Kié az Ecsetgyár? Perre mennek a művészek

Kolozsvár művészeti életében a napokban „robbant a bomba”: a város – és az ország – egyik fontos képző- és előadóművészeti központja, az Ecsetgyár művészeinek egy csoportja az eddig meglévő Ecsetgyár Föderáció mellett két új szervezetet alapított, az Ecsetgyári Művészek Egyesületét és az Ecsetgyári Galériák és Művészek Föderációját. Az első ecsetgyári föderáció kommünikéje szerint a két új szervezet az eredeti alapítók, illetve a művészek többségének tudomása nélkül jött létre Berszán Zsolt, Teodora-Daria Dumitrescu és Florian-Liviu Ștefan kezdeményezésére.

Sőt az említettek közösségi védjegyként (OHIM) bejegyeztették az Ecsetgyár elnevezést, a Föderáció logójával együtt, amely 2010 óta az Ecsetgyár Föderáció szellemi tulajdonát képezte.

Nagyon sok sérelem gyűlt fel az elmúlt hat évben a kolozsvári Ecsetgyár képzőművészeiben, ez vezetett odáig, hogy külön szervezetet alapítottak, és levédették a kortárs művészeti központ nevét és logóját – derült ki a Berszán Zsolttal, az új szervezet egyik alapítójával, a Bázis egyesület és galéria vezetőjével való beszélgetésünk során.

A csíkszeredai képzőművész részleteiben is kifejtette a sérelmeket, melyeket jelen cikkben ismertetünk Szakáts Istvánnak, az AltArt Alapítvány elnökének, az Ecsetgyár vezetőjének álláspontjával együtt. Nem tisztünk annak megállapítása, kinek van igaza a súlyos vádakat is felszínre hozó vitában, csupán teret adunk a nézőpontok ütköztetésének.

Az elmúlt hat évben

az Ecsetgyárat egy négy egyesületből álló Föderáció vezette, melynek tagjai az AltArt Alapítvány, az Arta Capoeira Egyesület, a Groundfloor Group és a Temps D'Images fesztivált is szervező Colectiva A. A képzőművészeket a vezetői tanácsban egyedül a Plan B Galéria körüli művészek, annak vezetője és egyik menedzsere képviseli, holott az Ecsetgyár sokkal több ennél – indította a beszélgetést Berszán Zsolt. Mintegy harminc képzőművész hat kiállítótér körül tömörül, van jó pár független művész is.

Az Ecsetgyár bejárata (fotó: Szabó Tünde)

Az egyik oldalon tehát az Ecsetgyár Föderáció – akik Berszán megfogalmazása szerint most az áldozat szerepét játsszák –, a másik oldalon a frissen alakult Ecsetgyári Galériák és Művészek Föderációja, illetve az Ecsetgyári Művészek Egyesülete áll.
A problémák 2011-ben kezdődtek, majd idővel újra és újra felmerültek. Ennek az egyik oka, hogy az Ecsetgyár köré szerveződő művészek összességéhez képest zárt kört alkotó Ecsetgyár Föderáció vezetői az intézmény kizárólagos képviselőiként viselkedtek, és
 

önkényesen döntöttek az egész közösséget érintő kérdésekben:

• Az Ecsetgyár Föderáció 2011-ben a pályázatban érintett képzőművészek tudta nélkül nyerte és költötte el a Norvég Alap támogatását. A projekt egyik résztvevője, a Sabot Galéria – mely egyik alapítója volt az Ecsetgyárnak – onnan szerzett tudomást a már elköltött pénzről, hogy a norvég nagykövetség a projekt lejártával a galériában készített fényképekkel reklámozta éves tevékenységét. Ez volt az első botrány, melyről az egész közösség tudomást szerzett, és amelynek nyomán befészkelte magát a bizalmatlanság az Ecsetgyár vezetőivel szemben. Mi lehetett az oka, hogy senkinek nem szóltak a pénzről? Berszán Zsolt szerint mindenki tudja, de senki nem mondja ki hangosan.

• 2014 őszén a föderáció újabb pályázatot nyújtott be a Norvég Alaphoz, de a képzőművészeket csupán a pályázati határidő lejárta előtt három nappal értesítették róla. Sajátos módszere volt a vezetőségnek, hogy akinek nem feltétlenül kellett tudnia a lehetőségről, annak csak az utolsó pillanatban szóltak. Ezúttal a gyár 200 ezer eurót nyert, amelyből 1600 eurót (per év) osztottak vissza a galériáknak. Bár sem a Bázis, sem a többi galéria nem írt alá partneri szerződést, arra kötelezték őket, hogy vegyenek részt a programban egy előre megszerkesztett költségvetés szerint, anélkül, hogy megkérdezték volna a képzőművészeket, mire van szükségük. Később, a visszalépés benyújtásakor kiderült, hogy a galériák úgy szerepelnek a szerződésben, mint „resursele proprii ale federației”, azaz a föderáció „saját munkásaiként” tekintett a képzőművészekre – magyarázta Berszán Zsolt. Elsősorban azt nehezményezték, hogy a föderáció a nevükben tett vállalásokat a Norvég Alapnak.

• Tavaly derült ki, hogy a polgármesteri hivatal harmadik éve finanszírozza az Ecsetgyár működését, amiről „elfelejtettek” szólni a képzőművészeknek. Hogy mire költötték el a pénzt? Az Ecsetgyár fenntartását a bérleti díjakból (is) fedezik, amit minden galéria következetesen fizet. Tavaly először merült fel, hogy a művészeti központ a városháza támogatásából pótolna a galériák, műtermek terembérlésébe, csakhogy kiderült, hogy ezt nem engedi a pályázat. A pénz gyakorlatilag hozzáférhetetlen volt a galériák számára, Szakáts István pedig arra hivatkozott, hogy csak közös projektekre költhető el. Daria Dumitrescu (a Sabot vezetője) kérvényezte a polgármesteri hivataltól, hogy nézze meg, mit tartalmaz a pályázat, és kiderült, hogy annak 80 százaléka a képzőművészetre, pontosabban három kiállítótérre, a Bázisra, a Sabotra és az Intactra volt építve. Erről a galériavezetők semmit sem tudtak.

• Az Ecsetgyárat népszerűsítő reklámanyagokban az Ecsetgyár Föderáció vezetősége önmaga tevékenységét fényezi úgy, hogy az intézmény tevékenységének 80 százaléka képzőművészeti kiállításokról szól – nehezményezik az új föderáció alapítói.

• A felgyűlt feszültség miatt idővel semmit sem lehetett cirkusz nélkül elintézni az Ecsetgyárban, a közgyűlések meddő vitákba torkollottak.

Mindez oda vezetett, hogy 2015 májusában összeültek azok a galériák és független kiállítók, amelyek nem voltak tagjai az Ecsetgyár Föderációnak, és azt a döntést hozták, hogy két új intézményt hoznak létre: az Ecsetgyári Művészek Egyesületét és az Ecsetgyári Galériák és Művészek Föderációját. Előbbire azért volt szükség, hogy a független, egyesület nélkül tevékenykedő művészek is képviselethez jussanak az új föderációban.

Miért kellett levédeni a márkát?

Berszán Zsolt kifejtette: normális dolog, hogy az Ecsetgyár nevét megjelenítő szervezetet és föderációt akartak bejegyeztetni, mivel hat éve, hogy közös erővel építik a brandet. Az EF vezetői a belső viták miatt nem bólintottak volna rá, hogy közösen védjék le a márkanevet, ezért 2015 májusában kezdeményezték az Európai Unió Szellemi Tulajdonjogi Hivatalánál (OHIM) az Ecsetgyár levédését a logóval együtt.

Ezzel nem az volt a szándékuk, hogy megtiltsák a föderációnak, hogy használja a nevet, hanem csak megelőzték azt, hogy a két új szervezetnek megtiltsák a használatát. Utólag bebizonyosodott: jól tették, hogy előre gondolkodtak, mert Szakáts István, amint tudomást szerzett az új szervezetek megalakulásáról, máris kezdeményezte a levédést a márkavédelmi hivatalnál, csakhogy már késő volt. „Igazából ő akart minket megállítani” – fogalmazott Berszán Zsolt. Hozzátette: bár a márkanév levédését magánszemélyekként kezdeményezték, a használati jogot szerződéssel átruházták az új föderációra.

Szakáts István és Berszán Zsolt

Azzal kapcsolatosan, hogy Szakáts István feljelentést készül tenni ellenük, Berszán Zsolt elmondta:

fenyegetések már ezelőtt is voltak.

„Ha valakit be akarok perelni, akkor beperelem, és nem fenyegetek. Ez csak diverzió szerintem. Az új föderáció meg tudja védeni magát, nem kell én megvédjem. De a márkát meg fogjuk védeni bármilyen áron.” Szerinte inkább örülni kéne annak, hogy új szervezetek alakultak az Ecsetgyáron belül, hiszen minél több aktív intézménye van, annál nagyobb esélye annak, hogy sikeres pályázatok, minőségi kiállítások szülessenek. „Nem értem, miért kellene egy kis társaság kontrolláljon egy egész intézményt” – tette hozzá.

Az Ecsetgyár brandet nemcsak a régi föderáció építette, hanem mindenki, aki a művészeti központ berkeiben tevékenykedett. A képzőművészek minden joggal nehezményezik azt, hogy ez a márka jelenleg egybefonódott egy személy nevével és megnyilvánulásaival, akinek politikai ambíciói vannak. Szakáts Istvánnak szíve joga szerepet vállalni a helyi politikában, de ebben az esetben le kell mondania az Ecsetgyár vezetéséről, hangsúlyozta a Bázis alapítója.

Az Ecsetgyári Galériák és Művészek Föderációja átlátható módon kívánja összefogni a képzőművészeket, hogy törvényes alapon működő rendszerben tudjanak dolgozni. Számos tervvel rendelkeznek, többek között szeretnének hangsúlyosabb szerepet vállalni az olyan helyi eseményekben, mint a városnapok, a Kolozsvári Magyar Napok vagy a TIFF nemzetközi filmfesztivál.

Azt is fontosnak tartják, hogy a galériák összehangolják programjaikat, hogy minél nagyobb tömeget mozgósítsanak a kiállítások alkalmával. Ilyen cél szolgált a csütörtöki kiállítássorozat is. A galériák jó kapcsolatot ápolnak számos külföldi kultúraszervezővel, mely tőkét szeretnék Kolozsvár hasznára fordítani, és ezzel is erősíteni a kultfővárosi pályázatot. Reményeik szerint felvételt nyernek a Kolozsvár Európa Kulturális Fővárosa 2021 Egyesületbe is.

Berszán Zsolt hangsúlyozta, senkitől nem akarnak elvenni semmit, készek tárgyalnia az EF vezetésével is, bár hiába kérték két hete, hogy üljenek tárgyalóasztalhoz.

Tolvaj kiált tolvajt?

Homlokegyenest ellenkezően látja a kialakult helyzetet Szakáts István, az Ecsetgyár Föderáció elnöke. Szakáts szerint voltak előjelei a „szakadásnak”: mint mondja, „Daria Dumitrescu nagybetűvel és piros fonttal írt levelei 2011-től datálódnak. Minden évben volt valami nagyobb cirkusz, és érdekes módon mindig ugyanaz a triász generálta”.

Szakáts elutasítja azt a vádat, hogy a föderáció nem képviselte az ecsetgyári művészközösség egészét, és a beérkező pályázati összegeket nem átláthatóan és nem igazságosan osztotta szét. Felidézi, hogy Berszán Zsolt és Florin Ștefan 2015-ben kivizsgálást kért a kulturális minisztériumtól az egyik Norvég Alapból levezényelt Ecsetgyár-pályázatra. Állítása szerint három hónapig hordták a papírokat Bukarestbe, de a minisztérium nem talált semmit. „Ennek ellenére ők tovább emlegetik az illető projektet mint A Bűn Bizonyítékát. Sajnálattal, én már unom ezt a lemezt. Jöjjenek már végre valami papírral is. Addig pedig ez olyan, mint amikor a tolvaj tolvajt kiált” – szögezi le.

Az Ecsetgyár Föderáció elnöke – állításai szemléltetése céljából – rendelkezésünkre bocsátott egy táblázatot, amely a párizsi Tajan árverésből szerzett pénz elosztását illusztrálja. A táblázat alapján a legtöbb támogatást az a Sabot galéria kapta, amelynek igazgatója, Daria Dumitrescu az új szervezet egyik alapítója. (A nevek melletti számok arányokat fejeznek ki.)

Arra a kérdésre, hogy miért nem jegyeztették be eddig közösségi védjegyként az Ecsetgyár-brandet, azt mondja: fél éve beszélnek erről, de az Ecsetgyár egy közös szellemi tulajdon, és a márkásítás az Ecsetgyár piaci trivializációjának tűnt.

Ami a saját civil aktivizmusát, politikai szerepvállalását illeti

(a verespataki bányanyitás vagy a Szamos-part tönkretétele elleni fellépés), Szakáts kijelenti, hogy ezt évekig senki nem kifogásolta a „szakadárok” közül. Szerinte nem állja meg a helyét, hogy az ő fellépése ezekben az ügyekben rontaná az Ecsetgyár megítélését, hiszen például Tudor Giurgiu is gyakran kritikusan viszonyul a városháza döntéseihez – például a Dacia mozi megnyitása ügyében –, ez mégsincs kihatással a TIFF-re.

Igen, persze, természetesen lehet – jegyzi meg epésen, amikor arról érdeklődünk, hogy márkanév-ügyben van-e esély „barátságos” megoldásra. Majd hozzáteszi: két per már be van iktatva a törvényszéken, és pár napon belül még kettőt beiktatnak.

„Múlt szombat éjjelén kaptunk egy hivatalos átiratot az Ecsetgyári Galériák és Művészek Föderációjától, amely többek között azt követeli az Ecsetgyár Föderációtól, hogy most már, mivel ők léteznek, a félreértések elkerülése céljából az Ecsetgyár Föderáció változtassa meg a nevét. Emellett azt is követelik, hogy az Ecsetgyár Föderáció vágja ki a pályázatából azt a 21 ecsetgyáras művészt, akik oda csatlakoztak. Ja és hogy azok lehetőleg iratkozzanak át hozzájuk. És még pár hasonló nyalánkság. Az új föderáció ezektől teszi függővé, hogy a márka megosztásának a lehetősége egyáltalán szóba jöjjön. Most akkor mit mondjak a barátságosságról?” – teszi fel a költői kérdést.

Szakáts kijelenti: unja már a bizonyítatlan vádakat, a „légből kapott jelzőket”, ezért egyetlen út maradt: a törvényszéken tisztázni a dolgokat.

(Mészáros Tímea, Papp Attila Zsolt)