a cipókat – nem kenőpénzzel, hanem zsírral, és nagyon vékonyra nyújtjuk őket. Kicsit hagyjuk a lapokat szikkadni, majd elkezdjük hajtogatni a lapokat, origami-módra, amíg a tészta több rétegű és téglalap alakú lesz. Akkor rászórunk 1–2 kanál morzsát, egyik oldalára rátesszük a tölteléket és lazán felcsavarjuk a rétest. Betesszük a tekercset egy kizsírozott tepsibe, a tetejét megkenjük olvasztott zsiradékkal, és a forró kemencében ropogósra sütjük. Akinek nincs kemencéje, az itt abba is hagyhatja. Jó, ez vicc volt, használhatunk sütőt is. A tepsiben szeleteljük, tálakra rakjuk, meghintjük porcukorral és megesszük. 

Na kérem. Jó sütést-főzést kívánunk Önöknek, Tamás Sándorral együtt. Aztán ha nem jó, őt szidják!