Hány ország száll fel az Exit-expresszre?

Ez a lehetőség nagyon is fennáll, egyáltalán nem elméleti. A következő hónapokban meglátjuk, mennyire és milyen gyorsan válik valósággá, talán elsősorban 2017-ben, amikor jelentős vitatéma lesz fontos választási kampányokban, például Franciaországban.

De az teljesen biztos, hogy a nyugtalanság jelentős, miközben az EU számos tagállamában nő a lakosság elégedetlensége a saját politikai osztályával szemben, fokozatosan csökken az életszínvonal, ami visszahat majd a brüsszeli struktúrák által megcsontosított és bürokratizált európai projekt kudarcára. Aminek azonnali hatása

az európai projekt értékének csoportos tagadása

lesz, miközben egyre nagyobb meghallgatásra találnak a szélsőséges nacionalisták, akik a mostani helyzetben kedvező alkalmat látnak politikai programjuk újbóli meghirdetésére, melyben díszhelyen szerepel az EU-ból és a NATO-ból való azonnali távozás ígérete.

Olyan hangulatra alapoznak, melyet nem szabad sem figyelmen kívül hagyni, sem minimalizálni, mert különben újra – és tragikus következményekkel – megismétlődne az a hiba, hogy nem hallgatnak az egyre nagyobb pontossággal érkező jelzésekre, melyek szerint Európa mélyreható reformjára van szükség. Mely reform mindenképpen megtörténik, vagy az európai projekten belül, vagy – annak berobbanása után – egy olyasmiben, amit Nemzetek Európájának lehetne nevezni, és ami nagyon hasonlítana ahhoz a konfliktusos tájképhez, mely a második világháború előtt uralta a kontinensünket. Lássuk, mit mond az a néhány jelentős tanulmány, melyek ebben az időszakban jelentek meg, és a jelenlegi jelenségek okaira és a jövendőbeli Európára gyakorolt hatásaira összpontosítanak.

1. Mekkora lenne az EXIT-re szavazók aránya, ha most tartanák meg a népszavazást?

2. Milyen lehetséges következményei lehetnek a BREXIT-nek?

3. Okok, tendenciák, távlatok

Itt olvashatják a Pew Research Center által készített nagyszabású felmérés eredményeit, melynek globális gazdasági kutatási igazgatója, Bruce Strokes a következőt nyilatkozta a Friends of Europe számára:

„Voltaképpen erről volt szó a népszavazáson: több vagy kevesebb Európát akarunk… A britek 65 százaléka azt mondja, hogy több hatalmat akarnak Brüsszelből visszahozni Londonba, mint ahogy a svédek 47, a dánok 44 és a németek 43 százaléka is több hatáskört és hatalmat akar visszajuttatni a fővárosoknak.”

Dr. Jan Eichhorn az Edinburghi Egyetemről és a Dpart think-tank tudományos igazgatója hozzátette:

„Létezik egy nyilvánvaló kérdés: miként szavaznának az emberek, ha erre lehetőséget kapnának? Persze, ez egy kicsit hipotetikus ügy. De feltettük, és az általunk elemzett országokban (Franciaország, Spanyolország, Németország, Írország, Lengyelország és Svédország) megfigyeltük, hogy a lakosság egy jelentős csoportja az EU-ban maradásra szavazna. Ennek ellenére nagyon változik a preferencia támogatottsága. Németországban, Spanyolországban vagy Lengyelországban egyértelmű többség van az EU-ban maradás mellett. De ha megnézzük Franciaországot vagy Svédországot, jelentősen csökken a támogatók és az elutasítók közötti különbség. És most azt látjuk, hogy bár továbbra is jelentős többség van az EU-ban maradás mellett, létezik egy jelentős kisebbség, mely már most is azt mondja, hogy egy hipotetikus népszavazás esetén az EXIT mellett szavazna.”

Ha ez a helyzet, akkor nézzük meg a jelenség okait, ahogy az a Pew kutatásából kiderül. Érdekes eredmények, mert grafikonokká változtatva megmutatják azoknak a nyugtalanságoknak a mértékét, melyek rendkívül könnyen átalakulhatnak (vagy átalakíthatók) nemcsak társadalmi robbanásokat és nemzeti politikai színpadokat aláaknázó jelentős okokká, de szertefoszlathatják annak lehetőségét, hogy ilyen-olyan formában folytatható legyen az, amit „európai projektnek” neveztünk el.

Elnézést, talán túl sok a grafikon. De a helyzet helyes felvázolásához ennek az információnak időben kell megérkeznie. Éppen annak megértéséhez, hogy a BREXIT-ről szóló vita, ha csak szigorúan brüsszeli intézményi fogalmakkal vagy ellenkezőleg, csak a «tetszik/nem tetszik» dichotómia érzelmi szemszögéből nézzük, teljes mértékben felületes marad. A mélyreható okok éppen ezekből a szerintem rendkívül pontos a tanulmányokból derülnek ki, és nyilvánvaló, hogy ezeket többé már nem lehet figyelmen kívül hagyni vagy megkerülni, és nem lehet helyébe – a közvélemény figyelmének lefoglalása érdekében – egy olyan politika cirkuszi előadását helyezni, mely az általa generált, tisztségekért és kiváltságokért folyó harcban egyre mocskosabb és primitívebb.

Senki sem tudja, mi lesz ennek a vége, de az biztos, hogy Európa többé nem nézhet ki úgy, mint most. Olyan struktúrák és hatalmi központok megőrzése, melyek a jövőben is a „business as usual” rendszere szerint szeretnének dolgozni, azzal a veszéllyel jár, hogy

folytatódik Európa berobbanása

és ha 28-ból 27-en maradtunk, könnyen megláthatjuk, hogy ez a szám is tovább csökken.

Tegnap arról az új geopolitikai sakkjátszmáról beszéltem, mely most indul és bevégzi egy „transzatlanti Európa” létrehozását. Lehet, hogy így lesz. Lehet, hogy – sajnos – a projekt túl későn érkezik, hogy még azelőtt működésbe léphessen, mielőtt az Európán belüli mostani bizalmi válság kifejti a hatását, a BREXIT pedig hasonló események egész hullámát indítja be.

Mivel a veszélyek láthatók és a küszöbön állnak, így vagy úgy, de meg kell hozni valamilyen döntést és javasolni kell egy alternatívát.

Meglátjuk, hogy a NATO varsói csúcsán meghozott döntések után az építkezés új útja kezdődik-e el. Ha nem, akkor nézzék meg a BREXIT mostani következményeit és emeljék őket a kontinens szintjére, más hasonló esetek megjelenését figyelembe véve. És gondolják végig, mi a legjobb mindnyájunk holnapja számára.

Fotók: adevarul.ro