Találja ki, hol érdemes középiskolai tanárnak lenni!

Na kérem. Vegyünk egy romániai középiskolai tanárt, 10 év tapasztalattal és egyes fokozati vizsgával. És vegyünk egy ugyanilyen tanárt, de ezúttal legyen, például luxemburgi. És hasonlítsuk össze a fizetésüket. Mi jön ki? Hát az, hogy a romániai tanár egy év alatt keres annyi pénzt, mint luxemburgi kollégája, figyelem: két hét alatt.

Konkrétan: a luxemburgi középiskolai oktató havonta kábé 7.600 eurót visz, haza. A hazai 3.400 eurót, de évente. 

A világ legjobban fizetett tanárainak országok szerinti listáját a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által elkészített jelentés (Education at a glance 2015, Oktatási körkép 2015) tartalmazza, amely egyébként Romániáról hallgat, mint a sír. Egy németországi tanár például 60.000 eurót keres évente, egy kanadai 58.500 eurónak megfelelő kanadai dollárt, egy amerikai pedig 53.700 dollárt. 

Nem csoda hát, hogy a hazai tanerők néha szégyellik a szakmájukat. Vagy szerencsét próbálnak valahol külföldön. Corneliu Riegler, a Fiatal Romániai Tanárok Szakszervezetének elnöke, a George Coșbuc Kollégium történelemtanára: „Hogy mindenki számára világos legyen: egy kezdő szerbiai tanárnak körülbelül 350 euró a fizetése, míg a romániai fiatalok 250 eurós bérrel kezdenek. Nálunk úgy tekintenek a tanárra, mint a Vöröskereszt önkénteseire. Az emberek általában együttérzéssel néznek arra, akiről kiderül, hogy tanár. Vannak kollégáim, akik titkolják a szakmájukat. Szégyellik magukat, megalázónak tartják a helyzetüket…”

Az OECD-jelentésben többek között ez áll, ami a tanügyi káderek és a fizetés viszonyát illeti: „Azok az országok, ahol sok tanárt szeretnének látni a pályán (…), a lehető legvonzóbb bérajánlatot kellene nyújtsák a kezdő tanerőknek, továbbá bérnövelési lehetőségeket a karrier során. Megjegyzendő azonban, hogy nem elég a legjobb végzősöket bevonzani az oktatási rendszerbe. Meg is kell őket tartani.”

A tanárok bére a decemberi sürgősségi kormányrendelet értelmében 15 százalékkal megugrik. „Képzelhetik, mennyire örülünk ennek, alig várjuk”, jegyzi meg Corneliu Riegler. „Viszont egy decens megélhetéshez ez nem elég. Az egészségügy és az oktatás évről évre eljátssza a költségvetés fekete bárányainak szerepét.”