Harmadosztályú fesztivál a TIFF?

Tudor Giurgiu főszervező helyezte el a 14 éves erdélyi kultfesztivált saját élményei és a nagy filmfesztiválok térképén.
Hirdetés
Az ismerős, TIFF-re mindig visszatérő arcok, akiknek nem is tudja a nevét – ők a legfontosabbak Tudor Giurgiunak, a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál főszervezőjének. Ezt maga Giurgiu mondta tegnap a Főtéren berendezett TIFF Lounge-ban. 
 
Ismeri azt a bukaresti könyvesbolti eladót, aki mindig a TIFF-re veszi ki a szabadságát (és ezt nem meri megtorpedózni egyik főnöke vagy kollégája sem), de Giurgiu nem tudja a nevét, ahogy annak az idős néninek sem, aki annyi vetítésre vesz jegyet, ahányat csak ki tud szorítani a nyugdíjából, és időnként kérdez a vetítésekre meghívott alkotóktól.
 
A fesztiváligazgatót egyébként csak a nyitó- és zárógálák, illetve nagyobb gálavetítések konferansziéjaként lehet közönség előtt látni és hallani. Tartózkodik az ilyen önreklám jellegű beszélgetésektől, amelyeken nem ő kérdez, hanem válaszol. Ezt a mostanit is azért vállalta, mert ez a 15. kiadása Románia legsikeresebb fesztiváljának, amelyet filmrendezőként ő és Mihai Chirilov filmkritikus indított. Ugyanolyan karakán és egyenes fickó benyomását keltette, mint a gálákon, ráadásul most közvetlen és barátságos is volt, és azt tudta sugározni, amit nagyon kevesen: 
 

hogy ő alapvetően szabad ember.

Legmulatságosabb emléke az, hogy 2007-ben pár percig kénytelen volt Cristian Mungiut alakítani. A rendező 4 hónap, 3 hét, 2 nap című filmje akkor nyerte meg az Aranypálmát Cannes-ban, és a kolozsvári vetítés után annyira lelkesen ment oda hozzá gratulálni egy idősebb néző, hogy Giurgiunak nem volt szíve őt kiábrándítani és kijózanítani, hogy ő nem Mungiu.
 
A legirritálóbb jelenség, amellyel a TIFF 14 éve alatt többször is szembesült, az a bigottság, amely időnként hozzá is eljut idősebbektől, néha egyenesen a fesztivál olyan támogatóitól, akik el se mennek a filmekre: hogy a fesztivál a romlottságot propagálja, hogy képzelik, hogy leszbikus és meleg főszereplős filmeket vetítenek. 
 
Az ilyen és más felvetésekre, hogy nem kellene-e változtatnia a fesztivál vállaltan provokatív kínálatán, azt szokta válaszolni, hogy 
  • a filmválogatásba nem szól bele, az Mihai Chirilov dolga, 
  • és mivel a mozik hétköznap délelőtt is tömve vannak, ő ezzel a válogatással teljesen meg van elégedve.
 
Giurgiu közönsége a TIFF Lounge-ban
 
Giurgiu közönsége a TIFF Lounge-ban | Fotók: Szabó Tünde
 
Legkedvesebb, mert legaranyosabb dívája Annie Girardot volt azok közül a külföldi színésznők közül, akiket rendszeresen életműdíjjal tüntetnek ki a TIFF-en, és nagyon régi álma valósul meg idén azzal, hogy sikerült Sophia Lorent elhívni. Vele a nagyközönség a Házasság olasz módra péntek délutáni gálavetítésen találkozhat, amelyre már napokkal ezelőtt elfogyott az összes jegy a Diákművelődési Ház mintegy ezer férőhelyére úgy, hogy kizárólag venni lehetett jegyet, meghívót kuncsorogni nem – mondta a fesztiváligazgató.
 
Emiatt kapta a kérdést is, hogy nem kellene-e most már egy többezres férőhelyű vetítőtermet építeni Kolozsváron, mert az itteni filmnéző kedv a fesztivál miatt kinőtte a rendelkezésre álló termeket. De, válaszolta Tudor Giurgiu, de ez egyrészt a város dolga, másrészt már rég tárgyalnak erről a város vezetésével, és többféle terv is körvonalazódik a befogadóképesség növelésére. Konkrétumokat persze nem árulhatott el.
 
Természetesen folytatni szeretnék a vetítéseket azokon a különleges helyszíneken, ahol ezek megszakadtak, például újraindítani az autós mozit, vagy megismételni a mozizást az uszodában, de ezt legtöbbször a szervezői kapacitás és logisztika hiánya akadályozza. Idén is szerettek volna például medencés vetítést rendezni, de épp tulajdonoscsere zajlik annál a beltéri uszodánál, ahol tavaly volt, kültéri medencékben ehhez túl hideg van, más beltéri medence Kolozsváron túl kicsi, vagy más szempont miatt nem megfelelő. Ők egyébként mindenre nyitottak, bármilyen jó kezdeményezésnek helyet adnak, ha valaki jön és megcsinálja.
 
 
Hova tűnt a magyar nap? 
Ide tartozik, hogy idén eltűntek a magyar filmesek a város és a fesztivál központjából, de nem a TIFF hibájából, hanem amiatt, hogy kimaradt a szokásos magyar napos, de többnyelvű sajtótájékoztató a meghívott filmesekkel, és a koncertekkel megspékelt szabadtéri vetítés kiköltözött a gyalui várkertbe. 
Mert egyébként dugig telt a legnagyobb belvárosi mozi, a Florin Piersic a magyar nap kiemelt filmjére, Fekete Ibolya Anyám és más futóbolondok a családból vetítésére, és a filmtettes Zágoni Bálint nagyon jó és változatos filmeket válogatott össze erre a napra, állapította meg Kósa András László, a Bukaresti Magyar Intézet vezetője azon a mai beszélgetésen, amelyen pár filmes, filmtettes és sajtós boncolgatta, miért esett ki a magyar nap a sajtós események közül. 
Mert hiányzott egy koordinátor, aki összekötötte volna a filmeseket a sajtósokkal és a közönséggel – derült ki. Ezt a szerepet eddig Molnár Levente kolozsvári színész látta el, de idén két filmet is vetített a fesztivál, amelyben játszott, a Saul fiát és a Tabula rasát, így őt szedte szét a sajtó, nem ő szedte össze a sajtót. 
A magyar filmekkel foglalkozó kolozsvári intézetek figyelni fognak legközelebb, hogy pótolják Molnár Leventét, ha kiesik a szervezésből, és az is elhangzott, hogy vissza kell hozni a bulit a városközpontba, mert a gyalui kastélynak lehet, hogy jó, ha vendégül láthatja a magyar nap táncos-zenés népünnepélyét, de a magyar nap elgettósodik a TIFF-en belül, ha kikerül a fesztivál központi körforgásából.
 

Hova helyezi el a TIFF-et a fesztiválok rangsorában?

– kapta többféle formában is a kérdést Tudor Giurgiu. A TIFF-et 2011-ben akkreditálta a filmproducerek szövetsége, és a világ 40 legjobb fesztiválja között tartják számon – olvasható a hivatalos bemutatkozóban a fesztivál honlapján. Giurgiu ezt nekünk, laikusok számára úgy magyarázta, hogy a TIFF a színvonalas fesztiválok „harmadik vonalához” tartozik:
  • a legnagyobb és legpénzesebb fesztiválok jelentős mértékben a szakmának szólnak, ilyen a torontói, a Cannes-i, a velencei, a berlini filmfesztivál;
  • a második vonalat azok a kisebb, de a TIFF büdzséjének többszöröséből szervezett fesztiválok alkotják, mint amilyen a rotterdami vagy a csehországi Karlovy Varyban rendezett nemzetközi dzsemborik;
  • a TIFF pedig a feltörekvő fesztiválok közé tartozik, amely az összes külföldi meghívott szerint Európában az egyik legbarátságosabb és legpezsgőbb.

Egyre gyarapodó közönsége aktív és érdeklődő, a szervezők a meghívottakat is hagyják élni, vagyis nem zsúfolják tele a napjukat hivatalos fellépésekkel, nézhetnek várost és filmeket, beszélgethetnek a nézőkkel, akikkel akár bulizhatnak hajnalig.

 

Giurgiu, a filmrendező

most két projekten dolgozik, és csak az egyik film, mégpedig szerelmesfilm, amelynek cselekménye Spanyolországban játszódik, és főleg spanyolul fognak beszélni benne, árulta el nézői érdeklődésre. Idén szerette volna elkezdeni a forgatást, de valószínűleg csak jövőre jön össze a pénz is hozzá.
 
Azt nagyjából eltitokzatoskodta, amibe idén veti bele magát: nagyon izgatják a közösségi hálók, amelyek hatékonyabban juttatják el az üzeneteket jóval több emberhez, mint a hagyományos sajtós vagy filmes médiumok. Ezt szeretné kihasználni olyan témákkal, amelyek szerinte életbevágóak a romániai polgárok számára, mint például az oktatás vagy az egészségügy kérdései.
 
Hogy ebből mit süt ki a Beteges viszonyok, az Emberekről és csigákról és a Miért én? 42 éves kolozsvári rendezője, azt nem tudjuk, de megkockáztatunk egy erős és általános tippet valamiféle netes videósorozatra.

Hirdetés