Bánffy Miklós bukaresti titkos küldetésétől az önfenntartó Erdélyig

Miről tárgyalt az erdélyi gróf a románokkal? Milyen a zsidómentő antiszemitizmus? Hogyan látja a világot egy világtalan erdélyi filozófus?
Hirdetés

Hármas könyvbemutató helyszíne volt a kolozsvári Sapientia EMTE épülete. A Polis kiadó gondozásában megjelent három kötet három kiemelkedő erdélyi személyiséghez köthető: Bánffy Miklós íróhoz, egykori külügyminiszterhez, Vita Sándor közgazdászhoz, illetve a könyvbemutatón is jelen lévő Sztranyiczki Gábor filozófushoz.

Dávid Gyula, a Polis kiadó vezetője a könyvújdonságok közül elsőként Sztranyiczki Gábor önéletrajzi kötetét említette, mely a látását fiatalon elvesztő későbbi filozófus önmagával és vakságával való szembesülését mutatja be. A másik két életmű több ponton összekapcsolódik, bár Bánffy Miklós és Vita Sándor nem ugyanahhoz a nemzedékhez tartoztak. 1940-44 között mindketten a magyar Országgyűlés tagjai, hasonlóképpen gondolkodtak Erdély jövőjéről, és egyformán fontosnak tartották, hogy a háború rombolásai ne érjék el Kolozsvárt. De vegyük csak sorjára!

 

Csapody Miklós: Bánffy Miklós kettős küldetése 

A szerzőt maga Dávid Gyula vezette rá, hogy Bánffy Miklós munkásságának egy kevésbé ismert epizódjáról, az 1943-as bukaresti titkos küldetéséről írjon – derült ki a kolozsvári könyvbemutatón. Csapody elmondta: a magyar Külügyminisztérium levéltárában végzett kutatás során olyan diplomáciai iratok kerültek elő, melyek eddig ismeretlenek voltak a Bánffy-kutatók számára.

A könyvben a bukaresti kettős küldetés részleteit Bánffy életrajzának kontextusában ismerteti az irodalomtörténész. Ki hatalmazta fel Bánffy Miklóst, hogy tárgyalást folytasson a románokkal? Akkoriban két politikai vonal érvényesült egymással párhuzamosan, az egyik Bethlen István, a másik Teleki Pál nevéhez köthető. Bánffy mindig is „különutasként”, saját elképzelései szerint politizált, inkább Bethlen követője volt. Heroikus megbízatását Kállay Miklóson keresztül tőle kapta – magyarázta a szerző.

A gróf 1943 júniusában, Budapesten ül vonatra, hogy a parasztpárti  Iuliu Maniuval tárgyaljon, akivel egyébként jól ismerték egymást. Azt szerette volna elérni, hogy Magyarország és Románia közösen lépjenek ki a második világháborúból, hogy ezáltal Erdély mentesüljön a háború pusztításai alól. Az ötlet eleve kudarcra volt ítélve, hiszen Románia akkor már megegyezett a szovjetekkel, de egy olyan próbálkozás volt a megegyezésre és a közös érdekérvényesítésre, mely tanulságként szolgálhat a mai diplomácia számára.

Az utókor tartozott az Erdély érdekeit mindig szem előtt tartó Bánffy Miklósnak annyival, hogy pályaképét a teljességében feltárja. Ezt szolgálja Csapody Miklós kötete.

 

Vita Sándor: Erdélyi gazdaság – erdélyi politika 

Az erdélyi közgazdász folyóiratokban, újságokban, különböző kiadványokban megjelent írásait Sárándi Tamás rendezte kötetbe. Két évvel ezelőtt jelent meg a Vita Sándor munkásságát bemutató első kötet, a mostani annak folytatása/kiegészítése. Olyan írásokat is tartalmaz, amelyek mindeddig nem jelentek meg nyomtatásban, például az 1945-46-ban keletkezett, az akkor még készülőfélben lévő békeszerződéshez kapcsolódó, kiadatlan előterjesztéseit is tartalmazza.

Hirdetés

Sárándi Tamás Vita Sándorról elmondta, először banktisztviselőként dolgozott Kolozsváron, majd szövetkezeti tisztségviselő, később parlamenti képviselő volt. A Hitel szerkesztőjeként számos cikket írt Erdély gazdasági helyzetéről, Székelyföld önellátásának, iparosításának megszervezéséről. Az utókor elsősorban zsidómentő tevékenysége miatt emlékezik Vitára, neki köszönhetően 70 zsidó család – mintegy 200 személy – menekült meg.

Ezzel kapcsolatosan Sárándi elmondta, Vita írásaiban korlátozott módon, de jelen van a gazdasági alapú antiszemitizmus. Határozott véleménye volt a zsidókérdésről, az erdélyi magyarokkal konkuráló nemzetépítőkként tekintett rájuk. Egyetértett azzal, hogy foglalkozni kell a zsidókérdéssel, de elhurcolásukat, megsemmisítésüket nem támogatta.

Vita írásaiban a népszolgálatot szorgalmazta, amelyen a parasztcsaládok tehetséges gyermekeinek kiemelését és közösségi vezetőkké való nevelését értette. Fontosnak tartotta a párhuzamos társadalmak (egyházi, kulturális, gazdasági élet) összefogását, a népközösségi eszmét, és azt, hogy a földtulajdonoknak a közösség javát kell szolgálniuk. Erdély önfenntartását azért tartotta szükségesnek, hogy az erdélyi magyarok ne függjenek a román államtól.

Írásai alapján egy konzervatív, jobboldali politikus képe körvonalazódik – összegzett Sárándi Tamás.

 

Sztranyiczki Gábor: Párbeszéd másmagammal 

Sztranyiczki Gábor filozófus, filozófiai szakíró, egyetemi professzor önéletrajzi kötetét O. Bogáthy Zoltán, a temesvári Nyugati Egyetem professzora mutatta be, aki elsősorban a jelen lévő szerzővel, egykori tanárával kapcsolatos személyes élményeit, meglátásait ismertette. Különleges emberként írta le Sztranyiczkit, aki sohasem fogadta el a világtalanok életére jellemző másodrangúságot. Sajátos képességet fejlesztett ki: bár fél nap alatt elsajátította a Braille-írást, soha  nem alkalmazta, inkább észben tartja az információkat.

Bogáthy szerint a filozófus első kötete nem kapott kellő figyelmet, pedig fontossága abban áll, hogy a szerzőnek volt bátorsága szembemenni a hegeli dialektikával. Egyetemi tanárként is 35 éven át mellőzték, csak 48 éves korára és hat kötet megjelenése után válhatott lektorrá. Mellőzöttsége okán „gyémánttá csiszolódott” – fogalmazott Bogáthy. A mostani kötet alcímének meghatározása szerint „filozófiai tetemrehívás”, amelyben „az én egyidejűleg alanya is és tárgya is önmagának” – egy olyan kor felidézése, amelyre visszatekintve egy ilyen szembesülésnek különös jelentősége is van. 

Mindhárom kötet megtalálható az Idea könyvesboltjában is, amennyiben valamelyik felkeltette a tisztelt olvasó érdeklődését.

Hirdetés