A NATO és az oroszok lassan a mi pályánkon játszanak

Lengyelországban vagyok, ahol a Brilliant Jump hadgyakorlat befejező szakaszát kísérem figyelemmel, amit a NATO szervez és az Északkeleti Többnemzetű Testület (ÉTT) által koordinál. Az ÉTT-t az egyedüli ilyen jellegű, teljes mértékben működőképes központként mutatják be büszkén, amely a volt Varsói Szerződés egyik országa területén működik és amely a NATO Gyorsreagálású Ereje összetételéről, feladatairól és fejlesztéséről alkotott új elképzelés szimbóluma (melynek lándzsahegye a Very High Readiness Joint Force).

A Gyorsreagálású Erő most 40.000 emberből áll, a „lándzsahegy” pedig nagyjából ötszázból. Ez a dandár (melyet szükség esetén további kettővel lehet kiegészíteni) két nap alatt nagyjából 2.000 embert képes áthelyezni, akiket rögtön (legfeljebb 16 napon belül) további néhány ezer követhet, az áttelepítési sebesség pedig a fegyverzet típusától és a kapott feladat méretétől függ.

A hatáskörébe tartozó, szigorúan a Lengyelországot és a balti országokat magába foglaló területen túlmenően megkérdeztem Frank W. Tate amerikai tábornoktól, a lengyelországi főhadiszállás műveleti főnökének helyettesétől, mi történhet, és miként reagál majd a Gyorsreagálású Erő összessége, amennyiben

a fenyegetéseknek nemcsak egy, hanem több góca is megjelenhet a NATO keleti határánál.

A válasz nagyon érdekes és ténylegesen megnyitja az utat a gyorsreagálású erők felhasználási módjának, valamint – ahogy azt látni fogják – ezek összetétele eltérő, sőt mélységesen eltérő kalibrálásának megértése felé.

A NATO esetében, magyarázta mind Tate tábornok, mind a NATO Északkeleti Műveleti Testületének parancsnoka, Manfred Hofmann német tábornok is, a Gyorsreagálású Erők komponenseinek elsősorban jelentős elrettentési értékük van, ugyanis már akkor a terepre küldenék őket, amikor megjelennek az első hiteles jelek, hogy egy fenyegetés konfliktusos állapottá válhat. Ez annak a jele, hogy a Szövetség kész habozás nélkül teljesíteni kötelezettségvállalásait minden tagjával szemben. Ugyanilyen forgatókönyveket dolgoznak ki a kollektív védelemre, de a békefenntartási műveletekben vagy humanitárius katasztrófákra adandó válaszokban való részvételre vonatkozó mindenféle helyzetekre is.

Ezen kívül most közös hadgyakorlatokat végeznek annak tesztelésére, hogy mennyire képesek együttműködni a különböző tagállamok által egy bizonyos területre feladatot végrehajtani kiküldött egységek, de azt is tesztelik, hogy a Szövetség regionálisan lokalizált jelentős államai miként képesek biztosítani az egységek gyors beillesztését a nagyobb egységbe.

De vajon ez elegendő is?

Nem, válaszolták elsősorban Lengyelország és a balti államok, melyek a NATO-erők állandó jelenlétét kérték nagyon határozottan. És ez érthető is, de a jelenlegi gazdasági és pénzügyi kontextusban, az összes ezzel járó bonyodalmat is figyelembe véve nagyon bonyolultnak tűnik megtalálni a szükséges forrásokat, ugyanis a becsült költségek valóban óriásiak. Következésképpen kompromisszumos megoldásra jutottak, melyet „Persistent multinational rotating forces”-nak neveztek el. Vagyis határozott döntés született a fokozott katonai jelenlétről, az „országonként egy zászlóalj” elv alapján Lengyelország és a balti országok számára a jelenlegi egységeken kívül, de ezek addig maradnak majd, „ameddig szükséges”.

Tény, hogy a Szövetség politikai vezetői néhány terv elkészítését kérte a katonai bizottságtól ezen új erők elhelyezését illetően. A varsói csúcs egyik nagy feladata éppen az ezen erők elhelyezésére vonatkozó végleges döntés. Itt emlékeztetünk arra, hogy Románia hasonlóan határozott módon egy haditengerészeti NATO-erő létrehozását kérte a Fekete-tengeren.

Az is tény, hogy a walesi csúcstalálkozó döntésének közvetlen következményeként az utóbbi időszakban jelentősen felerősödött a NATO műveleti központjainak tevékenysége, de a személyzet létszáma is, mely – mint például itt, Lengyelországban is – nemcsak a konstrukció eredeti magját alkotó három országot (Dánia, Németország és Lengyelország) képviseli, hanem a Szövetség más országainak tisztjei is jelen vannak. Románia az eredeti két tisztség helyett most néggyel rendelkezik: Constantin Paraschivu őrnagy (műveleti tervezés), Mircea Beraru őrnagy (logisztika), Ilie Eugen százados (kiképzés) és még egy tisztség (hírszerzési hadosztály), ahova a következő napokban érkezik egy tiszt.

Mi a helyzet Oroszország Gyorsreagálású Erejével?

Össze lehet-e ezeket hasonlítani? Nem feltétlenül, de éppen az érezhető megközelítési és végső soron katonai doktrínai különbségek miatt érdemes.

Vlagyimir Samanov, a légi szállítású erők parancsnoka éppen egy éve nyilatkozta, hogy Oroszország megkezdi egy Gyorsreagálású Erő létrehozását: „Oroszország gyorsreagálású egységek létrehozását tervezi a légi szállítású elit csapatok (Vozdusno Deszantnye Vojszka – VDV) alapján, melyek autonóm módon tevékenykedhetnek a szárazföldi hadseregen belüli egységként… Az a szándékunk, hogy két-három ezreddel növeljük a légi szállítású, valamint a légi szállítású roham-hadosztályok létszámát.” Vagyis 2020-ig az akkori 45.000 főről el szeretnének jutni egy nagyjából 60.000 fős struktúráig. Amely nyilvánvalóan a NATO letükrözése lenne. Csakhogy a szándékok meghaladták az állami költségvetés lehetőségeit, az Izvesztyija által nemrég közzétett egyik jelentés ugyanis arra mutat rá, hogy a Védelmi Minisztérium lemondott e légi szállítású csapatok létszámának ígért, vagyis 15.000 fős növeléséről.

A Jane’s Defence Weekly szerint az oroszoknak e téren jelenleg egy négy hadosztályból, négy zászlóaljból, valamint egy különleges Szpecnaz zászlóaljból álló légi szállítású erejük van.

De azért nemcsak ennyi, mert Oroszország, legalábbis elvileg, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetéhez (ODKB) tartozó „gyorsreagálású erő (Kollektivnye Szil Operativnogo Reagirovanyija)” elemeire is támaszkodhat. Oroszország a 98. légi szállítású hadosztállyal és a 31. rohamzászlóaljjal járul hozzá ehhez az erőhöz, mely a múltban Tádzsikisztánban végzett hadgyakorlatokat, például.

Természetesen, ez egy lehetőség. De vajon hadra foghatóvá is válik majd, miközben a FÁK-államok közötti kapcsolatok az olaj és a nyersanyagok árának a nemzeti tartalékokra nézve drámai következményekkel járó zuhanása miatt néhány hónapja tapasztalható óriási és teljes mértékben váratlan nyomás ütemében romlanak? Nehéz megjósolni, de nyilvánvaló, hogy mindenki készülődik, elsősorban az EU/NATO és Oroszország közötti demarkációs vonalat figyelembe véve. A NATO jelenleg úgy gondolkodik, hogy meg kell majd növelnie azokat az elemeit, melyek közvetlen biztonsági garanciát képviselhetnek és melyek meggyőzően, nagyon világosan és hitelesen elrettenthetik az ellenfelet bizonyos ellenséges lépésektől. Azt majd júliusban meglátjuk, hogy mennyire volt ügyes a román diplomácia és melyek lesznek a NATO-erők kimondottan Romániának szánt komponensei.

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta. Fotó: military66.com