Szaddám rezsimje nem jelentett közvetlen fenyegetést

Hét év alatt jutott erre a következtetésre a 2003-as amerikai-brit katonai beavatkozást vizsgáló bizottság.
Hirdetés
Nagy-Britannia úgy csatlakozott 2003-ban az iraki hadműveletekhez, hogy lett volna még lehetőség az akkori iraki rezsim fegyverzetének békés leszerelésére – állapította meg az iraki háború hátterének feltárására hét éve kezdődött hivatalos brit vizsgálat, amelynek eredményét szerdán ismertette Londonban a vizsgálóbizottság vezetője.
 
A tizenkét kötetből álló, 2,6 millió szavas vizsgálati jelentés szerint az invázió kezdetének idején nem a katonai beavatkozás volt a végső lehetőség az iraki válság rendezésére.
 
Sir John Chilcot egykori magas rangú diplomata, a 2009 nyarán kezdődött vizsgálat vezetője a jelentést ismertetve kijelentette: lehet, hogy a katonai intervenció Irakban „egy bizonyos időpontban” szükségessé vált volna, de 2003 márciusában Szaddám Huszein akkori iraki diktátor rezsimje nem jelentett közvetlen fenyegetést. A rezsim féken tartásának addigi politikája a szükség szerinti módosításokkal folytatható lett volna, és az ENSZ Biztonsági Tanácsában képviselt országok többsége is azt pártolta, hogy folytatódjanak a világszervezet égisze alatt zajló ellenőrzések – áll a jelentésben.
 
Sir John hozzátette: a bizottság megállapítása szerint „távolról sem kielégítő” az a mód, ahogy annak idején a kormány törvényesnek minősítette a brit katonai beavatkozást. A jelentés szerint a vizsgálat egyértelműen feltárta, hogy 
 

Nagy-Britannia hibás hírszerzési adatok és értékelések alapján csatlakozott az iraki háborúhoz.

A brit kormány mellett működő egyesített hírszerzési bizottságnak világossá kellett volna tennie Tony Blair akkori miniszterelnök számára, hogy a beavatkozás előtt összegyűlt hírszerzési adatok nem bizonyították kétséget kizáró módon egyrészt azt, hogy Irak folytatta a vegyi és biológiai fegyverek előállítását, sem pedig azt, hogy továbbra is nukleáris fegyverek kifejlesztésére törekedett volna.
 
Blairt ugyanakkor figyelmeztették arra, hogy a katonai akció növeli az al-Kaida terrorhálózat által Nagy-Britanniára és a brit érdekeltségekre jelentett veszélyt, és arra is, hogy az invázió nyomán iraki fegyverek és egyéb hadieszközök kerülhetnek terroristák kezébe – áll a jelentésben.
 
A vizsgálóbizottság visszautasította Blairnek azt az állítását, hogy a katonai akció utáni problémákat nem lehetett előzetesen felmérni. Tony Blair, akit kétszer hallgattak meg a vizsgálat során, ezt az egyik bizottsági meghallgatáson mondta, ám a jelentés szerint 
 

már az invázió előtt egyértelműen ismertek voltak az iraki belső villongások kockázatai, 

az, hogy Irán aktívan törekszik érdekeinek érvényesítésére a térségben, és ismert volt az al-Kaida iraki tevékenysége is.
 
A bizottság megállapítása szerint nem készültek megfelelő tervek a hadműveletek utáni iraki helyzet kezelésére, és a brit kormány tudatában volt annak is, hogy az Egyesült Államoknak sem voltak megfelelő tervei erre az időszakra. 
 

A háború utáni feladatok előkészítése teljességgel elégtelen volt

– fogalmaz a dokumentum. A jelentés külön kitér az Irakba vezényelt brit haderő hiányos felszerelésére is. A vizsgálat megállapítása szerint a védelmi minisztérium lassan reagált a katonai járőröket fenyegető pokolgépes merényletek veszélyére, és “tűrhetetlen késéssel” látta el a fegyveres erőket megfelelő védelmet nyújtó páncélozott járművekkel. 
 
A vizsgálóbizottság szerint legalább 150 ezer, “de valószínűleg ennél is sokkal több” iraki vesztette életét a háborúban és az azt követő káoszban – nagy többségük civil -, továbbá több mint kétszáz brit halálos áldozat is volt. 
 
A jelentés szerint mindezek alapján a brit katonai szerepvállalás az iraki hadműveletekben “messze nem végződött sikerrel”.
Hirdetés